𝖧𝖾𝗅𝗅 𝖥𝗅𝗈𝗐𝖾𝗋 『x reader oneshots』

九

[ Lucas x Reader]

│vér, MCD (főszereplő halála), angst, kínzás (enyhe mértékkel), érzelmi manipuláció, BIG TW: ín elvágás, és Lucas továbbra is a saját warningja ;)│

│muszáj voltam Readert egy naiv személyiséggel megáldani, mert ha lett volna egy kis esze a cselekmény nem haladt volna sehova 😭│

- Mi.. a.. fasz... - ült ki hűvös rémület az arcodra, ahogy eléd tárult életed legmocskosabb látványa.

- Heh, Babe ez nem az aminek látszik! - nevetett zavartan az előtted álló férfi, kezén lassan folyt végig a bíborvörös vér.

- De.. ez pontosan az.. aminek látszik.. - léptél hátra óvatosan. Törött üveg recsegett a cipőd talpa alatt.

Nyeltél egyet, ahogy barátod lassan ellépet az előtte heverő hullától és feléd fordult, arcán őrült mosoly terült szét.

- Figyu, ez csak félreértés. Teljesen félre érted. Ő - mutatott a hullára, ami egy másodperce még egy élő ember volt. - egy szimpla balfasz. Most komolyan senkinek se fog hiányozni, hehe. - tett feléd egy lépést Lucas.

- Te teljesen megőrültél.. - suttogtad magad elé, miközben tettél egy lépést hátra.. és még egyet. Kavargott a gyomrod és szédültél a látványtól. Egyszerűen csak hányni akartál, de nemhogy az ebéded, még egy értelmes hang se jött ki a szádon. Lucas lassan közelített meg téged, ahogy folyamatosan beszélt.

- Heh, lehet igazad van. Lehet őrült vagyok. De akkor mond meg, mégis mi a faszért vagy még mellettem?

El akartál rohanni. Elfutni és hátra se nézni, de már késő volt. Túl sokat láttál. Láttad, ahogy az úgynevezett "barátod" a szemed láttára ölt meg valakit. Ahogy elvágja a torkát, és egy rémes vigyorra húzza az ajkait. Ahogy a nadrágjába törli a véres kést, és halkan kuncogni kezd.

- Én.. Én nem tudom.. Azt hittem.. Normális esetben.. - Egy értelmes mondat se jött ki a torkodon. Őszintén azt sem tudtad, hogy mit akartál mondani. Inkább csak túl sok mindent egyszerre.

Sosem gondoltad volna, hogy a feltaláló mérnök Lucas Baker egy pszichopata őrült, akinek a hobbija a gyilkolás. Ártalmatlannak tűnt. Egy áldozatnak. De ezek szerint csak azt akarta, hogy lásd.

A férfi nem válaszolt, csak kezében a véres késsel vészesen közeledett feléd. Próbáltál hátrálni, azonban a hideg fal utadat állta. Kétségbeesetten vetted észre, hogy nincs tovább és rémülten emelted meg a hangod a barátodra. Egyáltalán hívhatod őt még annak?

- Ne gyere közelebb! Hallod? - Lucas hallotta. Kristálytisztán. Éppen csak figyelmen kívül hagyta. - Lucas.., nehogy közelebb gyere.. - el-elcsuklott a hangod már maga a gondolattól is, hogy ugyanúgy végezheted, mint az a halott személy a padlón. A saját véredben fekve, üreges szemekkel bámulva a plafonra.

- Van egy kérdésem [Y/N]. - állt meg előtted a férfi, ahogy tekintete a tiédet kereste. Sikertelenül. Látva, hogy remegő arccal, csukott szemmel és fejed elfordításával próbálod kerülni a szemkontaktust egyik kezével melletted a falra csapva támaszkodott föléd, ahogy fenyegető hangnemben újra szóra nyitotta a száját. - Ide figyelj, ha hozzád beszélek!

Megremegtél. Szigorú hangja arra kényszerített, hogy neki szenteld az összes figyelmed.

- Noss, itt jön a kérdés. Szerettél te valaha engem? - nézett mélyen a szemedbe. Leírhatatlan érzések kavarogtak benned. Undor, meglepettség, félelem, valamint kislányos zavar, ami mindig eluralkodott rajtad akárhányszor Lucas intim közelségbe került hozzád. - Hmm? - hajolt közelebb, centiméterekre az arcodtól.