Yaoi , BTS - fanfiction

Mindenki fél valamitől!

Ez egy kis pici szösszenet. Néha elkél némi bátorítás, és ugye tudjuk, mennyire önbizalomhiányos volt? a mi Jiminünk :D

JM

Néha órákon át nézem azt, amit alkottam. 

Ahogyan most is. 

 A képet, amit festettem kritikus szemmel figyelem és nem vagyok vele elégedett. Hol a színválasztás, hol a vonalak bizonytalansága, hol az egész, ahogy van, nem jön be, mert meggyűrődött vagy egy kicsit elszakadt.

Az alkotás pillanatában soha nem jár ilyesféle gondolat a fejében. A végeredménnyel ugyan akkor már más a helyzet.

- Ez is egy kicsit te vagy.

- Nem lett jó!

- Miért érzed ezt?

- Csak szimplán nem tökéletes és ez bosszant! Nagyon!

- Ugyan Jimin. Mi tökéletes?

- Én biztosan nem! – Halk kijelentésére Jk a művet megfigyelve képzeli el, ahogyan az apró ujjacskákkal vonalakat és elfolyt sötét árnyalatokat felvíve, megalkotja a saját képmását.

Hosszas hallgatást Jimin töri meg.

- Te mindig elégedett vagy azzal, amit készítettél?

- Az is egy darab belőlem, szóval a tökéletlenség nem baj. Meg amúgy is... Nem kell ennyire túlgondolni a dolgokat...

- Hogy lehetsz ennyire ...

- Egyszerű? Figyelmetlen? Esetleg nemtörődöm? Már mindnek hívtak, főleg az utóbbi időben.

- Inkább határozott...

- Ez is csak egy amolyan tanult dolog. Ugyan Jiminsii... Emlékezz vissza! Ki volt az, aki meggyőzött arról még a leges legelején, hogy maradjak a bandában? – Erre a másik részéről érkezik egy sejtelmes mosoly. Ő is tudja, ki volt az.

- Azt hiszem, ez már csak ilyen...

- Viszont tudod, mi volt a legtökéletesebb dolog, amit valaha véghez vittem?

- Hm?

- Az, hogy titeket választottalak.

Az újból beállt csendet Namjoon éneklő mivolta szakítja meg, aki elhaladt az ajtó előtt.

Egyszerre nevetnek fel.

Tudják nagyon jól, hogy nincs hibátlan ember és éppen időszerű elfogadniuk ezt a tényt.

A leader is tudja, mennyire hamis néha?!

Egy kappant is megszégyenítve.

Mégis énekel.

Köszönöm ha elolvastad, ezt a semmit :D

 Aiden Swillis