HwaNa egy fiatal egyetemista lány. Kiegyensúlyozottan élte mindennapjait mindaddig amíg meg nem ismerte őt.
Mit tennél, ha egy számodra teljesen ismeretlen ember betipegne az életedbe és fenekestől felforgatná azt amit eddig hittél, gondoltál az éle...
Elállt a szavam is, amikor megpillantottam őt. Annyi érzelem kavargott bennem, annyi gondolat. Miért van itt? Vajon, hogy van? Annyira hiányzik. Biztosan gyűlöl most engem. Nem láttam már lassan 3 heten. Nem is hallottam felőle semmit. Amióta elutaztam igazából senkiről sem tudtam semmit, csak a munkára figyeltem és arra, hogy minél több pénzt tudjak felvenni. Csodásan nézett ki, haja mély hullámokban omlott vállára, a hűvös nyári idő miatt egy fehér pulóver és egy hosszú fekete farmer nadrág fedte testét.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Legszívesebben magamhoz öleltem volna, de még mielőtt megszólalhattam volna a lány meghajolt édesanyám előtt és kiviharzott mellettem a kapu felé. Észbe kapva utána eredtem. Megragadtam karját, hogy magam felé fordíthassam.
- Állj meg kérlek. Beszéljünk. – könyörögtem neki.
- Eressz el. – mondta tisztán, erőteljesen. Kissé megrémisztett ez az énje, még nem láttam ennyire ingerültnek, de nem tehettem neki eleget, mert biztos voltam benne, hogy azonnal ott hagyna.
- Kérlek, engedd, hogy megmagyarázzam. Ez sokkal bonyolultabb, mint gondolod.
- Semmi bonyolult nincs ebben Jimin. Vége van. Semmi közünk nincs már egymáshoz. – szavai szétszaggatták szívem, azonnal kikapta karját a kezeim közül, beült az autóba és elhajtott.
Pár percig még meredten bámulva magam elé álltam a kapuban. Anya gyengéden megragadta kezem és intett, hogy menjünk be. Nem lehet így vége. Nem ezt akartam.
- Mi folyik itt Jimin? – kérdezte anya, ahogy leültünk a kanapéra.
- Anya, nagyon elszúrtam. – temettem arcom tenyerembe – Mindent.
Csak kérdőn nézett rám és várta, hogy megnyíljak neki. Olyan rég beszéltem neki az érzéseimről, hogy már szokatlanul nehéz volt elkezdeni is. JiHyun lekuporodott mellém és vállamra hajtotta fejét.
- YeRin visszajött. – vágtam bele a közepébe.
- Komolyan beszélsz? – kerekedtek el szemei. Anyát jobban megviselte a YeRin-es ügy mint engem. Ő egy nagyon kedves személyiség, sosem ítélkezik az emberek felett, de YeRin-t valahogy sosem kedvelte és mikor kiderült, mit tett nagyon sajnált engem és nagyon haragudott a lányra.
- Igen.... HwaNa-val közelebb kerültünk egymáshoz, ő jó hatással van rám, boldog vagyok mellette, megszerettem. De most becsapva érzi magát és nem hajlandó beszélni velem.
- De hát YeRin a múlt, nem igaz? – kérdezte.
- De, az lenne. De a helyzet bonyolult anya. – nagyot sóhajtottam. Nem tudom, hogy elmondjam e neki az egész sztorit.
- Köze van ahoz, hogy pár hete egy nagyobb összeget levettél a családi számláról? – trafált bele. Bólogattam. – Drága gyermekem, mondd, el mi történik veled. – simította meg arcom.
