BTS fanfictions, oneshots. Reménykedem benne, hogy elnyeri valaki tetszését.
Jikook a kedvenc párosom, jobbára ezeket lehet várni.
A 18+ os részeket mindig fogom előre jelezni!
Hát ez is csak úgy jött. Jó nagy gamer voltam a magam idejében. Talán így :D
Ha bejövős, hagyjatok komiban jelet, szeretnétek e még hasonló jellegű izét olvasni. Némi Namjin, Sope esetleg? :D
Ez egy könnyebb szülés volt, hála az égnek. Azért leszögezném, takarítottam a borítókép miatt. A végére annak is lesz értelme.
Van amit nem akar úgy csinálni, hogy szép is legyen. Fos buta...
Ne kövezettek meg :D
Esetleges hibákért elnézést!
Jó olvasást!
Ja és 18 +
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Közönség
Jikook
Nam POV
- Csak ne érj hozzám! – Hallatszódik be a mikrofonba. V ismét, mint mindig, mikor balhé van otthon, lenémítva magát, üzenetet ír a szobába és bocsánatot kér.
Zavartalanul folytatjuk a beszélgetést, és a szokásos ökörködés közben, az utolsó ember is megérkezik közénk.
- Na végre! Kedves Sütike! Csak hogy feltoltad a képed ... Na! Mehet? Mindenki itt van?
- Jimin? – Jin a lényegre tér. A tyúkanyó akcióban. – Le fog maradni. Ha sírni fog a szája a reward miatt, eskü megcsapkodom. Pusztán szeretetből.
- Nemtom, de haladjunk! Mióta várjuk. – Suga morgására azonnal reagálok.
- Szólt, hogy ma nem lesz. – Komolyan ez a srác.
- Közülünk, ő az egyetlen, akinek sok tanulni valója lenne, erre baszik jönni, mikor miatta mindent szájbarágósan magyarázunk...
- Nyugi Hope! – Mosolygok is egyet. – Ha neked lenne esélyed arra, hogy felszedj valakit, mert nem lennél ekkora kocka, mint mi... Te se szalasztanád el.
- Ahj... Csak menjünk. – Beletörődő sóhaja mutatja, hogy megadta magát.
- Telefon lenémítva és pisiltem is. Mehet!
Sok, ja meg persze után, ahogy megyek az egyik pont felé, meghallok egy kis suttogást. Majd széknyikorgást. Elfolytott nyögést?!?
- Nem hallom a lépteket! – Suga felmordulására felkapom a fejem. Senki nem szólalt meg. A legközelebbi ilyen alkalommal már felnézek a monitor bal sarkába és látom, JK-től jönnek a hangok.
Érthetetlen mondatfoszlányok, újabb széknyikorgások. Mintha fújna a szél, úgy fújtat a mikrofonba, megremegve hallgatom, a félreérthetetlen hangokat. Akaratlanul is eszembe jut Jin arca, amikor először csókoltam meg, két Tequila megivása után. Azt hiszem, a második találkozásunk alkalmakor. Nem kellett volna ezt tennem, de nem bírtam hidegvérrel a közelében.
