BTS fanfictions, oneshots. Reménykedem benne, hogy elnyeri valaki tetszését.
Jikook a kedvenc párosom, jobbára ezeket lehet várni.
A 18+ os részeket mindig fogom előre jelezni!
Totál hihetetlen, de most találtam meg ezt a kis szösszenetet egy totálisan elkevert lapon, valahol a többi iromány között.
Begépeltem pikk pakk és tádááá :D
Honnan jössz az ötlet?
Ki a fene emlékszik már ilyenekre? :D
Fogadjátok szeretettel!
JJK
A ruhádnak a színe, mely visszaveri a nap kegyetlen sugarait. A tenger habjai, amit olyan áhítattal, csodálkozással, arcodra kiülő fogvillantó mosollyal köszöntesz minden feléd mozdulásakor.
A révület okának magyarázata egyszerű, ha figyelembe vesszük a tegnap estét.
A törülköző virított csupán tested fedve. Közel azonos árnyalattal bírt, mint a bőröd és ezt mindig megcsodálom, bár hányszor is látom.
Vétek eltakarni!
A földön sokkal jobb helye volt, akár a pizsamádnak, amit elő sem engedtem venni a bőröndből.
Veszekedtem a melegben állva a hyungokkal, hogy közös szobánk lehessen. Persze a kamerák és a tudtod nélkül.
Megérte.
Minden sóhajodért, elakadó lélegzetedért, buja pillantásaidért, a szavakért, amik többet érnek bárminél és bárkinél.
Minden kiürült a fejemből. A vonagló éned létezett csupán és a szűnni nem akaró feszítő vágy. A tombolás a bordáim közt, hogy kiélvezzem azokat a pillanatokat, melyeket csak egymásra tudunk szánni.
A ropogó, szembe rikító ágynemű reggeli búcsúzása is megdobogtatta a szívem.
Felkeltél.
Szólongattál édesen.
Hiába.
Képtelen voltam elhagyni azt a helyet, amelyhez ilyen frissen kötött a tested melege. Nem ellenkeztél a plusz fél órás visszarántást követő ejtőzés ellen. Némi időt adtunk magunknak az oly ritkán megeső összebújásra.
A szél lengette a hajad. Bájos kisfiús külsőt adott neked. Nem bírtam ellenállni.
Sorra kattantak el rólad a képek. Felvételek hada foglalta el a helyet a gépem memóriájában, mellyel az élményeinket kellett volna, rögzítsem.
Nekem te vagy a legszebb élmény!
Készen egy újabb fotó készítésére elbambultam a horizont csodálásában. Sehol egy felhő, mégis árnyék vetül rám. Te álltál ott és olyan boldogsággal a szemeidben néztél rám, mint édesanyám szokott hosszú idő után.
Kezeid felém nyújtva húztál fel. Erőlködve. A lábujjaim közé befutottak a finom homokszemek és besüppedtem, de sikerült.
Talpra álltam.
Nem először és nem utoljára. Mert te segítesz.
Fogod azokkal az apró kacsókkal az enyéim mellett, sokszor az arcom, a boldogságom és a legfontosabbat:
A SZÍVEM.
2020.01.23. - A megírás időpontja!
Köszönöm a figyelmet!
Mutasd meg nekem, hogy itt jártál!
A következő alkalomig is:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
