𝖧𝖾𝗅𝗅 𝖥𝗅𝗈𝗐𝖾𝗋 『x reader oneshots』

六

〖Akutagawa x Reader 〗

│bántalmazás, vér│

│[V/N] = vezetéknév
Valamint Readernek most megadtam pár külső jegyet a történet érdekében│

­
Vér és halál bűze töltötte meg a termet. Három hulla, és három vértócsa egymástól nem messze. Egy normális ember valószínűleg már rég elrohant volna a testek láttán, és ijedt tekintettel kereste volna fel a rendőrséget. Nos, nem mintha egyáltalán lett volna esélye látni a testeket, vagy esetleg te normális lettél volna.

- Magyarázatot akarok. - szólalt fel rideg hangon a feletessed és egyben mentorod, Dazai Osamu.

- A Mimik katonái megtámadták a kaszinót, de terv szerint elfogtuk és elkábítottuk őket. - kezdtél bele a jelentésbe. Kezedet tisztességesen a hátad mögött össze fogtad, kihúztad magad és abban a hangnemben beszéltél, amit Dazai a legszívesebben akart tőled akkor hallani: hivatalosan.

Körülötted a férfi további emberei álltak. Fekete öltönyben és napszemüvegben, ugyanabban a pozícióban, mögötted szétszórtan. Az akkori terv, hogy a Port Maffia egyik védelme alatt álló kaszinóba becsaljatok pár Mimik katonát, hogy aztán információkat szedhessettek ki belőlük, félsikerrel történt meg.

- Az egyikük akkor öngyilkos lett, viszont a többi hármat ide hoztuk. Ki akartuk szedni belőlük az információkat. A fogaik közé rejtett méregkapszulát is eltávolítottuk. Azonban.. - itt kisebb szünetet tartottál. Dazai az egyik hulla előtt állt, a holttestet kémlelte. Vártad, hogy félbeszakítson, esetleg fűzzön valamit az előző szavaidhoz, ám mivel ez nem történt meg folytattad. - Az egyikük a vártnál hamarabb tért magához. Mielőtt megbillincselhettük volna, ellopta az egyikünk fegyverét, és lelőtte a társait, majd nekünk rontott. Mielőtt mozgásképtelenné tehettük volna, megjelent Akutagawa és─

- Gondoskodtam róla. - lépett be az imént említett a terembe, aki azelőtt kérdéses merre járhatott. Kezeit szokásosan zsebre dugta, egyenes testartással lépdelt a barna hajú végrehajtó felé. Egy apró pillantást vetett rád. Magasabb volt nálad, ezért lenézett, viszonoztad a tettét. Pár lépésre előtted megállt, majd folytatta. - Talán probléma?

- Vagy úgy.. - mondta Dazai alig hallhatóan, inkább csak magának, mint nektek. - Nem, dehogyis. Legyőztél egy félelmetes és makacs ellenséget, ezzel megvédve a társainkat, Akutagawa-kun. Ez csodálatra méltó. - fordult a férfi a fekete hajú felé, barátias hangon beszélve. - Hála a képességednek a kezdetektől fogva nem volt semmi esélye ellened.

Meredten álltál. Nem igazán mertél közbe szólni, de tudtad, hogy veszélyes irányba halad a beszélgetés.

- Dazai-sama─

- Hallgass! - küldött feléd egy fagyos pillantást a férfi, azonnal becsuktad a szád. Hátrébb léptél, bűnbánóan lehajtottad a fejed.

- Pont ezt vártam tőled, Akutagawa-kun. Hála neked az összes ellenség, akiket sikerült elfognunk, most halottak. - emelte fel az ujját a barna hajú, majd folytatta - Az embereim kemény munkájának ellenére most minden nyomunk odaveszett. Ha legalább azt az egyet életben hagytad volna, rengeteg információ birtokában lehetnénk most.

- Információ? Mintha ezek bármit is hajlandóak lettek volna─ - nem tudta befejezni a mondatot a fekete kabátos, mert hamar Dazai öklét érezhette az arcán.

Akutagawa hátra repült, épp hogy képes volt talpon maradni az ütés után. Megrezzentél. Való igaz, Dazai keményen bánt veletek. Nap mint nap egymással küzdöttetek a képességetek és erőtők fejlődése érdekében, de mégis ritkán láttad őt ilyen erőszakosnak.