Kérlek ments meg! (Taekook)

9

Nagy nehezen lenyugodtam. Kiszedtem a fejem Taehyung mellkasából és belenéztem gyönyörű sötét szemébe és feltettem a kérdésem. 

- Miért nem mondod el?- nem akartam megint összetörni, pedig éreztem, hogy az lesz a vége.

 - Hogy miért kellett akkor menekülnünk?- kérdezte. 

-igen. 

- Egy hatalmas cégnek, név szerint a Gucci-nak a vezetőjét, izomból pofán köptem. 

 -Mivan?!- akadtam ki. Ki a fasz köpi arcba a Gucci cég vezetőjét?

 - ja. Az ő kutyái akartak kinyírni. 

- mert pofán köpted a vezetőt...- ismételtem. 

-aha.

 - Miért nem akartad elmondani? 

- mert szerintem ciki.

 - hogy megkergetett egy halom biztonsági őr?- a végén elnevettem magam. 

- nem, hanem az, hogy pofán köptem egy híres cég fejesét.- felnevettem. 

- Ezt sem sokan mondhatják el magukról.

  Gyorsan teltek a hónapok. Taehyungal csak az egészséges vitáink voltak, de semmi komolyabb. Április vége van és épp a hülye ribit hallgatva döglünk tanórán. Tae egyszer csak elővett egy lapot és elkezdett rá írni. 

 ,, Mit szólnál, ha ma bemutatkoznék a szüleidnek?"Döbbenten néztem rá.,, Hova fogok menni, miután kiraktak az utcára?"Írtam vissza.

 ,,Hozzánk. Akkor letudjuk egy nap alatt az egészet!"Írta.Alig láthatóan bólintottam egyet.

 - egyszer úgy is meg kell tudniuk.- simított a vállamra. Egy lemondó sóhajjal bújtam hozzá. Félek, hogy mit fognak reagálni. 

Nem állok erre készen! Soha nem is fogok!

Az órák után Taevel együtt mentünk hozzánk. Végig néztem rajta, hogy mennyire néz ki úgy mint egy hülye tróger. Fekete farmer és egy fekete pulcsi ami alól kilóg egy fehér póló alja. Nem néz ki semennyire utcakölykösen. Ígyis-úgyis el leszek zavarva otthonról, de legalább Tae jól néz ki. 

Amikor a házunkhoz értünk megtorpantam.

 - ha megkérlek várnál egy tízpercet, ameddig össze pakolom a cuccaimat?- kérdeztem.

 - Persze.- arcon pusziltam, majd berohantam a házba.

 - sziasztok!- üvöltöttem, aztán felrohantam a szobámba. Elhalásztam a régi tornazsákom amivel régebben Taekwundo-zni jártam és belehajítottam pár ruhámat, a törölközőmet, a töltőmet és a fülhallgatómat. 

A hátizsákomba belepakoltam minden könyvem és füzetemet. Óvatosan lecsempésztem a cuccaimat, hogy ne vegyék észre a szüleim. Amint ez sikerült kopogtak az ajtón. 

 - Anya, Apa. Be szeretnék nektek mutatni valakit.- mondtam amint az ajtóhoz értem. 

- Na, becsajoztál végre?- kérdezte apám.

 - Nem egészen...- dünnyögtem szinte némán. Kinyitottam az ajtót és megöleltem Taet. - hiányoztál!- suttogtam neki. 

- Te is.- ölelt vissza.Beljebb jött a lakásunkban, én pedig bevezettem őt a nappalinkba. 

- Anya. Apa. Ő itt a barátom Taehyung. - mutattam be páromat lesütött szemekkel. 

- barátod?! Kisfiam buzi lettél?!- csattant fel apám. Remegni kezdtem a félelemtől.

 - Most takarodjatok innen mind a ketten amíg szépen mondom!- üvöltött ránk. Oda totyogtam a táskáimhoz és felvettem a hátizsákomat a hátamra, amikor a sporttáskámat vettem volna fel, azt Tae kikapta a kezemből és felvette a vállára. 

 - Takarodjatok!- üvöltött ránk anya is.