Nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Az elöbb még hozzám sem volt hajlandó szólni. Most meg itt ölelget. Miért csinálja ezt velem?
- miért csinálod ezt?- kérdeztem.
- mit?- tolt el picit, hogy a szemembe nézhessen.
- miért nem szóltál hozzám?
- fájt látni, hogy bármit teszek te nem vagy boldog. Azt hittem nem tudok ezzel a ténnyel együtt élni. Aztán kiderült, hogy azzal nem tudok együtt élni, ha te szomorú vagy!- mondandója végén, hozzám hajolt és megcsókolt, persze ezt azonnal viszonoztam is. A romantikus pillanatunknak Tae húga vetett véget.
- ti csokolóztok? De ti fiúk vagytok, nem?- kérdezte a pici lány.
- tudod Yeona, a fiú nem csak lányt szerethet és lány nem csak fiút.- Tae válaszára Yeo csak nagy szemekkel nézett és szemmel láthatólag most a hangzottakon gondolt végig.
- szóval te szereted Jungkookot?- kérdezte boci szemekkel. Taehyung most rám nézett egyenesen a szemeimbe nézett az ő csillogó szemeivel.
- mindennél jobban szeretem őt és minden erőmmel azon leszek, hogy boldog legyen. Nem gondolkoztam. Úgy tapadtam párom ajkaira mintha soha többet nem tudnám megtenni. - Fúj!- fintorodott el a pici lány.
- ANYA!! TUDTAD, HOGY TAE SZERETI JUNGKOOKOT?- kérdezte üvöltve a kislány anyjától, miközben a lépcsőn rohant le.
- IGEN TUDTAM!- válaszolt hangosan a nő, pont olyan hangerővel, hogy halhassuk mi is.
- én is szeretlek!- suttogtam kettőnk közé és hozzábújtam. Bárcsak tudnék boldog lenni. Idővel talán sikerülni fog az is. Ha Taetae mellettem lesz biztosan menni fog. A romantikázásunkat most egy idősebb ember zavarta meg.
- én is nagyon szeretlek titeket, de kész a vacsi.- mosolygott ránk mrs. Kim.
- megyünk!- vágta rá párom, de mielött elindult volna a fülembe puszilt. Halkan kuncogva és teljesen elvörösödve indultam a Kimek után. A vacsora nagyon finom volt, bár most minden vágyam az volt, hogy a szerelmemhez bújva alhassak.
Hál istennek félóra múlva sikerült is ezt a vágyamat beteljesíteni.
- min agyalsz kicsi nyusz-nyusz?- kérdezte a hajamat birizgálva Taehyung.
- azon, hogy mennyire szeretlek!- vágtam rá.
- ahhj te! Buta pici nyuszi!- ölelt magához így teljesen hozzábújva szívhattam be az illatát.
- nem vagyok sem pici sem nyuszi! Buta meg pláne!- morogtam a mellkasába.
-igaz pici nem vagy, de nyuszi annál inkább.
- kapd be!- dünnyögtem.
- azt majd te fogod.- suttogta a hajamba. Durcásan bele ütöttem egy kisebbet a hasába.
-Kookye.- kezdte el basztatni a hajam. - Ne durcizz!- puszilt az orromra. Hozzábújtam és átfordítottam az ágyon. Fejemet a mellkasára raktam és szívdobogását hallgatva próbáltam elaludni. Próbáltam. Tae egyszer csak az oldalára fordult, így egymás mellé kerültünk. Óvatosan kezeit keresztezve tette a vállamra, és ölelt magához.
- jó éjt popsifüles.- nevetett fel halkan.
- baszódj meg!- dünnyögtem mellkasába.
YOU ARE READING
Kérlek ments meg! (Taekook)
FanfictionJeon Jungkook, aki szociális szorongással és depresszióval küzd, kap egy új osztálytársat. A tanár az új diákot pont Kook mellé ülteti, aki ennek kezdetben nem igazán örül. Meg fog változni Jungkook hozzáállása? Az új diák mit fog hozzá szólni?