Kérlek ments meg! (Taekook)

11

-Mit?- kérdezte.

- van három démonom...Ők döntik el a hangulatomat. Szorongás, depresszió és agresszió.- szűrtem ki a fogaim között. Tae átölelt és fejét belefúrta a hátamba. Megfordultam a karjában és hozzá bújtam. Nehezen aludtunk el.

Elalvás elött még mesélt arról, hogy neki is volt depressziója, a szorongása pedig még mindig nem múlt el. Nem is tudtam róla, hogy volt neki is ilyen korszakja.

Reggel teljesen összegabalyodva keltünk fel. Nyammogva bújtam hozzá közelebb, ám ekkor belenyilalt a kezembe a fájdalom. Megmozdítottam és akkor jöttem rá, hogy az az én kezem, amyelkiről azt hittem Taehyungé. Nagy nehezen kicsomóztam magunkat éppen időben, mert a huga jelent meg a szoba ajtajában.

- szia, Jungkook.- köszönt rám mosolyogva.

- szia, törpe.- köszöntem vissza. Majd lement a földszintre. Elővettem a telefonom és megláttam, hogy a szüleim hiányoltak.

,, Nem hittem volna, hogy te is egy rohadt buzi leszel."

,, Tényleg én hoztalak világra?"

,, Remélem többet nem jössz haza."

És ezekhez hasonló üzeneteket kaptam tőlük. Az egyetlen jó tulajdonságom, hogy tudok csendben sírni. Csendben húztam magam össze és éreztem, ahogyan a könnyeim csordulnak lefele. Még a vállam sem rázkódott, szimplán ültem, merengtem a semmibe és sírtam.

-mi a baj?- hallottam Tae rekedtes reggeli hangját. Átkarolta a derekam, fejét a vállamra tette. Fejemet hátra hajtottam a vállára és úgy ültünk egy darabig. - Ők voltak ugye?- kérdezte hozzám bújva. Csak bólintottam.

Úgy bújtam hozzá, mintha soha többet nem tehetném. Szíve dobogására aludtam vissza.

Amikor ismét felkeltem Tae már nem volt ott velem. Kimásztam az ágyból és felöltöztem. Utána letotyogtam a lépcsőn és körbe néztem. Senkit sem találtam ezért elindultam a konyha felé. Amit láttam az igazán meglepett.

Tae szenvedett a kenyérpirítóval, ami hirtelen arcba lőtte egy szelet kenyéret. A látványon halkan felnevettem.

- Kook ez te voltál?- nézett rám hatalmasra nyitott szemekkel.

- igen?!- kérdeztem értetlenül.

- sosem hallottalak még nevetni!- jelentette ki.

Elgondolkodtam mert ez igaz. Amióta tudom, hogy homoszexuális vagyok nem nevettem egy jóízűt. Ennyire erős tud lenni a feszültség? Ez kicsit megijeszt.

- Kookye, minden rendben?- kérdezte Taehyung rémülten.

- Persze, csak elgondolkodtam.- feleltem bólógatva. Az arcom kissé komoly lehetett, mert Tae riadtan nézett a szemeimbe.

- Ugye nem...- teljesen elfehérdett. Nem tudtam miért, de megijesztett.

- Tae mi a baj?- léptem hozzá közelebb.

- szakítani akarsz?- nézett félve szemeimbe.

- Miért akarnék?- ráztam meg a fejem. Felsóhajtott és a normális színe is vissza jött.

- Akkor min gondolkodtál?

-Hogy milyen régen nevettem utoljára.- mondatom végén hozzá bújtam.- soha sem szakítanék veled!