Az ifjú maffiavezér!

A randevú!

/ismét Tori szemszöge/

Miután Andrew elment lefeküdtem netflixezni. Kicsit elszaladt az idő, mivel amikor ránéztem az órára már 6 óra volt, ezért elmentem zuhanyozni és készülődni. Felvettem az egyik kedvenc ruhámat és magassarkúmat. Neki álltam a hajamnak és sminkelni .

Mikor ismét ránéztem az órára, akkor már ¾ 8 volt, szóval csak néhány apró igazítást csináltam még magamon, és lementem a konyhába. Ittam 1 pohár vizet, és már csengettek is. Andrew állt az ajtóban, és iszonyatosan jól nézett ki.
-Jó estét hölgyem!-mosolygott, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Jó estét uram!-viszonoztam a gesztust. Belekaroltam a kezébe és kisétáltunk az autójához, amit mint látom lemosott, így tisztán még szebb azt kell, hogy mondjam. Kinyitotta nekem a kocsija ajtaját és segített beszállni, mint egy igazi lovag esküszöm, ha nem is szőke herceg fehér lovon, de ő menőbb is nála! Ő is gyorsan bepattant a sofőrülésre, és már indultunk is. Nagyon sokat beszélgettünk út közben.
-Itt félre állok, és odasétálunk az étteremhez okés? Vagy ebben a cipőben nem tudsz úgy sétálni?-nézett a szemembe egy picit aggodalmasan.
-Okés, és figyelj tudok benne sétálni.-mosolyogtam rá, és biztatóan megsimogattam az alkarát.
-Rendben, örülök neki!-fujta ki az eddig bent tartott levegőt. Beállt egy szabad parkolóba, és kiszállt a kocsiból, majd kisegített engem is. Az étterem nagyjából 5 percnyire volt. Nagyon szép környék és nagyon jó idő is volt, így fázni se fáztam. Sétálás közben Andrew átkarolta a vállam én pedig hozzábújtam. Mintha egy igazi pár lennénk. Miután beléptünk az étterembe rögtön az asztalunkhoz is kísértek, ahonnan szintén gyönyörű volt a kilátás. Csendben ettünk, addig amíg Andrew meg nem szólalt, hogy...
-Tudod, mostmár ideje elmondanom, hogy miért húztam idáig a dolgot. Tori én még soha nem éreztem ilyent, és nehezen tudom megfogalmazni. Nem fogom húzni a dolgokat, szóval az a lényeg, hogy nagyon megtetszettél nekem, és hát beléd szerettem.  Nem tudom, hogy te hogyan érzel, de nekem nagy kő esett le a szívemről ezzel, hogy elmondtam.-nézett mélyen a szemembe.
-Hidd el Andrew, te is tetszel nekem!-fogtam meg a kezét, és belenéztem a szemébe. Mosolygott, úristen nagyon örülök, hogy mosolyogni látom. Látszik, hogy őszintén mosolyog.
-Desszertet?-jött oda a pincér.
-Én nem kérek, köszönöm!-mosolyogtam.
-Én sem kérek, a számlát legyen szíves!-nézett a pincérre, de a mosolygást 1 percre se hagyta abba. Miután Andrew fizetett (ezen is vitatkoztunk, nem akartam, hogy ő fizesse az enyémet is, de hát nem hagyta, hogy fizessek🙄), elmentünk sétálni egy közeli parkba. Leültünk egy padra és ismételten beszélgetni kezdtünk.
-Jól érzed magad?-nézett a szemembe.
-Igen, nagyon!-mosolyogtam rá.
-Valamivel talán még jobbá tudnám tenni ezt az estét.-mosolygott.
-Na, és mivel?-értetlenkedtem, de persze pontosan tudtam, hogy mire gondol.
-Nos, ilyent még nem csináltam, de-itt megfogta a kezem.-Victoria Corner, lennél a barátnőm?-a szemei csak úgy csillogtak, pedig semmilyen alkoholt nem ivott.
-Igen, igen, és igen!-mosolyogtam, ő pedig kapva az alkalmon megcsókolt. Nem sokkal később, már kezdett nagyon hűvös lenni, ezért elindultunk haza. Nem kellettek ide a szavak, hisz így is tudtuk mire gondol a másik. Nagyon boldog voltam. Elmondhatatlanul. A haza úton végig a kezemet fogta. Lopva-lopva puszit nyomott a kézfejemre, ez nagyon aranyos volt. Amikor haza értünk bekísért, és egy búcsúcsók kíséretében távozott. Marasztaltam, de mondta, hogy nem akarja se siettetni, se elsietni a dolgokat. Mindent jól akar csinálni. Bár tudjuk ez lehetetlen, hisz vannak hullámvölgyek az összes kapcsolatban. De nagyon aranyos volt, hogy így gondolja. A szobámból rögtön a fürdőmbe mentem, ahol lemostam a kevéske sminkemet, a hajamat egy laza kontyba fogtam és gyorsan letusoltam, majd tusolás után kiengedtem a hajam, elvégeztem a szokásos esti rutinomat, felvettem a pizsamám, és mentem aludni.