Kéz a kèzben

519 34 2
                                    

(Vissza a jelenbe)

Jungkook:

-emlékszem , de még mindig nem tudom , hogy miért haragudtál rám?-erre csak a mellkasomra csap.

-komolyan? Olyan bamba voltál, hogy nem kaptad el nekem a gyereket, csak álltál ott azzal a szarral a kezedben , aztán azt is nekem kelett felmosnom a padlóról . Több bajt csinálsz, mint hasznot.

-oh , én nem láttam hova folyt el a jégkrémem, de megsirattam , mert nagyon finom volt , olyan édes , mint te, mintha téged veszítettelek volna el-  megnyugodtam , hogy annyi év után kiderül a titok.
-és arra emlékszel amikor megtaláltam az esküdet és felolvastam- ördögien elvigyorodok és nem várom meg míg Jimin mozgásba kezd a hallottak után. Ledobom magamról és az ágyról is lepattanok ,hogy beszédet tarthassak.

-m..mi? Jung...

-kedves mindenki és Jungkook én nem tudom , hogy mondjam el...

-elég!!-Jimin ordibálva közbe vág , de én ujjammal nyugodságra intem, vagyis rámutatok , mintha az ujjam a varázspálcám lenne és valami szöveget kéne kántálnom mellé, tudod amikor az egyik faszi megbénította a kígyót vagy a gyereket?, de mindegy is nem vagyok annyira jártas a Harry Potterben, szóval a varázslatom nem fogsz bejönni.

-na , na ülve maradsz, ne mászkálgas pucéran , mert megfázol. Takard be a popsid- Jimin csak fújtatva szavam ellenére mozgásba lendült, szóval intézkednem kell.

-Jungkook , ha fel mered olvasni én kinyírlak..

-jó, jó. Gyere ide-ragadom meg karját , összefogom két kezét, majd a sajátommal a bal kezezembe fogom mindkettőt. Eldöntöm az ágyon és ráülök. Ha le tud dobni magáról , akkor egy ördögüzőt hívok esküszöm. Kizárt , hogy az én 90 kilómat lenyomja az ő 58 kilójával, ha mégis az már természetfeletti lesz.

-Jungkook ne máár- szenved.... aww , de aranyos.

-nyugi van

-de , miért vagy ekkora f...

- csak hallani akarom könyörgöm-szólok rá eréjesen

-de fogadjunk , hogy már elolvastad nem is egyszer.

-el hát-nézek rà sármos képemmel.

(Ez egy Jiminnel közös kép lenne, de csak a Jungkook része kelett😅)

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

(Ez egy Jiminnel közös kép lenne, de csak a Jungkook része kelett😅)

-ajj , akkor miért

-mert szeretlek-ezzel a szóval elhallgatott , és szemei is ellágyultak . Nyert ügyem van.

-szóval akkor kezdeném. Kedves mindenki és Jungkook én nem tudom , hogy mondjam el az érzéseimet...

-lálálálálá , mégsem bírom , hagyd abba.-megint kezdi. Szemet forgatok és úgy látszik máshoz kell folyamodnom. Ajkaimat övéire helyezem és próbálom minnél szeretetteljesebben csókolni, addig, amíg el nem folyik a karjaimban ,úgy könyebben bele megy mindenbe, de tényleg mindenbe...

Miután elvállok tőle szemei csukva vannak és arca pirosban díszeleg előttem. Ajka feldagadt a -húde-intenzív csókunktól. Annyira imádnivaló, ha most nem akarnék kötekedni vele, akkor biztos már benne lennék, Jó mélyen.

Folytatnám...-....hogy mondjam el az érzéreimet Jungkook iránt , mert ha elkezdenék beszélni nem tudom , melyik részével kezdjem , a fontosabbakat vagy az egészet mondjam el , de most is hülyeségeket beszélek , szóval komolyan belekezdek. Jungkook olyan nekem , mint a levegő , nélküle nem vagyok képes létezni , fontos tényező az életemben. Köszönöm neki a két gyönyörű fiúnkat és a sok seggítségét. A terhes időszakomban nagyon hisztis és utálatos voltam, szóval azt is köszönöm, hogy kibírta mellettem. Azt hiszem ezek voltak a fontos részek , de a legfontosabbat a végére hagytam.
Nagyon szeretlek. Ennyi .

-na kibírtad?-kérdezem le nézve rá

-nem , már vagy hatszor meghaltam.

-én imádtam , hogy mindent leírtál , kis aranyos . Ahányszor elolvasom , annál jobban elgyengít. Jimin én sem tudok nélküled létezni- arcomat átjárja a szomorúság. Hihetetlen belegondolni abba akár egy perce is , hogy én nélküle , mi egymás nélkül. Ez lenne a legrosszabb rémálmom.

Jimin az eddig csukva tartott szemeit most engem néznek . Lágyan elmosolyodik , amitől szívem hevesen dobogni kezd. Jézusum , a nézése megöl.

-elengedsz?

-jah, ...persze-nem erre számítottam, de kis kacsóit elengedem , ő pedig felűl, majd az arcomra fog.

-szeretlek - és számra puszil. Na ezt akartam hallani.-aranyos vagy -és megint megpuszil.

-én is -elhúzom kezét az arcomtól és hintek rá egy apró csókot.

Vajon aludni is fogunk még ma?











(Itt az egész képecske😗 olyan cuuuuki🥰🥰🥰)

(Itt az egész képecske😗 olyan cuuuuki🥰🥰🥰)

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Papa, please give me your love.Where stories live. Discover now