Kérlek ments meg! (Taekook)

3

-mi? Miért?- lepődött meg a padtársam.

 - egyszerűen nem tudok szándékosan senkinek és semminek sem ártani...- ráztam meg a fejem. Annyira szánalmas vagyok! Lehajtottam a fejem a padra és így próbáltam pihenni. Két kezet éreztem meg magam mögül, majd egy fej és egy mellkas nyomódott a hátamnak.

 Nem kellet hátra néznem, tudtam, hogy Tae az. Én voltam a párnája. Nem kellett sok szépen elaludtam. Na igen. Sajnos a kedvenc tanárom óráját aludtam végig. A tantárgyát magát nem szeretem, csak a tanárt. Megpróbáltam felkelni, de valami nehéz volt a hátamon. Aztán rájöttem. Taehyung is elaludt a hátamon. Nem volt szívem felkelteni, ezért visszafeküdtem és úgy bámészkodtam.

 Yoongi és Jimin épp leléptek valamerre. A lányok akiket nem ismerek épp a műkörmükkel szelfizgettek. Hogyan tudják elviselni a műkörmöt? Én tuti lerágnám azt is! Picit megráztam a fejem, majd tovább nézelődtem. Két srác nézett épp felénk. Az egyik csak mosolygott, de a másik mintha, épp elolvadni készülne. 

 Picit hátrébb hőkőltem, amit Tae is észre vehetett, mert az egyik hasamat ölelő kezét átrakta a mellkasomhoz. Óvatosan átkaroltam a vékony karját és azt ölelve ismét elaludtam. A becsengőre keltem fel, és épp az elolvadni készülő srác állt a padunk elött mosolyogva. Nagyon helyes és sexy, bár nem épp az esetem. 

- szia...- köszöntem neki félve, hátha elmondja, hogy mit akar. 

- szia, Kim SeokJin vagyok. Neked és a barátodnak, meg csak Jin.- mondta vigyorogva.

-oké...- megijedtem tőle. Nem tudom, hogy mit akar és miért. Taehyung kezdte simogatni a hátam, mire lenyugodtam egy picit. A felső testét leszedte rólam, így kaptam ismét rendesen levegőt is.

 - kicsit félénk.- legyintett egyet Jinnek.

 - az látszik.- bólintott.

 - Na, de biztos nem ok nélkül jöttél ide!- tért a mellettem ülő a tárgyra.

 - igazából de...Inkább csak barátkozni akartam, mert eddig még nem találkoztunk Nammal más párokkal is.- mivan?? Párok? Nam? Ugye nem akar semmi olyat? - ne nézz így! Semmi OLYAT nem akartunk! Fúj!- mondta Jin, amint észrevette a fejemet. 

 - de... mi nem is járunk...- hebegtem el nehezen. Jinről hirtelen eltünt a mosoly és amolyan szégyenérzet futott át rajta. Nem szeretem az embereket, mindig csak bántottak és kihasználtak, de ők lehet másmilyenek. Taehyung, SeokJin és az a Nam vagy ki. - De barátok még lehetünk!- szóltam utána, mert már elindult a helye felé. Vissza sétált, megölelt, majd a tisztán látás véget összeborzolta a hajamat, amivel annyit tököltem reggel.

 Tae ezután gondolt egyet és ő is megölelt, de ő inkább csak egy puszit adott a hajamba, és nem összeborzolta azt. Ő az egyetlen, aki segíteni tud rajtam! Nem akartam lemásolni, ezért én az orrára adtam egy puszit. Felnevetett, majd elengedett. Komolyan gondolta, hogy meg fog engem menteni? Vagy csak nem akarja, hogy pont mellette murdáljak meg? 

- Tényleg én foglak megmenteni Kookye!- mondta egy tégla vigyort villantva (□). Értetlenül néztem rá. -hangosan gondolkodtál. De komolyan, NE-BÁNTS-MAGADAT!- tagolta el a végét. Nem tudtam erre mit csinálni ezért elmormoltam egy ,,oké"-t.

Halihó kölkeim!🐺 itt is lenne egy újabb rész. Most az lenne a kérdésem, hogy érdekelne titeket egy BTS rajzokkal és szerkesztésekkel ellátott insta? Kérlek kommentben válaszoljatok!