Papa, please give me your love.

Nem akarom

Yuuja:

Amikor beérünk a terembe a tanár már rég bent van. Elnézést kérünk és a helyünkre megyünk. Kipakolom zsebemből az italokat a padra.
Körülöttem elkezdenek kuncogni, amit nem értek.
-annyit iszik, mint egy viziló- valaki ezt mondja a hátam mögött ,mire elszomorodok, mert ezt biztos rám értették.
Ledőlök a padra és inkább próbálok nem figyelni a bántó szavakra.
-és még lusta disznó is-valaki megint beszól amitől bekönnyezik a szemem és nehezen veszem a levegőt.
Szörnyen rosszul esnek ezek a dolgok.
Rendesen elkezdtem remegni , a tudat, hogy utálnak , pedig nem is tettem semmit ellenük. Úgy érzem mindjárt össze esek.
Kezeimet remegve felemelem , hogy jelezzem nem vagyok jól.

-Yuu valami baj van?-kérdezi a tanárnő én pedig hevesen bólogatok.
Könnyeim mardossák arcom és a gombóc a torkomban nem segít lélegezni. Mindenki egy emberként felém néz és lenéző szemeikkel figyelnek, csak Sofi néz rám rémülten.

-nem érzed jól magad?-síet elém tanárnő és egy zsebkendőt nyom arcomhoz.
-pánikrohamod van-mondja nekem amit egyáltalán nem értem mi az.
-figyelj nyugodj meg, csak gondolj valami szépre és próbált egyenletesen venni a levegőt- simizi hátamat, de úgy érzem mindjárt elájulok.
-eeee-el fo-gok ájulni, félek-próbálom kinyögni , hogy rettegek a tudattól ami most velem történik, szàm elé emelem remegő kezeim és hallkan felsírok.

Már érzem előre fogok zuhanni, de érzekelek egy hangot ami közeledik felém és alámnyúlva felemel. Mintha a fellegekbe lennék. Az illat ami körül vesz egyszerűen káprázatos. Testem még remeg, fázom , de körül vesz a melegség. Jobban belebújok a finom illat tulajdonosába és élvezem a pillanatot. Majd a sötétség eluralkodik testemen és magával ragad.

Laposakat pislogva nyitogatom szemeim és kezeimmel megtörlöm almácskáim, mert fázik az arcom. Miután rendesen kitisztult a látásom körülnézek, hogy mégis mi a fészkes fene történt itt és ahogy látom valakinek az izmos karjaiban vagyok és az orvosiban. Érzem a kellemetlen gyógyszer szagot.
Muszáj tudnom kivel vagyok ilyen közeli kapcsolatban, hogy csak így kérdezés nélkül ölelget, tudtommal senkivel, csak ha Sofia nem változott egyik percről a másikra fiúvá.

Egy sóhaj kiséretében felnézek az idegenre ,aki ki más is lehetne ha nem Taehyung, aki szintén engem figyel. Gyorsan elkapom tekintetem és ujjaimat érdekesebbnek találom.

Olyan pózban vagyunk, hogy ő törökűlésben van engem pedig karjaiban tart, egyikkel hátam támasztja a másik meg hasamon pihen. A gondolot, hogy a babám apukája a karjaiban tart és vigyáz rám, megdobogtatja pici szivem.

-felébredtél?-kérdezi hosszú csend után amitől megrezzenek.
-nem.
-akkor miért beszélsz?-kérdez vissza
-álmomba beszélek-szólok vissza, de csak kuncog rajtam.
-álmodba nem beszéltél, hanem nyögdécseltél-olyan tényt közöl , amitől rendesen elpirulok.
-nem is i-igaz-csapok karjára.
-ó dehogynem , azt mondtad: ezaz Tae mélyebben-elvékonyítja hangját, mintha az enyém is ilyen lenne.
-én nem-tiltakozom.
-deeee.
-neeem.
-deee, és még azt is mondtad, hogy ne engedjelek el.-oké, baszki ez valószínűbb lenne, mert imádtam az illatát.
-és elengedsz?-kérdezem kiváncsian, válallva a következményét annak , hogy elutasít.
-nem terveztem-mondja ki egyhangúan. Úristen, szívem leszakad.
Tényleg azt mondja amire gondolok vagy csak halucinálok.

Ez után inkább megsem szólalok, és karjával szórakozok. Huzogatom a szőrt rajta és megnyomogatom, erein végig húzom mutató ujjam néha felsimítva izmaira. Megkérem fordítsa meg kezét, hogy tenyere felfelé nézzen. Kicsit félve, de lassan belehelyezem tenyerébe kis kezem és látom, hogy sokkal nagyobb , mint az enyém, igazából az egész teste nagyobb minden részen, mint nekem.
Még anyánál is kisebb vagyok, bár 16 évesen még nő az ember....