BTS fanfictions, oneshots. Reménykedem benne, hogy elnyeri valaki tetszését.
Jikook a kedvenc párosom, jobbára ezeket lehet várni.
A 18+ os részeket mindig fogom előre jelezni!
Rájöttem valamire. Amire amúgy nem lett volna nehéz, de bizonyos körülmények nem engedték meg nekem az eféle luxust.
Aki mindig minden körülmény között emberek között van, nem elég az álarc, amit visel, az érzelmeit sem tudja teljesen kibontakoztatni.
Ha dühös vagy és kiadnád, magadból hülyének néznek, ha boldog vagy és hangosan nevetsz az is baj mert beképzeltnek vagy felvágósnak, feltűnési viszketegségben szenvedőnek fognak titulálni. Még sorolhatnám, mi az, amit ilyenkor kénytelen vagyok elrejteni, de azt napestig senkitől nem várom el, hogy olvassa.
Legfőképp a frusztráltság, ami a valós magányból adódik. Az emészti a fejem belülről. Igen nekem. Mert senki nincs aki meghallgat. Megveregeti a vállam hogy hé nem lesz baj, ad tanácsot, ami mögött nincs hátba szúrás csak jó szándék.
Az emberek jönnek és mennek az életünkbe és életünkből.
Ahogy Jin is mondja: „Az emberek változnak..."
A fontossági sorrend megváltozik, elkopunk egymás mellől, érdektelenné válunk.
Ilyen kis nyomi gondolatokkal a fejemben nehéz írni.
A jobbik hír az, hogy egy már elkezdett írt történet gépelése megkezdődött. Nem ígérek semmit. Soha nem teszem.
Most itt ülve, totál szét csúszva iszok egy nagy pohár Aperol Spitz - et, amit egy barátom társaságában kellene megtennem és nem egyedül.
Lemondta.
Megint.
Segáz. Ha kibőgöm magam talán jobb lesz.
Addig is:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
