Az ifjú maffiavezér!

A bandaháború

Ez a 3 nap gyorsan elment. Reggel 6-11:40 között edzettünk, aztán volt egy ebédszünet egyig, utána pedig 13:05-16:30-ig szintén edzettünk. Ezt ne úgy képzeljétek el, hogy csak bunyó meg kondi, hanem lövés, leszerelés, ölés puszta kézzel, bunyó, és ha belefért egy kis kondi. Aki délelőtt lőtt és ölt, az délután leszerelt és bunyózott. Muszáj volt felkészülni. Mindenkinek.
Elérkezett a nem várt nap. Teljes felszerelésben állt mindenki. Full feketébe voltunk, mert ezen nem látszik meg a vér.

Sokan úgy tartják, hogy ma elbukunk. Félnek, épp úgy, ahogy én is. De nem mutatja ki semelyikünk. A Red lines megérkezett. Andrew és én hátul maradtunk. Minden maffiavezér hátul marad, és irányít. Élvonalba csak nagyon szükséges esetben megy. Neki álltak sorozni minket, viszont mi se maradtunk ám alul, sorra szedtük le az embereket. Ez ment 2 órán át. Andrewt is elküldtem, hogy segítsen a többieknek, én megleszek, és persze itt van Blake is, valahol elrejtőzve. Megtámadtak engem is. Szerencsésen hárítottam. Rá 10 percre visszavonulót fújt az ellenfél.
-EMBEREK VISSZA!-ordítottam. Mindenki visszajött, de ugyanúgy támadó alakzatban voltunk. Rohadt nagy csönd van, és ez nem tetszik. Valami készülőben van. Érzem. Ebből még jól is kijöhetünk vajon? Ők nem kezdeményeztek, így mi se lőttünk. 
-Egy talán 18 éves fiú közelít felétek. Nincs fegyvere, vagy legalább is nem látom.-szólt bele a kis elrejtett mikrofonba Blake.
-Vettem. Nézd át, hátha meglátod a fegyvert még is! Amint megvan jelezz!-szóltam bele én is a kis mikrofonomba.
-Vettem. Nincs nála egyáltalán. Fegyver biztos nincs. Már kiszúrtam volna. Kés lehet van nála.-jelentett Blake.
-Értettem.-szóltam neki.
-HOL VAN A KEDVES VEZÉRETEK?!?-kiáltott az idegen fiú. Andrewra néztem. Ő visszakiabált.
-MI KÖZÖD HOZZÁ? MOND MEG KI VAGY, ÉS TALÁN BESZÉLHETSZ VELE!-nem is kiabálta, hanem ordította rendesen.
-A RED LINES VEZÉRE VAGYOK! JÖJJÖN ELŐ A TI VEZÉRETEK IS!-kiabált ismét. Odaadtam a gépfegyverem Andrewnak, viszont a kicsi stukkerem magamnál tartottam. Szépen lassan sétáltam felé. Soha semmilyen hirtelen mozdulatot nem szabad tenni. Ezt az apám mondta. Csak akkor kellenek a hirtelen mozdulatok, ha verekedés van.
-Mit akarsz?-néztem a szemébe, ami nehézkes volt, mert magasabb, mint én. Nem is kicsivel. Őszintén bevallom, hogy ő nem is olyan csúnya.

-Hogy én, mit akarok?!?-nézett rám kérdően. -Te mit akarsz?-nézett a szemembe "játékosan".
-Én inkább azt mondom, hogy mit NEM akarok.-hangsúlyoztam ki a "nem" szót.-Nem akarok több vérontást.-néztem ismét a szemébe, majd a földre.
-Nem is kell, ha meg tudunk egyezni.-mosolygott rám.
-Mégis mibe?-néztem újra rá kérdően.
-Gyere!-nyújtotta a kezét, hogy majd ő vezet. Félve, de belementem tudva, hogy Blake bármikor le tudja szedni a palit. Egy kocsiig mentünk.
-Tori távolabb nehogy menjetek, így is nehezen látom. Bólints, ha érted, amit mondok!-egy aprót bólintottam.
-Nem megyek távolabb, így is messze vannak már az embereim!-jelentettem ki. -Mond, hogy mit szeretnél!-néztem rá.
-Egyesítsük a maffiáinkat! Miénk lehetne a legnagyobb maffia!-hát ez csodás ötlet mit ne mondjak.
-De hát maffiát csak....-itt közbeszólt.
-Házassággal lehet egyesíteni. Igen tudom.- nézett rám.-Itt egy szerződés olvasd el, és beszéljünk róla mondjuk holnap?-én csak bólintani tudtam.
-JÓL VAN SRÁCOK VISSZAVONULUNK!-ordított, és elkezdtek beszállni a kocsikba, és elmentek.
-Jól van srácok, Irány a bázis!-emeltem fel a hangom, hogy jól hallják. Amint visszatértünk a bázisra az irodámba mentem, és az egyik fiókba bezártam a szerződést, és mentem a tárgyalóterembe, ahol rám vártak. Út közben magamhoz vettem egy gyertyát, mint ahogy ilyenkor szokás. Felálltam a pódiumra.
-Ez a gyertya égjen a ma elhunyt családtagjainkért, mert ha hiszitek, ha nem mi egy család vagyunk!-gyújtottam meg a gyertyát.-Ma a csatát úgy gondolom, hogy győztesen zártuk, viszont a háborúnak még nem biztos, hogy vége!-néztem végig a társaságon.-Sokan megsebesültek ma. Ti, akik úgymond egészségesek vagytok, most nektek itt azt tudom ajánlani, hogy menjetek  haza zuhanyozzatok le, és pihenjétek ki a mai napot!-mondtam, és átmentem az irodámba.
-Ez meg mi volt?-jött utánam Andrew.
-Mi mi volt?-tényleg nem értettem.
-"A háborúnak még nem biztos, hogy vége" mikor lesz vége akkor, ha nem most nincs?-háborodott fel.
-Andrew nekem errr kurvára nincsen szükségem. Ne akarj kioktatni. Tudom, amit tudok, és kész. Ha most nem haragszol mennem kell.-néztem fel rá.
-De igen is haragszok. De tudod mit? Csinálj azt, amit akarsz!-ezzel ki is viharzott az irodámból, és maga után becsapta az ajtót. Megfogtam a szerződést beraktam a táskámba, és elindultam Blake-hez.
-Szia, beszélhetnénk?-néztem rá félve.
-Mindent hallottam, és mindent láttam. Gyere üljünk be valahova, és beszéljük meg!-ajánlotta fel. Na, ezért szeretem én ezt a fiút. Megfontolt, és nem ítélkezik előre.
-Tudom is hova menjünk!-mosolyogtam. Út közben nem beszéltünk. Odaértünk és rendeltünk 1-1 whiskeyt. Majd leültünk beszélgetni.
-Hogy döntesz?-nézett rám.
-Nem tudom. Nézd kaptam egy szerződést! Én már átfutottam nagyjából. Szerinted megérné?-néztem rá. Gyorsan átolvasta.
-Tori, Ilyen áron? Neked megérné?-nézett mélyen a szemembe, mintha a lelkembe látna.
-Őszintén? Lehet megérné. Most gondolj bele! Ez nem nagy ár a békéért!-néztem én is bele a szemébe.
-Lélekben te már eldöntötted, hogy belemész. Tudom, látom rajtad. Tori mi lesz így Andrew-val?-nézett rám.
-Nem értené meg mi?-ő csak nemlegesen megrázta a fejét. Ez így szopacs.-Más megoldás nincs! Biztos nem fogja elfogadni, de mást nem lehet ebben a helyzetben. A maffiát NEM adom SEMMIÉRT!-csaptam az asztalra.-Az isten szerelmére!-teljesen kiborultam.
-Holnap 2 megpróbáltatásban lesz részed Tori. Készen állsz rájuk?-nézett a szemembe ismét.
-Nem, de van más választásom?-néztem én is az ő szemébe.
-Sajnállak Tori! Gyere, inkább lépjünk le!-mosolygott biztatóan-Tori, gyere! Ki kell ezt pihenned neked is! Téged is megviselt ez, nem csak minket!-fogta meg a kezemet, és felsegített.
-Köszönök mindent Blake!-öleltem meg.
-Ez egy barát dolga!-ölelt vissza.
-Igazad van!-mosolyogtam. Gyorsan hazadobtam Blake-et, majd én is hazamentem. Lezuhanyoztam, és mentem is aludni.