.....Vagy mégsem

539 44 2
                                    

Jimin:

Félek , rettegek a gondolattól, hogy mégis teherbe esek. Egyszerűen nem bírom felfogni, nem vagyok én már fiatal , hogy ki tudjak hordani még egy életet.
Ráadásul ki tudja mikor szakadt ki az a szar és Jungkook mióta nyomta egyre feljebb és feljebb bennem az örökítô anyagát.

Jól van az , hogy egyből kimostam vagyis Jungkook mosott ki , mert állítása szerint a hosszú ujjai használhatóbbak , de tudom , hogy az a szemét csak fel akart megint izgatni , hogy a mámortól elfelejtsem a kis bakiját vagy nem is , hatalmas hibáját amit a hatalmas farkával vétett.

Könyörgöm tanulja meg kontrollálni magát és lassan csinálni , hogy a baj ne következzen be vagy engem örökre felejtsen el és kezdjen barátkozni azzal a gondolattal , hogy majd egy párnát kell megdugnia , mert hogy engem nem fog az fix és az is , hogy nem lesz több gyerek a háznál , legalább is amit én hordok ki.

-na , mi a helyzet- jelenik meg az ajtóban kedves majden férjecském , és nem is lesz az ezek után , így legalább amikor majd elhagyom nem kell mindent elfeleznünk..

-szerinted bazdmeg , mit tudjam én mi a helyzet , annyit tudok , mint te .
Egyből nem fog kiderülni az , hogy én most terhes vagyok e vagy sem- egyből felforr az agyvizen az ilyen kérdésektől.

-hát eddig a viselkedésed arra utal-forgat szemet és teljesen belép a szobába , mert eddig csak a küszöbön állt.
Most úgy néz ki , mint egy démon aki arra várt , hogy megengedjem neki , hogy belépjen a szobámba és miután beengedtem már fel is csinált. Most jobban esne, ha a lelekemet akarná felfallni.

Az ágyhoz érve leül mellém nagyot sóhajta és a kezem után nyúl, de én elrántom.

-Jimin én naaaaagyon szeretlek-nyújtja el a nagyon szót , amitől aranyos lesz a szemét pofája.-miért nem szeretnél még egy gyereket? Nem értem miért vagy ennyire mérges én nem akartam , csak véletlen volt én... én tényleg szeretlek és nem akarom , hogy haragudj rám. Ekkora hibát vétettem??-mondata nagyon elszomorított, így kiadtam magamból keserű könnyeimet , amik eddig a torkomat is folytogatta és a szívemet is fájdítsa. Jungkook átölelt és elkezdett ringatni. Én megragadom pólóját és annyira erősen szorítom meg , mint amennyire fáj nekem.

-én félek... hogy m-már nem lennék képes rá, hogy ki .. ki..ki ho-ho hordjak egy gyereket.
E-ennyi idősen már kockázatos gyereket vállalni én képtelen vagyok rá-rázom a fejem , nem ez nekem már nem menne. Sok a kockázat. Lehet....

-..m-miért?-kérdez rá nehezen.

-mert lehet , hogy bele halnék a szülésbe vagy bármi más betegség is szóba jöhet az én koromban...-Jungkook elánt magától a vállaimnál fogva , majd mélyen a szemembe néz.

-én nem tudnék nélküled létezni . Nincs az az Isten , aki elválaszthatna tőlem . Soha!!-ah ,ismét beleszerettem. Szavai és a tekintete , a férfias jelleme megnyugtat . Egy férfi , aki vigyáz rám és bármi másnál fontosabbnak tart. Fáj valahol , de önző módom örülök, hogy rám gondol, én csak vele létezem ,ő pedig velem.
Mi ketten alkotunk egyet.

-akkor?-szomorúan tekintek megviselt arcára.

-nem akarlak elveszíteni . Megyünk a korházba , nem várjuk meg addig míg nem lehet e tudni , helyette teszünk valamit amíg még lehet , nem számít mennyibe kerűl.

-rendben -bólintok és már állok is fel . Azonnal megyünk. Biztos nem lesz semmilyen beavatkozás , valamivel megoldják , hisz orvosok érteniük kell hozzá.

Jungkook a bejárati ajtóban áll és kezét nyújtva vár. Belecsúsztatom saját kis kacsóm nagy tenyerébe és rám mosolyog. Viszonzom tettét és egy apró csókra hívom.

-nem lesz semmi baj-suttogja. Hümmögve válaszolok neki.

-a gyerek meg nem tudják meg soha , mert nem történt semmi. -igen , még tudunk ellene tenni, nyoma sem marad. Szintén szótlanúl válaszolok vagyis bólintok.

Ha annó beszéltük volna , hogy vállalunk még gyereket az ikrek mellé egyet vagy kettők vagy akár százat , azt mondtam volna , hogy igen , egy csepp hezitálás nélkül. Szeretem a gyerekeket és mindennél jobban szeretem a sajátjaikat , de most az idő elteltével , már nem nem vágyom másra csak a pihenésre. Az idő múlik és mi sem maradunk fiatalok.




(Ezt az egészet úgy írtam , hogy foggalmam sincsen a utód nemzésről😅😋)

Papa, please give me your love.Where stories live. Discover now