Yaoi , BTS - fanfiction

Blue Side

Üdv újra!

Egy kis Sope ;)

Kipattant a fejemből egy ilyen :D

Lehetségesnek tartom a folytatását vagy bővebb kifejtését...

Jó szórakozást!

Blue Side

A cigaretta hamuját elviszi az erős szél. A messzeségben lenyugszik a nap. Egyre csak egy gondolat jár a fejében, melyet a maró füst íze sem tud feledtetni vele. Elveszni a messzeségben, miközben a számára szeretetet jelentő egy karnyújtásnyira hever bent a kanapén.

Feláll. Távozni készül.

Kezében a telefonját markolva, csöppet sem higgadt mozdulatai olyan indulatokról árulkodnak, melyeket nem ritkán tár mindenki elé.

- Yoongi! – Csíkká préselt ajkai elnyílnak. Semmi formalitás, semmi tettetés. Ez ő a nyers valójában. Most megteheti. Ketten vannak. Azt hitte, ilyenkor mindent szabad. Azonban rá kell, döbbenjen, a másik koránt sem gondolja így.

- Hoseok? – Lágy ölelése éppen olyan, mint léptei. Ruganyos, szinte hangtalan. Puhaságot és melegséget áraszt. Ruhájuk suhogása. Visszafolytott indulatok és érzelmek. El telik pár másodperc, mire az idősebb felfogja, hagyta magát becsapni, ennek az édes kísértésnek. Valójában pontosan tudta a vágyódó pillantásaiból, mire készül a másik, még sem volt már többé ereje menekülni. Az összecsapó hullámok fejük felett, egyre csak közeledtek ahhoz, hogy elnyelje őket. Nem tehettek semmit. Valójában nem is akartak. Halogatták amennyire lehetett, de a végtelenségig nem lehet elkerülni az elkerülhetetlent.

- Szeretni akarlak...

- Ó szépen vagyunk! Jung Hoseok akar valamit. Eddig érdekes módon, mindig kértél! Meg is kaptad, de te hirtelen akarsz valamit?!

- Csak a szereteted. Amit tőlem te is megkaphatsz, ha akarod, ha nem.

- Azt hiszed, nem vettem észre?

- Mit?

- A szeretetet, ami a szemeidből árad, akárhányszor rám nézel...

- És azt, hogy át akarlak ölelni?

- Most is azt csinálod.

- Máshogy gondoltam.

Finom érintések, egy indaként tekeredő végtag és egy rántás. Mind össze ennyire volt szükség ahhoz, hogy a fiatalabbnak háttal kerüljön. Az alig magasabb alak mellkasa a hátához ért. Kabáton keresztül is tökéletesen érezte a másik szaporább légvételét, melyet hamarosan megérzett a tarkójánál, majd a hajában. Kellemesen kirázta a hideg. Nem volt ellenére. Azonban az elmormogott szavak felét fel sem fogta: „Álmomban... , Karjaimban... , Szememben... , Kék oldal...

- Ha tehetném, megmutatnám neked az én oldalam is, de nem értenéd. – A válaszában valami pozitívat kellett volna mondania... Azt kellett volna...

- A sötétség mindenkiben benne van!

- Az én sötétem inkább olyan, mintha süllyednék. Fokozatos. De jelen van, és egyre jobban félek, hogy ha ezt tovább folytatom, magammal rántalak, miközben már sikerült téged kihoznom onnan!

Szomorú hangja napokkal később is élénken víz hangzott a fülében, próbálva összerakni a jelentését. Ezek egy kétségbeesett ember kiáltásai voltak olyan hangerővel, melyet bárki értelmezhetett volna, akárhogyan. Egy másodpercnél sem kellett több ahhoz, mikor végre sikerült, hogy a másikat ismét megtalálva, igaz kissé vakon a szemeibe gyűlt könnyek miatt, de meglepve őt, hozzá préselődjön.

- Én akarlak tartani a karjaimban. Álmomban és ébren, tök mindegy mikor! Fogni a kezed, ha szomorú vagy bizonytalan vagy! Nem lökhetsz el magadtól te fafej!

- Nocsak, Min Yoongi nem talált ennél frappánsabb sértést? – Mosolya felért egy korty éltető oxigénnel. Megint el akarta viccelni a dolgokat. Nem akarta hagyni. Nem alakulhatott ez így és kész! Ő nem az, akinek hiszi magát. A Nap fénye nem aludhat ki! Valahogyan tennie kell ellene!

- Ha...

- Ha?

- Írnék neked egy dalt? Segítesz benne...

- Minden dalunk az érzelmeinkről szól. Miben lenne ez most más?

- Az, ha úgy érzed a mélybe rántasz, igen is más! Komoly dolog!

- Nem igazán a mélybe. Inkább a sötétségbe... Akár az óceán, ahogy egyre sötétebb... Kékből végül fekete... Üresség.

A csendben való ringatózás.

A két test egymással való harmonikus mozgása.

A padló halk nyikorgása.

Megszűnő gondolatok.

Egymásban elvesző tekintetek.

Egymás szájára suttogott szavaik:

„ Szerelmem,

Szerelmem,

Szerelmem,

Kék álmomban akarlak benneteket tartani,

Még ha nem is, a szememben,

Át akarlak ölelni kék álmomban,

Még ha nem is tudok, a karjaimban,

Kék oldal,

Vissza a kék oldalra,

Kék oldal,

Vissza a kék oldalra,

Kék oldal,

Vissza a kék oldalra,

Kék oldal,

Vissza a kék oldalra. „

Ők voltak ketten.

Elveszetten.

Egymást megtalálva.

A kék oldalon.

Köszönöm hogy elolvastad ;)

Továbbá:

Köszönöm a listázásokat, csillagokat és a hozzászólásokat.

Ja az utóbbi nincs :'D (Pls pls könyörüljetek rajtam. Érdemes egyáltalán ezzel foglalkoznom?)

Privátba írjatok ha máshogy nem naaaaaaaaaaaaaa XD

by: Aiden Swillis

Forrás: Dalszerzők: Hee Soo Kang / Hoseok Jeong / Soo Hyun ParkBlue Side (Outro) dalszöveg © Sony/ATV Music Publishing LLC