Serendipity | Jimin ff

23. Csókolj

Jimin POV.

HwaNa álomba sírta magát a karjaimban. Ruhástól feküdt ágyában én pedig mellette. Nem tudtam és nem is akartam aludni, rettenetesen dúl bennem a fájdalom, szomorúság, düh. Reggel első dolgom lesz elmenni a rendőrségre HwaNa-val együtt, hogy feljelenthessük azt a rohadékot.

- Miért nem alszol? – szólalt meg halkan a lány, miközben lassan felnyitotta szemeit.

- Vigyázok rád. – mosolyogtam el magam, de ő csak fájdalmas tekintettel nézett vissza rám. Felegyenesedett, hogy szembe lehessen velem.

- Mi történt velünk Jimin? – kérdezte fájdalmasan, miközben egy könnycsepp csordult ki szeméből.

- Hwa. – szóltam hozzá lágy hangon – Mindent megmagyarázok, csak nyugodj meg. – bólintott egyet, majd engedte, hogy arcáról letöröljem könnyeit. – YeRin megjelenése mindent felforgatott. Valóban a menyasszonyom volt, még az egyetemen. – sütöttem le szemeim.

- Hazudtál nekem. – vágott közbe – Azt mondtad sose voltál szerelmes, és hogy én vagyok az első, akit szeretsz. Ez jobban fáj mindennél.

- Nem hazudtam szerelmem... - mondtam nyugodtan, miközben kezeim közé fogtam arcát és úgy simogattam azt – hozzád foghatót nem ismertem még. Te vagy az, akire igazán vágyott a szívem. Senki nem hozott ki belőlem ilyen érzéseket rajtad kívül. Hinned kell nekem. – látszott rajta meghatottság, úgy éreztem meg tudtam győzni igazamról, ezért folytattam – YeRin mindig nagyra vágyott ezért is szökött el ... és lopott meg. Hátra hagyott mindent és eltűnt. A szüleinek levelet hagyott, amiben pontosan leírta, hogy nem akar többet velük élni és világot lát. Emiatt nem is kereste a rendőrség, hisz felnőtt és tudtunkra adta mi a szándéka. Azóta nem is hallottam felőle. Mostanáig. Állítása szerint azért jött vissza, mert bajban van.

- Miféle bajban? És mi közöd neked hozzá? – értetlenkedett.

- Ez az. Hogy semmi, de ő mégis hozzám jött. Kitalálod miért? – pár pillanat erejéig elgondolkodott, majd felvont szemöldökét és egy féloldalas mosollyal válaszolt.

- Pénz?

- Pontosan. Azt mondta, hogy Amerikában élt, ahol egy rossz társaságba keveredett. Ha jól emlékszem valami strici mellett volt, aki szerelmes lett belé, és megengedte YeRin-nek, hogy ő irányítsa a ... kurváit. – ekkor kicsit felnevetett, de hamar szája elé kapta kezeit, majd elkomolyodott, ezzel jelezve, hogy bocsi és figyel – Elmondása szerint, ő sosem szerette ezt az embert, de valaki mást igen. Róla nem beszélt túl sokat, csak annyit, hogy miatta meglopta a stricit és el akartak szökni együtt, de nem sikerült. Minden kiderült, és ha nem fizeti vissza a tartozását, akkor megölik a szerelmét, akit fogva tartanak. – Hwa kitágult szemekkel és értetlen tekintettel figyelt.

- Ez hihetetlen. – tette hozzá.

- Igaz? És a vicc, hogy hozzám jött pénzt kérni, rengeteg pénzt.

- És te adtál neki?

- Muszáj volt, fegyvert fogott rám és megfenyegetett, hogyha nem fizetek bántani fog téged. – arcán láttam a meglepődöttségest – Hwa, én nem akartam, hogy ez legyen, csak annyira féltettelek. Nem akartam, hogy elköltözz. Nem is tudtam róla. Az a nő mindenre képes, hogy elérje a célját. Azt akarta, hogy eltűnj a közelemből és az övéből, hogy ne jelents neki gondot, mivel bujkál.

- Akkor miért nem jelentetted fel?

- Mert ha feljelentem és elfogják, ugyanúgy rajtam csattan az ostor. Ha nem ő, akkor az a maffia strici jön a nyakamra. Biztos vagyok benne, hogy figyelik őt, és tudják, hogy velem kapcsolatban áll. – nagyokat bólogatott, biztos vagyok benne, hogy ez így egyszerre nagyon sok neki – Azért utaztam el, hogy behajtsam az építkezések árát. Muszáj volt, hogy vége legyen ennek.