Yaoi , BTS - fanfiction

Gondolataim egy levélben. -JM-

Figyelem! Jöjjön, egy kis érzelmesség!

Lehet egy kicsit csöpögni fog, szóval tessék készíteni a készülék alá egy lavórt, tányért, kinek mi a szimpatikus :D

Egy rövid szösszenet Jimin levele...

Kinek is?

.

.

.

Jó olvasást :)

Jimin pov

Őszintén!

Ez is egy nehéz nap volt. Mindig elgondolkodom ilyenkor, megéri -e.

Olykor elveszítek magamból, de néha vissza is nyerek valamit.

Újat vagy régit fedezek fel magamban, amit nem tudok eldönteni, jó e vagy sem.

Szörnyű!

Még is csinálnom kell!

Változások az izmaimban, a végtagjaimban.

Lassan teljesen tönkre megyek.

A színpadon állva sípoló fülekkel, égő izmokkal, lélegzet kapkodva, közben arra is figyelve, hogy semmit ne rontsak el.

Ez egy akkora teher, amit egyre kevésbé tudok elviselni.

Mindig a legjobbat nyújtani mindenki felé a jobbik formámat mutatni.

Kikészítő, fárasztó.

De... meddig maradok önmagam?

Meddig voltam önmagam?

Olyan ritka az, hogy megmutathatom.

Meddig kell ezt játszanom?

A tökéletest.

Mi közben fáj és stresszel az életem minden percében.

Elönt a pánik, ha ezt kell tennem. 

Egyre nehezebben megy!

Jungkook a levelet kezeiben tartva, röviden és tömören, rávágta Jiminre a stúdió ajtaját. Hangjára a kisebb felkapja a fejét és értetlenül nézte a fiatalabb kirohanását megelőző zavarodott arcot.

- Nam irigyel téged a kitartásodért, ahogyan végzed ezt a nehéz munkát. Hope-ot lenyűgözöd, akár hány alkalommal dolgoztok együtt. Nem csak nézünk téged, hanem látunk is. Pont ezért próbálunk mi is legalább annyira olyan keményen dolgozni, mint te. Miért hiszed azt, hogy egyedül vagy? Jiminiee! Esküszöm neked! Akár hányszor fogom meg a kezed azért, mert vége van egy koncertnek ... vagy bár mikor máskor ... örülök, hogy vagy nekem! Tisztellek! Felnézek rád! – Valóban a kanapén ülő Jimin előtt térdelő kezét fogó Jungkook így érzett.

Hiszen a legfontosabb dolgokat is ő tanította meg neki:

Hogyan kell szeretni,

elfogadni,

törődni.

Most pedig, pont az az ember vigasztalja, aki annyi minden nehéz dolgon ment át, még hozzá, nagyon fiatalon. 

Mindig ott volt neki. Most ő van itt, hogy viszonozza.

Kéretlenül.

Mert szüksége van rá.

- Át segítesz a nehéz időszakokon. Vigaszt nyújtasz. Ösztönzöl. Mindünket. Megváltoztattál minket! Erősebbé tettél. Az energia, tisztaság, életerő. Mintha begyűjtenéd az összes ARMY szeretetét és pulzálnád felénk. Te vagy a legnagyobb támogatónk! Ez vagy te Jimin!

Az idősebb szemei bekönnyesedtek. Egyszerűen egy ölelésre volt szüksége, semmi többre. A nyugtató szavak, melyek a maknae száját elhagyták, elmulasztották az összes szívfájdalmát. Ideig, óráig. Legalább tisztában van vele, merre menjen, ha biztatásra van szüksége.

Igen, ez ő:

Park Jimin

Köszöszön a figyelmet: 

                                                     Aiden Swillis

Ezen kívül, még nagyon szépen köszönöm nektek a közel 400-as olvasottságot :)

Így kell ezt írni? :D

A csillagokat is :P

Kérek kommenteket is pls pls pls :')