Jeon Jungkook, aki szociális szorongással és depresszióval küzd, kap egy új osztálytársat. A tanár az új diákot pont Kook mellé ülteti, aki ennek kezdetben nem igazán örül.
Meg fog változni Jungkook hozzáállása?
Az új diák mit fog hozzá szólni?
Otthon már mindenki aludt amikor hazaértünk. Halkan osontunk fel a szobánkba és dőltünk le aludni.
Reggel olyan kialvatlan voltam, hogy Tae konkrétan maga után húzva vitt el a suliig. Felrángatott a termünk be és leültetett a helyemre.
- Tayeeee.- nyüszítettem fel nyűgösen.
-hm?- kapta felém fejét.
- haza akarok menniiiii!- hisztiztem tovább.
- majd olyan is lesz.- mondta, majd magához ölelt.
- álmos vagyok...- dünnyögtem nyakhajlatába.
- talán nem kellett volna kiszökni estig.- morogta.
- miattad volt!- vágtam vissza.
- én mondtam, hogy lépj le?
- nem. Te csak fellöktél.- hagytam abba ölelését.
- ne kezd már megiint. Ehhez még tényleg korán van...- nézett rám könyörgőn.
- én kezdtem?!- hökkentem meg.- mivel is kezdtem pontosan?!
- olyan vagy mint egy menstruáló vérfarkas!- arcát a kezébe temetve sóhajtott.
-mármint?-hitetlenkedtem tovább.
- nyűgös, hisztis, hangos, olyan mint egy vadállat és elviselhetetlen.- mondta rezzenéstelen arccal. Nem tudja, hogy ez mennyire fájt most. És hogy a tegnapival és ezzel már megütött egy szintet.
Semmit mondó arccal meredtem rá. Nem mondtam és nem csináltam semmit. Ha tényleg így gondolja, akkor jobb ez így. Elfordultam tőle. Az ablak felé nézve terültem el felsőtesttel az asztalon és bámultam kifelé
- Kook minden oké?- kérdezte mögülem. Válaszul csak hümmögtem. Megpróbált átölelni, de elhúzódtam. Nem volt kedvem megint, az összeveszős-kibékülős játékot játszani. Nem néztem rá, mert tudtam, ha belenézek a szemeibe azonnal vissza megyek hozzá. Egy idő után már csak arra emlékeztem, hogy bejött Mrs. Ribanc tanárnő.
Nem volt ehhez erőm, így inkább elaludtam. Istentelen üvöltésre keltem. Körbe néztem és láttam, hogy mrs. Ribanc épp Taehyung-al üvöltözik, aki nem félt vissza üvölteni.
Fasza már migrénem is van! Megforgattam a szemem és vissza hajtottam a fejem az asztalra. Megváltásként jött a szünet, amikor előhalásztam a táskámból a telefonomat és a fejhallgatómat, majd elkezdtem megint hallgatni a Stray kids Going Dumb című dalát. Sajnos ez sem tartott sokáig. Tae letépte a fejemről a fejhallgatómat.
- elmondod végre, hogy mi a bajod?!- üvöltött rám. Kajak azt hiszi süket vagyok?!
- nem.- zártam le röviden majd fejemre visszatettem a fejhallgatót. A zene refrénje alatt hallottam, ahogy a nevemet kántálja, de ez valahogy pont nem érdekelt. Hátra dőltem a székemen és bámultam ki az ablakon.
Halihó!🐺 Ennek a könyvnek már nem igen lesz folytatása, mert ami inspirált ennek az írására megszűnt. Sajnálom, hogy így itt hagyom befejezetlenül, mert ez nem vall rám.
deee hogy ne maradjatok könyv nélkül, publikáltam az új könyvem első részét. Akit érdekel (meg akit nem azt is) kérem, hogy kukkantson bele.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
