Yaoi , BTS - fanfiction

Hallgatózni nem szép dolog!

Figyelem! 

Fiú x Fiú tartalom!

Ha nem szereted lépj tovább! Köszike 

(Suga szemszöge)

Ugyan olyan volt, mint minden egyes kibaszott nap, amikor nem mentünk sehova... Kivéve, hogy mikor elhaladok Jungkook ajtaja előtt, az alábbi beszélgetésre leszek figyelmes.

- Mi ... mi ... mi .. mi ... miiii... - Enyújtja a szavait, kissé hallani a zihálást is, ami arra utal, hogy kiakadt kissé.

- Így nézd! – Ó Jimin hangja. Mivel akaszthatta ki a kicsit? – Behajolok így... Aztán bekapcsolod... - Mit kapcsolod, és csinálod?

- Mit kapcsol ki és hova? – Ez érdekesen hangzik. Rátapadok az ajtóra. Arra fordul Hope, aki kézzel, lábbal mutogat, mondjam el neki, miért csinálom amit.

- Gyere ide, ha annyira érdekel. – Sutyorgok neki, mire fülelni kezd.

- De én ezt nem... - Szegény gyerek valószínű nagyon fújtathat, mert apró nyögést hallunk. Hope arca teljesen kisimul, és tátott szájjal hallgatja a továbbiakat. Mutogat, kopogjunk be, de leintem. Érdekel, mit csinálhatnak, de nem akarom megzavarni őket.

- Tudod ez annyira kínos. Biztosan én csináljam? Mert... - Hangja most már teljesen kétségbeesett.

- Tudom... Az elején kicsit fájni fog, de majd megszokom és...

- Jézusom, ne mondj már ilyeneket! – A hangosabb kitörésére hallani pár nyugtató szót, majd kedveskedőt és végül egy belenyugvó sóhajt.

Társam elrángatva a helyszínről, a nappaliban elkezdni taglalni, mi folyhatott ott bennt.

- Ez nagyon félelmetes volt Sugacchi.

- Nem bírom, ha így hívnak. – Morcosan felhúzom az orrom és fintorgok egyet, mire felmorran.

- De miért? Olyan cukiii...

- Pont ezért! – Felhúzom az orrom még jobban és csípőreteszem a kezem.

- Ez is az! - Mutogat felém.

- Én ugyan nem! – Keresztbe fonom karjaim. Védekezni próbálkozom ellene. Gyorsan terelni a témát. – És amúgy is... Jobban érdekelne, mit csináltak Chimék.

Esküszöm, én tényleg megpróbáltam, de egyre közelebb araszolt hozzám. A derekam megakadt a kanapéban, és hátrahanyatlottam. A lábaim a levegőben, és elég kényelmetlen fekvési póz a bénaságom jutalma. Ahogy azonban meghalljuk, hogy Jimin egy hangosabbat nyikkan, vagy sikkant nem is tudom mihez hasonlítani, arra kapjuk a fejünket, és visszatérünk az ajtóhoz fülelni. Ekkor már RM és Jin is odatévednek. Így már négyen tapadunk az ajtóra, ami eléggé szűrreális képet adhatna egy külső szemlélőnek.

- Mit csinálhatnak? – A nagy része tátogás, Jin szavainak.

- Nem tudom?! – Hope felhúzza vállait, széttárja karjait. Így olyan, mint egy béna csirke. Meg is mosolygom. Kuncogásomra csak egy kérdő tekintetet kapok.

A hangok eléggé félreérthetőek odabentről. Valami rezgő hangot ad ki magából. Hangos, és Jimin reakciója a történésekre, nem sejtet sok jót.

- Egy vib ... ? – Jin és RM tátott szájjal tátognak egymásnak valamit. Jin próbálja megállítani a benyitásban, amíg csak lehet.

- Maguk elintézik, nem kellünk oda...

- De ... - Jin mutogat neki egy, ejnye bejnyét, és valamit tátog neki, amit nem értek, de azt hiszem nem is baj.

- Auuuu – Majd nem hogy felsír szegény. Te jó ég, mit művelsz Kook? Még éppen elkapja Rm kezét Jin ismét. Nem engedi bemenni. – Csak csináháháld ... Jobb lesz ...

Most már mindenkinek világossá válik, hogy a gyönyörű csupa mosoly angyalunk itatja az egereket. Nem is kell sok Jin maga tépi fel az ajtót. A hirtelen történtekre, a két másik alak, lefagy abban, amit csináltak.

Jimin.

Egy törölköző felett...

Négykézláb terpeszt...

Kook előtt...

Akinek a kezében van egy...

Epilátor.

A fejemre csapok, RM rögtön a legrosszabbra gondolt. Persze, hiszen ő az, aki apánk helyett apánk. Már, amikor éppen nem rombol. Míg a szegény lesápadt Maknae csak tátog.

- Tessék szépen bocsánatot kérni Jungkook! – Szólt Jin neki erélyesen, azzal a tipikus nézésével.

- De ... - Tátott szájjal hadonászik.

- Nem kell bocsánatot kérnie! Én csak ... - Szipog egyet, és meg töröli az orrát. – Én akartam! Szép akartam lenni...

- Igazán eltakarhatnád a farod valamivel! – Eltakarom inkább én a szemeim. Túl sok volt a látnivaló. Valaki felnyerít és a - Juj vérzel-re - Felsikkant valaki. Inkább kifordulok a szobából.

- Nem vagyok hajlandó, ehhez a hülyeséghez asszisztálni! – Kiáltok vissza, a már csukott ajtón.

Azért, az a jelenet, ami a fejemben lezajlódott, a hangok alapján... Hát hogy is mondjam...

Kissé több erotikus és kevesebb idiótaságot tartalmazott.

Mi lesz így ezzel a kettővel? Így soha nem fognak összejönni...

Vagy mégis? (Gonosz mosoly)

Nem mindig voltak ők ilyen jóban. Sőt...

De erről később!

Elég rövid lett, de ez csak úgy kipattant a fejemből. Tudom az ilyen indok soha nem elég, de ezzel kell beérnie annak, aki olvassa...

Sry :D

Véleményeket, agymenéseket illetve ötleteket szívesen olvasok.

Megköszönöm előre is a figyelmet: Aidan Swillis