𝖧𝖾𝗅𝗅 𝖥𝗅𝗈𝗐𝖾𝗋 『x reader oneshots』

一

〖 God Complex Fyodor x reader 〗

­
- [Y/N], Egyetlenem, miért vagy itt? - szólított meg kellemes hangon Fyodor, amint a dolgozószobájába léptél. Hatalmas terem volt. Főképp a fehér szín dominált, rengeteg ablakkal és ritka festményekkel, melyeknek jellegzetes illata töltötte meg a szobát. A helység két oldalán, egy-egy hosszabb könyvespolc sorakozott kopott, régi könyvekkel és dokumentumokkal. Ám mégis, a szoba fénypontja az a tölgyfából készült, bézs színűre festett asztal volt, aminél jelenleg Fyodor foglalt helyet, állát összekulcsolt ujjain pihentetve.

Amikor először találkoztál vele, egy sötét, nyirkos, föld alatti helyen élt. Dohos és patkányokkal teli folyosók vezettek egyre mélyebbre és mélyebbre, akár egy útvesztő.
Aznap Fyodor maga kért meg téged, hogy légy segítségére. Ő keresett meg először, majd adta meg számodra a lakhelye pontos meghatározását. Megnyerő és bizalmas mosollyal nyújtotta át a címét, te pedig képtelen voltál neki nemet mondani. Talán a kisugárzása, vagy épp a hangneme volt az ami megérintett téged. Ám természetesen ő sem önmagadért, hanem a képességedért akart ily elhatározottan maga mellett tudni.

Miért?

Az ok szimpla volt. Hatalmas erővel bírtál, ami, ha ellene fordul sok nehézséget okozott volna számára. Fyodor természeténél fogva, megfontolt és elővigyázatos. Egy ilyen hibát, miután felfedezett téged, nem engedhetett meg magának, ezért akarta, hogy legalább a hasznára légy. Terve, egyszerű és nyílt volt. Felhasznál majd megöl téged, a lázadás legkisebb esélyét is elkerülve.

Azokban, a számodra váratlan és elmosódott években, ameddig segédjeként szolgáltál Fyodor a lehető legjobban bánt veled. Gyengéd és törődő volt minden mozdulata amit feléd tett, talán épp így nyerte el a szimpátiád. Tudtad, hogy ez a férfi csak halált hoz, mégis megfogadtad neki, hogy teljesíteni fogod minden akaratát, ő pedig cserébe megadta azt, amire a legjobban vágytál.

Törődést és megértést.

Kitaszítottnak érezted magad. Számodra a világban nem volt semmi szépség, mégis kétségbeesetten kapaszkodtál az életbe, várva arra, hogy valaki majd egyszer megérti a szenvedésed és feléd nyújt egy segítő kezet. Fyodor megértett, keze pedig olyan melegséggel fogta át a tiedet, hogy utána képtelen voltál elengedni azt. Viszont tudtad. Tudtad, hogy ez mind csak hazugság, és Fyodor kihasznál, mégis túlságosan vágytál erre az érzésre. Erre a kellemesen, melegséggel eltöltő érzésre ami, akárhányszor, ha Fyodor feléd mosolygott vagy hozzád ért, tombolt benned. A bábja lettél, ő pedig kedvére, nyíltan mozgatott téged.

Miután, neked hála, a céljai beteljesültek nem volt tovább oka arra, hogy maga mellett tartson. Többször is rákészült, hogy végezzen veled, ám végül minden próbálkozásnak ugyanolyan vége lett: békésen alvó arcodat kémlelve állt az ágyad mellett. Nagyon sokáig ő sem tudta mi tartja vissza attól, hogy elvegye az életed, gondolatai sokszor kalandoztak vissza ehhez a témához.
Önmagában hatalmas háborúk folytak, a józan esze azt mondta, hogy meg kell ölnie téged, viszont egy árny mindig megmarkolta a csuklóját, akárhányszor gyilkos szándékkal nyúlt feléd.

Végül nem tette meg. Eldöntötte, hogy nem fog megölni és maga mellett tart ameddig teheti és amíg nem mutatsz potenciális veszélyt számára. Elvitt magával Oroszországba és úgy bánt veled, mint egy hercegnővel. Viszont a kapcsolatotoknak volt egy határa. Fyodor nyíltan megmondta, hogy nem szeretne tőled semmit, csak a társaságod. De te még így is kitartottál mellette. A több évnyi figyelem, amit tőle kaptál nem engedte, hogy elválasszon titeket. Hozzá láncolt, és ezt a láncot sem egyszerű fémből kovácsolták.