Papa, please give me your love.

Sikertelen próbálkozás?

Yuuja:

Miután megválltam a telefonomtól, anya hatalmas hisztit lecsapott , hogy így hogy fog majd elérni, mi van , ha valami bajom lesz és nem tudom majd értesíteni, de megnyugtattam azzal, hogy amúgy sem megyek soha sehova és a ház baba biztonságos , szóval nekem se lehetne nagy bajom, erre az volt a válasza:' ajánlom is , ezek után a seggünbe leszel és nem mész el mellőlem 1 méternél tovább'
Apa csak bólogatott, nem szolt , szóval nem tudtam eldönteni melyikünknek ad igazat.

Eun Woo meg azt hitte miatta , de testvérem elmagyarázta, hogy Taehyung miatt van , szóval nyugi van az éterben.... legalább is addig az volt , míg el nem kezett hozzánk járni . Soobin is megszokta már , egész jól kijönnek . Anyáékkal már az elejétől kezdve , de én még mindig tartozkodom egy kicsit. A szavát betertotta, hogy el fog halmozni a szeretetével. Megannyi virág csokrot és csokit kaptam , amitől majd jól elhízom, és A babának is sok játékot hozott. A kis sunyi tudja , hogy kell hatni a babákra, a fiam pedig könnyen megvásárolható, mint kiderült.

Anyáéknak semleges volt a reakciója, kedves fiú, de az lesz amit én akarok , ezt mondták, szóval nagyon szeretem őket , olyan megértőek.

Unu elhívott már számtalan alkalommal , de mindeddig nemet mondam, meg kedvem sincsen randizgatni.

.....

-Ma....

-nem-ismét megkérdezi, de szavába vágva egyből megadom a válszamom és kedves is vagyok , mert nem kell legalább annyit beszélnie.

-mivel tudnálak levenni a lábadról vagy talán azt szereted , hogy ennyire teperek utánad??

-nem szeretek semmit -semleges arcal nézek rá-látod?-mutatok arcomra. Egyébként furcsa mód csak ketten vagyunk itthon. Anyáék elvitték Soobint a nagyiékhoz, és kapóra is jött nekem, mert legalább tudok egy kicsit pihenni , vagyis tudnák , ha ez nem lenne itt....Anya nem akart egyedül hagyni és szemét Yuto is ment , szóval rám maradt ez a nyálgép.

-tudom, de ezt a részed is szeretem-ül mellém a kanapén és bátorkodik közelebb csúszni, majd megpuszilni az arcom. Egyből megfogom az érintett területet és hatalmas szemekkel nézek rá- de a pirulós éned a kedvencem-vigyorog elégedetten.

-na hagyjál- állok fel és kurvára el akarok viharozni előtte , a szobámba menni és elsűlyedni , amiatt, hogy képes voltam reagálni rá, de megragadta a karom és amilyen sebességgel akartam távozni , olyan sebesen rántott vissza , hogy ráestem .
Azt hittem ennél nem lehet rosszabb , de véletlen még az ágyékára is tenyereltem. Ő fájdalmasan felnyögött én meg gyorsan elkaptam a kezem és a szívemhez szorítottam. Megijedtem.
Unu pedig derekamat szorítja.

-au , ezt nem így terveztem -nyögdécsel fájdalmában , mégsem engedne el.

-a-azért engedj el...

-nem , adj egy esélyt és utána elengedlek.

-akkor itt alszok el..

-a karjaimban ? Akkor ez egy igen??-látom a lelki szemeim előtt, hogy úgy csillognak a szemei, mint a csillagok az égen. Hangjában pedig őszinte örömöt érzek.-vissza szívom .Soha nem akarlak elengedni.

Na és persze megint , reagálnom kell rá. A szívem hangos dobogásba kezdett, hogy valószínüleg ő is hallja , biztos megbolondult , ahogy én is kezdek suta lenni.

-kérlek engedj el , így kényelmetlen- szomorodom el , tetszik is meg nem is amit csínál. Tetszik, hogy árad belőle a melegség , azt viszont nem , hogy lefog , mintha fulldokolnék és csak akkor lélegezhetnék amikor ő megengedi.

-oh, sajnálom-elenged és maga mellé ültet. Megsimizi a fejem és rám mosolyog- nem akartam , hogy szomorú légy , nem tudom mi a baj , de , ha rosszat tettem üss meg nyugodtan-édesen lehajtja a buksiját és várja a büntetését, mint egy kis kutya. Aranyos.

-legyen.-mondom, mire felkapja a fejét.

-tessék?

-elmegyek veled randizni-nem szól csak örömében felkap a karjaiba és megforgat a levegőben. Azt hiszem mindjárt hányni fogok.

(De furcsa mondatok🤔😅)