Serendipity | Jimin ff

9. Az az érzés

HwaNa POV.

Szinte az egész szombati napot végig aludtam. Viszonylag másnapos voltam, de leginkább csak a fáradtság miatt. Mivel körülbelül reggel 8-kor kerültem ágyba így nem lepődtem meg magamon, amikor délután 4-kor kikecmeregtem a szobámból. Jimin nem volt otthon. Valamiért rossz érzés volt, hogy eltűnt. El nem utazhatott, mert azt mondta csak hétfőn indul. Jól emlékeztem a hajnali beszélgetésünkre. Minden egyes szavamra és szavára. Kicsit sem bántam meg, hogy mindezt elmondtam neki. Sőt, talán még egy kicsit meg is nyugtatott a tudat, hogy nem kell, ködösítsek előtte és tisztában az érzésemmel és az értékeimmel. Nagyon hálás vagyok neki, hogy megnyílt nekem és, hogy ez egy kicsit közelebb engedett hozzá.

Mire felkeltem 14 nem fogadott hívásom volt DaSom-tól. Megkértem ezért, hogy inkább jöjjön át és legyen egy csajos esténk. Bár azt nem tudom, hogy Jimin mikor ér haza.

- Nagyon szégyenlem magam – mondta taglaltan a lány miközben belépett a lakásba – Nagyon égő lehettem, ne haragudj rám.

Ugyan már – nevettem rá – Számát sem tudom hányszor volt ilyen alkalom. Nem kell rosszul érezd miatta magad.

Még nem járt nálam ezért alaposan végig nézett mindent és elégedetten bólogatott.

- Na ez igen, egy ilyen lakásért még én is összeköltöznék egy idegennel. Mellesleg Jimin kurva jól néz ki – húzta fel szemöldökét sejtelmesen, mint aki utal valamire – Ez elfelejtetted megemlíteni.

- Ugyan, semmi extra, csak egy férfi. – rántottam meg vállam miközben kiöntöttem az üdítőket.

- Ugye tudod, hogy nem szép dolog hazudni, főleg saját magunknak nem. – boxolt bele gyengén a karomba.

- Mire célzol? – kérdeztem közben helyet foglaltam a kanapén mellette.

- Ismerlek már. Még arra a mocsok DongHo-ra se néztél olyan szemekkel sose, mint az este Jiminre.

- Ezt te mégis honnan tudnád? – pirultam el – Hisz taccs részeg voltál. – nevettem fel kínomban.

- Nem utálod őt. Ez boldogsággal tölt el. – komolyodott el a hangja, de mosolygott – Te vagy a legkedvesebb barátom, fontos, hogy boldog légy. Igazán boldog, és ha ez a férfi ki tud téged rántani a démonjaid szorításából, akkor engedd neki.

- Erről szólna ez az érzés?

- Milyen érzés? – értetlenkedett.

- Itt a mellkasomban legbelül, mintha valami, ami eddig nem volt ott most megjelent volna és megzavart mindent. A gondolatokai, a szívverésemet, a mozgásom, a létezésem.

- Igen, valószínű ez az az érzés. Ezt hívjak vonzalomnak, vágynak, ami később akár szeretet majd szerelem is lehet. – sejtelmesen nézett majd rám ugrott és jól megölelgetett.

- Bolond vagy! – nevettem fel.

De igaza van. Lehetséges, hogy megkedvelhettem Jimint ilyen rövid idő alatt? Vagy csak a jó kinézete miatt? Ragyogó szemei miatt? Izmos teste miatt? Vagy a viccesen kicsi kisujja miatt, amit hajnalban hazaúton vetem észre. Nem tudom mi ez, de félek tőle.

DaSom este 11 körül ment el tőlem. Jimin miatti hiányérzetem nem enyhült ezért még egy kis ideig fenn voltam, hátha hazaér. De 1 óra körül elnyomott az álom.

Reggel szinte ugyan abban a helyzetben találtam magam, mint, ahogy elaludtam az este. Kómásan fürödni indultam. A reggeli zuhanyzás nem volt része a mindennapi rutinjaimnak, de néha jól esett egy finom fürdő. Jimin még mindig nem volt sehol, aggódni kezdtem nem e történt vele semmi. De bíztam benne, hogy nemsoká hazaér.