Így is, úgy is - KiriBaku (18+)

4.fejezet

Szóval, mikor feleszméltem, hogy basszus, tényleg csak álom volt az egész, először is hálát adtam az Istennek, hogy így történt, majd elindultam a suliba. Na, direkt úgy időzítettem, hogy Midoriya már benn volt a teremben, ezért oda tudtam neki adni a füzeteit (mjzs.: milyen értelmes ez a mondat LoL). Mikor becsöngettek Bakugou még mindig nem volt bent a suliban, de ez nem is zavart, hanem inkább az, hogy rohadtul fáj a hasam, nemtom mitől, de egyszerűen úgy érzem, mindjárt-
-Tanár úr! Úgy értem-
De nem is mondtam végig a mondatot, Aizawa bólintott egyet, gondolom észrevette, hogy nem érzem túl jól magam. Már indultam, sőt futottam ahogy bírtam a mosdóba, épp, hogy beértem volna, kinyitottam az ajtót, de valamibe beleütköztem, halami keménybe, de mégis puhába... Baszki... Azt ne mond, hogy...

Hát igen, akibe beleütköztem az nem más volt, mint Bakugou, de valami nem stimmelt vele, a szemei... Mintha sírt volna...
-Jól vagy?! - szólalt meg aggodalmasan.
-Mennem ke- ki sem mondtam, de már tessékelt be az egyik fülkébe.
Mikor éreztem, hogy már nem fog jönni semmi, megmostam az arcom, aztán próbáltam kisétálni, mintha semmi sem történt volna, de a Szöszi megállított.
- Figyu? Szeretnék veled valamiről beszélni. - hallatszódott a hangján, hogy komolyan mondja
- Igen?
- Szeretnék bocsánatot kérni.. Mindenért! Nagyon sajnálom, hogy meg bántottalak... És, szeretlek.. Meg tudsz nekem bocsátani? Tudsz még szeretni? - igazán megbánóan hangzottak a szavai, erre csak annyit válaszoltam:
- Megbocsátok. - majd egy vigyor vettem fel az arcomra és folytattam - az ajánlatot majd még átgondolom.
- Azaz igen? Fogsz velem járni?
 
Majd elindultam visszafelé és csak annyit mondtam ordítva:
- Persze, hogy szeretlek, te barom! - mivel elég hangosan mondtam, természetesen maghallotta, odarohant hozzám és átkarolt két kezével jó szorosan.
- Én is szeretlek furahajú. - majd kézen fogva visszasétáltunk a terembe, legalábbis én, mivel a kis Sünikém még be se ment az osztályteremben.

Mikor beértünk, mindenki csak nézett ránk értetlenül, legalábbis Bakugoura, mivel ma még senki sem látta rajtam kívül. Midoriya és Todoroki meg összemosolyogtak, majd rám, illetve ránk néztek. Hallod, tuti, hogy sejtenek valamit!

Mikor vége lett a tanításnak, a kis Cukorbogárkám hazakísért, majd elköszöntünk egymásnak. Mikor mér éppen indultam volna, Bakugou odahúzott magához egy igazán lágy csókra, majd látszott rajta, hogy teljesen zavarban van, mivel két kis aranyos füle most tűz piros. Megfogtam arcát, majd viszonoztam a csókot, és bementem. Ennél mozgalmasabb napom nem is lehetett volna.
- Eijiro! Beszélnünk kell!

Bakugou szemszöge:

Ma elkövettem a legnagyobb hibát az életemben, baszki, meleg vagyok, szeretek valakit, megtoltam azt a valakit, majd megríkattam... Baszki, baszki, baszki, BASZKI!! Hogy lehettem ennyire idióta? Majd holnap beszélek vele..
- Gyerekek ma Kirishima hiányzik az iskolából, majd valaki vigye el neki az anyagokat!

~Vége a tanításnak~
- Bakugou, eljössz velem el vinni az óráit? Nem tudom, hol lakik Kirishima.. - jött oda hozzám Deku.
- Persze, megyek.

"TŰNJ INNEN!!" Kirishima ezeket a szavakat használta, mikor meglátott...
Másnap anya azt mondta, hogy nem maradhatok itthon, mert nehogy megint lemaradjak a tananyagról, de tudom, hogy csak még akarja keseríteni az életemet az a banya.

Mikor valaki nekem ütközött a mosdó ajtóban, baszki, nem tudtam, hogy ilyenkor szoktak az emberek jobban egymásba szeretni.