Kérlek ments meg! (Taekook)

12

Mondatomra csak szomorúan nézett rám. Miért kell őt is elszomorítanom? átöleltem és fejem az övéhez dörgöltem.

 -sajnálom!-suttogtam a fülébe. 

-mit?- értetlenkedett.

 - Hogy elszomorítottalak. 

- én meg azt, hogy nem tudtalak elöbb megnevettetni.- megfordult és még szorosabban húzott magához.Pár perc múlva engedtük csak el egymást. Nem tudom miért vagyok ennyire bújós. 

- Min agyalsz most Kookyem?- kérdezte Taetae.

 - hogy miért ragaszkodok ennyire mindenkihez.- feleltem.

 - ezt én sem tudom, de várj! Valakit még nem ismersz itthonról.

 - kit?- kérdeztem. 

 - YEONTAN!- üvöltötte el magát Taehyung. Hirtelen apró körmök kopogását hallottam meg a járólapon. 

Hirtelen egy feketés barnás szőrpamacs totyogott a lábunk elé.

 - jó fiú vagy!- paskolta meg a kis szőrgolyó fejét. - Nyuszim, ő itt Yeontan. Yeontan, ő Jungkookye.- mutatott be minket egymásnak a kutyussal. 

 Lehajoltam Yeontanhoz és a kezemet oda toltam a nózijához. Óvatosan megszaglászta, majd beugrott az ölembe. Óvatosan megsimogattam fejecskéjét.

- Szia Yeontan.- köszöntem neki. A kutya válaszul csak vakkantott egyet és a fejét a kezemhez dörgölte.

 - nagyon kedvel téged!- jelentette ki Tae.- én is őt!- mondatomra Yeo csak mégjobban bújt hozzám. Hogy nem vettem észre őt tegnap?Délután Tae elment egy boltba valamiért, így egyedül maradtam az új otthonomban. 

Előkapartam a füzetemet amibe dalszövegeket írok, és ez most sem lett másképp. 

 Te segítesz, ha elbukom.

 Te vagy a sorsom jóltudom. 

Nincs mivel pótolhatnálak, 

Nem mintha akarnálak. 

Nélküled az élet sem kell, 

Mit mond más, már nem érdekel! 

Te vagy a jövőm, 

Veled van minden erőm. 

 Csak te kellesz és senki más, 

Senki nem érdekel már.

 Te vagy a mosolyom forrása, 

Már vége a szürke sodrásnak. 

Köszönöm, hogy vagy nekem. 

Ígérem el nem engedlek.

 És amíg te vagy velem, 

Én mindig szeretlek!❤

 Amikor leírtam az utolsó sort Tae lépett be a szobába. Rémülten vizslatta az arcom, mert tudta, ha nálam van ez a füzet az jó dolgot nem jelenthet.

 Pedig most nem így volt. Óvatosan lépkedett felém, közben szemeit végig vezette a csuklómon, hogy nincs-e rajta vágás, majd mellettem megállt. 

 - szabad?- kérdezte a füzetem felé bökve. Csak bólintottam, hogy tudja nyugodtan beleolvashat. Szép szemeit végig vezette a sorokon, utána még egyszer. 

Semmit nem tudtam a szemeiből kivenni, csak miután letette a könyv vastagságú füzetem, és felém lépett. Karjait átfonta a derekam körül és magához húzott egy ölelésre.

 - én is szeretlek!- suttogta a fülembe. Hirtelen megéreztem valami nedveset a hátamon. Tae sír? Óvatosan eltoltam magamtól, hogy szemébe nézhessek.A nagy Kim Taehyung tényleg sírt. 

Egy síró Taetae a legszomorúbb dolog amit látni lehet a világon, a szomorú kiskutyák után, ezért én is elsírtam magam. És így történt, hogy egymás karjaiban sírtuk magunkat álomba.Csak most a boldogságtól.

Halihó kölkeim!🐺

Ha valakit érdekel lett egy instám amin bts-es rajzok és szerkesztések fognak szerepelni, a könyveimmel kapcsolatos infók is ott lesznek majd. Ha felkeltettem az érdeklődésed bangtan_rajz néven vagyok fent.