Papa, please give me your love.

Mi a fene?

Yuuja:

Ismét fájó végtagokkal veszem haza az irányt, mivel hogy már megint megvertek. Yuto nem tudott velem jönni, mert neki edzése van és így muszáj volt egyedül jönnöm. De mint mindig megtaláltak életem terrorizálói. Taehyung és a haverjai, akik csak a seggét nyalják , mert van pénze.

Yuto amikor csak tud segít nekem és megvéd, de sajnos mikor nincs melletem akkor magamra maradok és gyenge vagyok szóval nem tudom megvédeni magam.

Én művészeti tagozaton vagyok, testvérem pedig sport szakra jár, így egy osztályba sem járunk. Sokkalta jobban néz ki, mint én, és ezerszer erősebb is. Ő kigyurt tele energiával és sármos arcal rendelkezik, míg én puding testel vagyok megáldva és szörnyen érzékeny lélekkel, amik nem jó szempontok.

Jelenleg azért küzdök, hogy normális életem legyen, rendes szakmával és elismert művész legyek egyszer.
Majd el akarok jutni Párizsba , de ahhoz ki kell tartanom és célomat követnem. Még csak 16 vagyok, de tudom , hogy bármire képes vagyok, ha a családom mellettem van és támogat.

Otthon csak simán lekapom a cipőmet és felszaladok a szobámba, ha esetleg valaki itthon van, bár nem hiszem , mert ilyenkor apa dolgozik a kávéházban, anya pedig az irodában rendezgeti a külföldi üzleteket, hogy minden rendben van e.

Szerencsém lenne, ha elutaznék, mert apának szinte mindenhol van étterme, így tudnék könnyen munkát kapni.

Úgy gondolom ideje lenne kimozdulni egy kicsit, mert már rég jártam odakint a sulin kívűl. Annyira lehangolt vagyok, hogy képtelennek érzem azt, hogy megmozduljak. Nem akarok fájdalmat érezni, de már az is fáj , ha egyedűl vagyok.

Meglátogatom apáéket és lehet besegítek. Az utóbbi időben miattam az egész házban szomorú hangulat uralkodik. Tudják, hogy nincs minden rendben, de nem tehetnek semmit, ha nem mondom el ki bánt nap mint nap. Ezért meg akarom mutatni jól vagyok, legalább ennyivel segíthetek azon, hogy ne szomorkodjanak miattam.

Esténként anya kérdezősködni szokott, de szótlan maradok. Annyit mondok, hogy sajnálom azt , hogy miattam szenvednek és , hogy ennyire gyenge vagyok. Erre az a válasza, hogy nem az enyém, hanem mindenben ő a hibás. Ha nem születik gyengének, akkor én sem leszek az. Így a végén mindig átsírjuk az estéket.

Lassan bemotoszkálok a fűrdőbe, hogy megnézzem a mintákat az oldalamon. Hát mit ne mondjak , borzasztó látvány. Gyorsan átöltözök, hogy ne kelljen ebben a szörnyű egyenruhában maradnom.

Felveszek egy kék inget és egy fekete csípő nadrágot. Begyűröm nehogy kifúja a szél és látszodjanak sebeim.
Hajammal nem csinálok semmit, majd a szél beállítja. Felkötni sem kötöm már. Rájöttem igazából csak azért volt felkötve, hogy megtudjak minket ,ikreket különböztetni. Nem is voltam vele aranyos.

Yutonak két oldalt és hátúl fel van nyírva a haja, de ugyanúgy hullik haja az arcába , mint nekem, csak neki kevesebb van. Piercingje is vannak fülében ezzel rossz fiús kinézetet kölcsönöz. Anyának és apának is vannak, de volt olyan, amikor apát téptük, akkor muszáj volt ki vennie, vagy kitépjük a helyéről fülbevalóit.

Még a telefonomra volt szükség és a lakás kulcsra, no meg egy cipő.
Miután ezek magamhoz vételével megvoltam, el is indultam a kávézó felé.

Az idő kellemes volt és még a nap is úgy sütött ,se nem túl forróság és nem is hideg. Tette a dolgát és kellően melegített.
Igazán jól éreztem magam hosszú idő után.

Az utcán mindenki mosolygott, sétálva nevetgéltek. A gyerekek kint játszottak a parkba. Mindenki a szabad idejét kint töltötte.

De semmi sem tarthat örökre, mert kiszurtam messziről Taehyungot és a gengjét.
Egy kicsit begyorsítottam nehogy észre vegyenek, de mikor visszanéztem Tae is pont felém nézett. El keztem szaladni nehogy elkapjon.