𝖧𝖾𝗅𝗅 𝖥𝗅𝗈𝗐𝖾𝗋 『x reader oneshots』

三

〖 Priest Fyodor x Demon Reader 〗

│nagyon kevés romantika, valószínűleg lesz folytatás (?)│
­

│egy kis előszó, hogy érthetőbb legyen a történet:

Lesz majd egy megnevezés, Lilith, ami Reader számára sértésként fog feltűnni, úgyhogy mesélek egy kicsit arról a démon nőről. ­

Lilith, a legenda szerint, az első embernek, Ádámnak, volt első felesége, aki kielégíthetetlen szexuális vágyával és gonosztevéseivel vívta ki Isten haragját, aki ezért a földbe taszította, és helyette megteremtette Évát, akit sejtésem szerint már mind ismertek. Lilith, azóta az összes démon anyja, akiről az a mese is járja, hogy naponta öl meg gyermekei közül százat.

Természetesen ez Reader-re nem igaz, és ezt Fyodor is csak gúnyos hasonlatként használja, a gonosz megtagadásának jeleként. │

­

Angyali ima hallatszott ki a kicsiny templomból, ami a város végében állt magányosan. Nem volt feltűnő. Az emberek, ha nem figyelnek igazán, talán észre sem veszik, hogy ott van egy épület. Ám mégis, rengetegen látogatták meg azt a templomot. Az emberek bűnösek, és eme bűneiket akarják eltörölni, azzal, hogy imádkoznak. Azzal, hogy gyónnak, és Isten közelségére vágynak.

- Szánalmas. - hangod eggyé vált a szélel, rajtad kívül senki se hallhatta szavad. A templom előtt álltál, utad oktalanul vezetett oda. Legalábbis te úgy hitted.

Beléptél az épületbe, a mise még éppen zajlott. Mögötted hangos csapodással zárult az ajtó, hideg fuvallat söpört végig a termen, viszont akkor senki sem kapta feléd a tekintetét. Mindenki ámulattal bámulta az oltárnál álló papot. A felolvasásra érkeztél meg, az evangéliumból mesélt egy tanulságos történetet. Hangjában egy megnyerő férfi mutatkozott meg, aki rettentő jól bánt a szavakkal. Nem szenteltél nagyobb figyelmet a történet cselekményére, az nem izgatott téged. Jézus próbatételéről szólt, amit akkor a legkevésbé akartál hallani.

Tekinteted végig vezetted a termen. A színes ablakoknak hála a fény varázslatos színkavalkádban töltötte meg a templomot. A pap arcát egy fénysugár világította meg, pillái megcsillantak a fényben. Fekete haja álláig ért, néhol ibolya színű szemébe lógott pár tincse. Nem papnak illő külseje volt. Inkább a gonoszhoz tudtad volna hasonlítani. Egy démonhoz, mint te magad.

A pap feléd emelte tekintetét, ahogy a történetnek záró sorait olvasta.

- „[Az Ördög] hazudik, mert ő ilyen. Ő hazug, és a hazugság atyja." - halvány vigyor csúszott fel az ajkadra.

Pontosan. Gondoltad magadban, és talán ezen a ponton kezdett el téged igazán érdekelni a mise. Helyet foglaltál egy magányos padon, nem messze a főbejárattól.

A mise további részeiben az embereket, és a papot kémlelted. A pap a kisugárzásával és szavaival elnyerte a hívők bizalmát, ezt már akkor tudtad, mikor először megpillantottad őt. Óvatossággal bánt velük, mikor az áldozati adományokat, a borba mártott kenyeret, a szájukba helyezte. És szintén figyelmes volt, amikor a mise zárásaként útjukra bocsátotta a hívőket.

Nem álltál fel a padról. Türelmesen vártad meg, amíg az emberek elhagyják a templomot. Kifelé menet többen is kérdő pillantást vetettek rád, viszont te nem foglalkoztál a kíváncsiskodó halandókkal. El simítottál egy kisebb gyűrődést a ruhádon, mielőtt közelebb léptél volna az immár védtelen paphoz. Égette a bőröd, ahogy beljebb léptél a füstölő álltál megáldott terembe, de tűrted a fájdalmat. A pap a főoltárnál állt, neked háttal, és a korábban használt áldozati serleget tisztogatta.