Serendipity | Jimin ff

25. "Semmi..."

HwaNa POV.

A békülésünk után pár nappal már sikerült is visszaköltöznöm szeretett otthonomba. Magunk után hagytunk minden rossz emléket és próbáltunk új lappal kezdeni.

Még 2 hét van az egyetem kezdetéig. Jelenleg minden nagyon idilli és tökéletes. Mint egy álom. Gyakran bejárok az egyetemre Nam-mal együtt, hogy fejlesszük magunkat. Jimin még mindig sokat dolgozik, de többször hazahozza a munkát, így legalább együtt lehetünk. JiHyung hétről hétre egyre jobban van. Természetesen csak kis lépésekben haladunk de, mintha boldogabbnak látnám. Sokat járunk hozzájuk és sokat beszélünk az édesapjukról. Fontos, hogy felfogja a helyzetet, de mégis jó szívvel gondoljon rá. A múlt hét alkalmával megtettük a következő lépést és édesanyámat is elvittük hozzá, aki meglepetésünkre nagyon jól fogadta. Édesanyja jelenlétében még egy keveset beszélgettek is. Ígyhát anyukám egy ideig Szöulba fog élni ameddig őt kezeli. Ennek egyrészt örülök is, másrészt viszont nem. Hiányzott anya, hiányzott, hogy nem tölthettem vele annyi időt, mint az előtt, de félek, hogy ez idő alatt át fog esni a ló túl oldalára és elveti a sulykot. Értem itt a magán életembe való betolakodását.

Különben a szüleimnek egy szót sem ejtettem a Jimin-nel való konfliktusomról és az egész szappanoperáról. Jobbnak láttam, ha megtartom magamnak, mert tuti háború lett volna. Apa még amúgy sem találkozott Jimin-nel. Épp ezért használjuk ki az alkalmat, hogy anyával együtt pár napra eljött a fővárosba ő is. Így épp a közös vacsorára készülődünk, ami nálunk lesz megejtve.

- Azt ne oda tedd. - szóltam rá Jiminre, aki épp a terítékkel bajlódott - Jobb szeretném, ha egymással szemben ülnénk. Sőt, ezt a két széket pakoljuk el szépen. - azonnal megragadtam a két széket, amik az asztalfőnél foglaltak helyet és bevonszoltam őket Jimin szobájába, aki csak felhúzott szemöldökkel figyelte tettem.

- Valamiről lemaradtam? - támaszkodott meg szobája ajtajánál engem figyelve.

- Amm, igazából semmi fontos. Csak tudod, ahogy anyának se, úgy apának sem mindig sikerül elvonatkoztatnia a munkáját a magánélettől. - ecseteltem miközben kipréselődve mellette újra az asztalhoz lépve az evőeszközöket kezdtem pakolni.

- Ezt, hogy értsem? - állt be mellém.

- Úgy, hogy mindig ő szeret a nyeregbe lenni, szereti megkövetelni magának a tiszteletet és szereti éreztetni, hogy ő nagyobb rangot tölt be másoknál. Épp ezért nem fogom hagyni, hogy az asztalfőhöz üljön. - Jimin csak felkuncogott heves szónoklatom hallatán és átkarolta derekamat.

- Ne aggódj. Minden rendben lesz. Emlékeztetnélek, hogy nagy, mint nap nálam tapasztaltabb és idősebb fószerekkel kell szájcsatát vívnom. - mondta majd egy édes mosoly kíséretében csókot nyomott orromra.

- Jól tudom kedvesem, de ők nem a barátnőd apja. - feleltem mire kicsit elbizonytalanodott, de arcáról még úgysem tágított a mosoly - De amúgy nagyon törődő és szerető apa, csak félt. - vontam vállat.

- Ugyan mitől?? - vágott ártatlan arcot, mire csak nevetni tudtam. Kihámoztam magam karjaiból, majd az ételhez fordultam, hogy azzal is haladjak.

- Fejezd be a terítést te veszedelem.

Együtt hangosan felnevettünk majd tovább sürögtünk, hogy 6 órára mindennel készen legyünk. Félelmetes érzést kelt, hogy bár anya már többször is találkozott Jimin-nel, sőt, egész mélyre ásta magát az életében, de apával ez lesz ez az első alkalom, illetve így négyen együtt. Még mindig szokatlan kimondani, hogy ő a barátom, akivel együtt vagyok.

--------------------------------------

- Sziasztok gyerekek!! - kiáltott fel anyukám üdvözlés képen miközben szorosan átölelt mindkettőnket.