HwaNa egy fiatal egyetemista lány. Kiegyensúlyozottan élte mindennapjait mindaddig amíg meg nem ismerte őt.
Mit tennél, ha egy számodra teljesen ismeretlen ember betipegne az életedbe és fenekestől felforgatná azt amit eddig hittél, gondoltál az éle...
Csütörtök este korán készültem lefeküdni mivel a péntek egy hosszú napnak ígérkezett. Már hajnali 1 volt, amikor eszeveszett dörömbölésre ébredtem. Sietve kiszaladtam az ajtóhoz, hogy megnézzem mi történt.
- Meglepetéééééés!!!!! – kiáltották. Annyira elérzékenyültem, hogy sirni kezdtem. Anya, apa és DaSom. – Boldog Születésnapot Drágám!! Isten Éltessen Sokáig! – mondta anya, majd átölelt és egy hatalmas puszit helyezett a homlokomra.
- Köszönöm szépen! – válaszoltam szipogva. – De hát ti, hogy hogy itt vagytok?
- Úgy szerettük volna, ha mi lephetünk meg téged először. Húsz éves lettél drágám. – válaszolt apa.
- Na gyertek be gyorsan, még a végén ránk szólnak.
- Nézd csak mit hoztunk neked. – adták át egyszerre az ajándékukat.
A szüleim olykor képesek túlzásokba esni. Ajándék terén is. Egy közepes méretű dobozt adtak át ami viszonylag könnyű volt. Az asztalra tettem majd felbontottam. Nocsak.
- Egy... lakat? – kérdeztem kíváncsiskodva – Tán csak nem??? – húztam el a hangom – Egy bicikli?? – kiáltottam fel mire ők hevesen bólogattak. Mióta itt lakom szerettem volna egy biciklit. Nem szeretem a folyamatos autókázást.
- Lent van – biccentette oldalra a fejét apa – De majd reggel megnézed. Most késő van.
- Rendben. Köszönöm szépen nektek. Nagyon szeretlek titeket. – öleltem át mind a kettőt.
- Én is hoztam ám valamit. – jött közelebb barátnőm és nyújtotta át az ajándékát. DaSom sose volt túl jó ajándékozó. Jobb szerette egyszerűen lebonyolítani a dolgokat egy puha takaróval, vagy valami divatos ruhadarabbal. Most viszont azt kell mondjam kitett magáért, bár ha semmit sem hozott volna még az is elég lett volna.
- Ez az? – kérdeztem kikerekedett szemekkel miközben kiemeltem az ajándék zacskóból egy könyvet. Kemény régi stílusú borítása volt, imitt amott arany beütéssel. – El sem hiszem, hogy befejezted. „Mélységek és magasságok". – DaSom egy éve kezdett el írni egy könyvet. Az mondta, hogy titokban akarja tartani és még nekem sem akart róla beszélni. Pár hónapja viszont elmondta, hogy feladta a szerelmes sztorik írását és az egész addigi munkáját a kukába dobta. Majd elhatározta, hogy a barátságunkat írja le. És most itt tarthatom a kezemben. – Köszönöm szépen Da. Szeretlek! – öleltem át őt is.
Majd hajnali 3-ig beszélgettünk. Anyáék szobát foglaltak egy szállodában mivel egy hétig legalább itt lesznek Szöulban, így nem éjszakáztak nálam. Reggel az új biciklimmel indultam az egyetemre, ami csodás volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Talán még hamarabb is odaértem elkerülve a reggeli forgalmat.
- Happy happy Birthday Sweety!! – köszöntött Nam amint beléptem a stúdió terembe. Sokszor szoktunk angolul beszélni, mivel ő fantasztikus benne, engem pedig igy tanit.
