Yaoi , BTS - fanfiction

Hallgatózni nem szép dolog! +18

NamJin 

+18

Szóltam előre! 

Ráadásul egy nap alatt kettővel jönni, hát :d 

Megerőltettem magam annyi fix XD

Jó szórakozást!

Így szelídíts házi sárkányt!

Jin pov.

- Amióta beléptél a konyhába, nem csinálsz mást, csak hisztizel!

Namjoon kijelentésére a hátamon is felállt a szőr. Nem elég hogy Hope - al kellett rendet tennünk a mosogató tele volt mosatlannal, eldobálva mindenfele a koszos ruhák és mellé itt-ott egy két levedlett cipő. A kicsi igazán meg tanulhatna maga után rendet tenni!

- Oké! Tudod mit? Nem érdekel! Nem nézem ezt tovább! És ez nem hiszti! – Ujjammal fenyegetően néztem a Leaderre, aki csak meglepetten felhúzta a szemöldökeit és tanácstalanul nézte, amint felveszem a cipőim és nemes egyszerűséggel becsapom magam mögött az ajtót.

Még hallom, amint utánam kiabál, hogy le ne bukjak, vagy mi van, ha meglátnak? Erre csak gyorsabbra veszem a tempót és a sapkám jobban a szemembe húzva indulok meg előre. Az utam nem vezet igazából sehova. Megyek előre és nem is nézem merre. Egy idő után nem hajtom le a fejem, csak bámulok. Mindent és mindenkit. A nyakamon magasra húzom a garbót. A bőrkabát nem éppen a legmegfelelőbb, ebben az időben. Ahogyan a szél kezd erősebbé válni, úgy érzem, eléggé kiszellőzött a hülye és hirtelen haragú fejem, valamint a hisztim szintje is jóval alacsonyabb, mint induláskor volt.

Vissza fele is végig nézek mindent, de már nem annyira aprólékosan. Annyira igazából nem érdekel. A lényeg az, hogy ne gondoljak arra, ami valószínűleg vár rám. Csak a csend és a nyugalom, amit még az olykor forgalmasabb utakon is valamiért meg tudok lelni.

Úgy gondoltam, vagy is inkább csak reméltem, hogy egy kanyi szó nélkül felmehetek a szobámba és egy szó nélkül mehetek fürdeni.

Milyen meglepő az, hogy az ajtó nyitódására, senki nem érkezett elém, senki nem ült a nappaliban, az étkezőben, de még a konyhában sem.

Egyedüli meglepetésként szolgált egy tányér, melyen egészen gusztusosan voltak elhelyezve az igen csak csalogató, illat szempontjából is, csokis muffinok. Sok csokis muffin. Vagy tíz darab muffin. Amik illatoznak. Egyenesen a gyomromba akarnak ugrani. Én meg ki vagyok, aki megmondhatja neki, mit kéne tenniük.

A pultnak dőlve, már egy pohár meleg tejjel, melyet szépen kortyolgatok a süti mellé nézegetek körbe. Elég rendesen rendet tettek a többiek. Így nincs is semmi szavam.

Valahonnan a kanapén találom magam. A kanapén? Hogyan kerültem a kanapéra?

Mióta lila a kezem?

Miért szédülök annyira? Mik ezek a csillagok?

Mi óta van kutyánk?

Van egy forgószél a pulcsim alatt!

Nagy nehezen le is szenvedem magamról. Annyira meleg van itt.

Elmegyek inni valamit!

RM pov.