A mellizmon túl - egy nagyszerű fanfic szalonnasütő 18+ lajosgamer

Thomas a szemérmetes gőzmozdony kalandjai a művészetekben

Thomas Moorland végre egyedül élt. Ennyire boldog talán még sosem volt, hiszen már élete második napjától fogva depresszióban szenvedett. Most, hogy csak a magány volt a lakótársa, kiélhette magát: meztelenül járt fel és alá, miközben tecsós 100 forintos vodka ízesítésű alkoholos italt fogyasztott, perecet zabált, és Aranka szeretleket hallgatott. Tiszta partyállat volt. Új képekkel díszítette fel fölfele terjeszkedő lakását: gépfegyverek, teletabik és Harry Styles nézett árgus szemekkel a behatolókra, hogy mindenképpen szívinfarktus vigye el őket, ha ki akarják rabolni a nagyon para kecót.

Egy csodálatos, verőfényes délelőttön, amikor Thoas Moorland épp a pucujával játszott és Cereost evett , miközben loopon nézte Mufasa halálát, csöngettek hozzá: vajon ki lehet? Semmirekellő, furry fia, aki soha életében nem dolgozott pedig elmúlt már 30? Ydris itt hagyta az egyik kétes eredetű második világháborús erekjéjét? Esetleg James a rózsaszín világítós dildójáért jött? Nem tudhatta. Felkapott egy lyukas alsót és ajtót nyitott. Meglepetésére kedvenc kék színű vascsődöre állt az ajtóban a szokásos abszurd tekintetével, a férfi fel se fogta, hogy vajon egy 20 méteres vonat hogy a faszba jött fel a tizedikre.

-Isten áldja, szeretne elbeszélgetni a bibliáról? - kérdezte Thomas a gőzmozdony olyan erotikus hangon, amennyire erotikus lehet egy olyan gőzmozdony hangja, amit egy gyerekmesében szerepeltetnek akarata ellenére.

-Th.. Thomas! Hát mit keres maga itt? - pirult el teljesen Thomas Moorland, és szemérmetesen eltakarta a bimbijeit, mint Botticelli festményén szerencsétlen Vénusz születése pillanatában. Mert ez egy keresztény háztartás. Thomas azonban pont olyan hetykén és büszkén bámult rá pőre mivoltában, mint Michelangelo Dávid szobra. #művtöri

-Keresem az utam, néha keresem a bajt, és keresem azt, aki engem akart - idézte minden idők második legjobb magyar énekesét Zámbó Jimmy után. Thomas Moorland erre nem tudott mit mondani, csak ledöntötte az itala maradékát a torkán és beengedte a vonatot a kurva kicsi lakásba, ahol hol a faszomba teszel el egy vonatot, kérdezem én??? De nem baj, mert összehajtogatták, vagy a faszom se tudja mit csináltak, bent van, azt csá.

-Milyen takaros a lakása, kedves M a r g i t . - utalt Thomas a férfi lánykori nevére, miközben szemét végig legeltette a nem takonytól merev papírzsebkendőkön, amik szétdobálva helyezkedtek el a padlón, körülöttük nem egy teletabi DVD feküdt.

-Köszönöm, rengeteg ezüst étkészletbe került. - büszkélkedett a jorviki származású minimum homo erectus fejlettségű egyén, akinek a munka olyan büdös volt, mint egy vödör lószar.

-Lazulni jöttem ám, kérsz egy kis spanglit? - vetette le magát a gigateherbírású pornós szürke kanapéra a vonat, és előszedett egy kis marist.

-Keményebb cuccod nincs? - nézett csalódottan az élettelen szemekbe, és "kedves" vigyorba. Az egyetlen egy jó dolog az volt Justinban, hogy mindig tartott valami kemény drogot egy titkos helyen, amit apja le tudott nyúlni, de most, hogy nem együtt élnek, az megszűnt. Ez volt az egyedüli indok, ami miatt minimálisan is hiányzott neki az édes kisfia. Pénzelni meg nem akarta azt az anyaszomorító furry gecit, annyit egy doboz Xanax sem ér.

-Legközelebb hozok LSD-t, te hálátlan - a becenév hallatára Thomas Moorland jéghideg szíve majdnem dobbant egyet. Eszébe juttatta, amikor a felesége anno köcsögnek, félkegyelműnek, tetves árulónak és gecinek szólítgatta a nászéjszakájuk közben. Régi szép idők. Thomas Moorland asszonya szerette a CIA-s szerepjátékot. Ő volt a domináns fél a kapcsolatukban.

Szóval betéptek mint annak a rendje. A hangulat egyre jobb lett, már-már együtt énekelték volt az ikonikus D4NNY - Goodbye című számát, ha a gőzmozdony képes lett volna az éneklésre, de tekintve, hogy nincsenek hangszálai, az is csoda, hogy beszél. A történelemhez hűnek kell maradnunk, hiszen ez egy történelmi fikció. Ne keress semmiben sem logikát, ha már eljutottál eddig a fejezetig, rég késő.

-Tudod, erről a csodálatos dalról mi jut eszembe? - hüppögött Thomas Moorland.

-Honnan a faszomból tudjam, jó, ha 2 hete ismerlek, és te stalkolsz engem te veréb geci. - mosolygott lágyan a vasparipa.

-AJJAJJ FEKETE VONAT, ELVITTE A PÁROMAT! - kezdett el dalolni a fura fráter, majd könnyei előszöktek. - Clairet is a fekete vonat vitte el!

-Meghalt?

-Dehogyis, azzal csalt meg és lépett le. - jelentette ki a vonatfil ember. -Azt mondta, mellette végre nőnek érezheti magát a felcsatolhatós nélkül is, amire én mindig képtelen voltam. - sírta el szomorú múltját az érzéketlen vonatnak.

-Az kom gec. - rázta a fejét sajnálkozva Thomas, majd egy merész huszárvágással Stephen Kinghez méltó horror öntötte el a szobát: Thomas kinövesztette borzasztó karmokkal bíró acélszürke kezét, és átkarolta Thomas Moorlandet.

-Neked van karod? - rezzent össze.

-Mindig is volt, de csak a pónilovak kivégzésére használom. - vigyorgott a vonatok Jokere.

-Kiverni nem is szoktad? - kérdezett rá Thomas Moorland még meglepettebben, mint amikor meglátta a vasparipa félelmetes karját. Nem tudott egy olyan világot elképzelni, amiben ő maga nem hajkurássza az élet örömét, még ha nincs is partnere hozzá.

-Önmegtartóztatást gyakorlok, mint egy buddhista szerzetes - vágta rá a felelősségteljes mozdony, hiszen a saját testét templomnak tartotta.

-Szűz vagy?

-Mérleg.

-Az jó,mert a horoszkópom szerint a Szűzzel nem jönnék ki, és mellesleg Mérleg az aszcendensem. - rezegtette animelány pilláit a sülthalszemű szörnyszülött. Azzal folytatták a teadélutánjukat. Remélhetőleg nem úgy ér véget, mintha Bostonban lennének.

~

bocsikahhh, h rövcsi, deh nehm vót idö, tsak 10 min.

folyt.köv.