A mellizmon túl - egy nagyszerű fanfic szalonnasütő 18+ lajosgamer

Szappanoperát megszégyenítő szodori drogozás és biblia olvasás

Thomas Moorland és Thomas a gőzmozdony éppen meghitten nézték, ahogyan a gyenge napsugarak meg a naplementében megvilágították Szodor szennytelepeit. A radioaktív hulladék neon zöld kisugárzása pedig viszonzásképpen az eget, ahogy az felhőkbe borult. Igazán romantikus hátteret biztosítottak ezzel fanficünk fő párosának. (bár ezen a ponton szerintem Ydris többet szerepelt mint kettejük együtt véve, no de nem baj)

A szerelmes nyugdíjas korhoz közel álló halott hal szemű egyed arcára a boldogság szerelmetesen szelíd mosolya ült ki, ahogy a gőzzel működő vasparipa kékre festett rozsdamentes kigyúrt testét nézte. Még jó, hogy ültek, különben összeesett volna a gyenge térdeitől, amik eleve nem voltak a legjobbak, de szerelme látványa még jobban elgyengítette őket.

A vén, már-már ősi emberünk, bár szinte minden szabad percét az ijesztő mosolyú, vérfagyasztó tekintetű nem dízel gőzmozdonnyal töltötte, hogy annak nem létező idegrendszerére menjen, még sosem osztotta meg a talán még barátunknál is régebben elkészített vasparipával az ő iránta táplált ártatlan, erotikusan fülledt érzelmeit. Félt, hogy elutasítja. Hiszen mint azt a canon kimondta, Thomas a gőzmozdony nem létesített még saját magával sem szexuális kapcsolatot. Persze ez kicsit izgatta is késő középkorát már elhagyó szereplőnket, hiszen mennyi új mindent tud neki mutatni!

-Okádnom kell geci. -jelentette ki a sejtelmesen mosolygó gőzmozdony, Szodor vascsődöre, mikorra már eleget bámulta kiégett, sötét, undormány retináival a Csernobilt idéző tájat. Thomas szerette nézni a naplemente és a radioaktív táj csodálatos harmóniáját, kedvencei az öt szemű négy szárnyú vörösbegyek voltak, amik az utóbbi napokban csáprágót is elkezdtek növeszteni. A háttérben felcsendült a szarul furulyázott Despacito, hogy igazán csodálatos érzés töltse el az ott ülők szívét: Thomas Moorland úgy érezte , nem várhat tovább. Bemariskázott szemeivel a mozdony hasonlóan véreres tekintetét kereste, mint egy anime lány, mielőtt elmondja a Cönpainak, hogy belé van esve, mint a pestises a dögkútba.

-Mondanom kell valamit, Thomas... - tördelte a kezét az kromagnoni előember korabeli úr.

-Lökd fiam. - nyalt el egy óriási LSD bélyeget Thomas a gőzmozdony, minek hatására mindenféle színt látott, és minden teljesen átalakosodott körülötte: egy kék mezőn volt, felette a Pandoria tábla villogott, a messzeségben egy sztriptíz bárt látott villogni neon fényeivel, tekintete azonban arra a helyre tévedt, ahol másodpercekkel ezelőtt Thomas Moorland állt: a sült halszemű és káposztaszagú ember helyén egy fiatal bajszos ember állt: Alfonse Hilfer, aki még véletlenül sem egy német diktátor és háborús bűnös cenzúrázott identitása.

-Az oszt igen. - bólintott felé. - Mi lenne az, bajusz?

-De hát nekem nincs is... mindegy. - rázta meg a fejét és visszatért a témához, miközben a háttérben a dízelmozdonyok azzal szórakoztak, hogy ki tud minél több kecskét elütni, ami a sínekre téved. - Szóval Thomas... Mi a véleményed a szerelmeskedésről? - vette le a felsőjét a löttyedt testű férfi és vagy 10 centis hónaljkutyákat villantott, de szerencsére ezt Thomas a betépett látomásaiból nem érzékelte.

-Csak a Szürke ötven árnyalata elolvasása alapján tudom milyen lehet -vágta rá magabiztosan a bedrogozott vonat. Szegény szerencsétlennek nem volt jó ízlése a könyvek terén, akár cucc hatása alatt volt, akár nem. Bár az utóbbi viszonylag ritka esett volt.

Thomas a gőzmozdony világa egyre színesebb lett, több szivárványt látott, mintha kiment volna a Pride felvonulásra. Már nem is hallotta, hogy az adoniszra kicsit sem hasonlító, fiatalnak nem nevezhető bácsi mit mond válaszul, bár lehet az jobb is mindenkinek. Lassan a világa nem állt másból, mint színekből, Alfred Himmerből, és egy lassú, depresszív kánkánból a háttérben.

Aztán hirtelen, de olyan hirtelen mint ahogy egy átlagnál lassabb csiga megtesz egy 1 km-es távot, minden elsötétült előtte. A kán kán is abbamaradt. Sad. Alexa elkezdett despacitot játszani.

Thomas Moorland nem tudta mit csináljon. Már éppen a bibliát mondta fel, hogy abból levezesse miért bűn egy férfinek egy vonatot szeretni, de ő még is ezt az életet akarja vele leélni, amikor Thomas mindig jelenlévő mosolya és 0-24-ben nyitvatartott szemei megváltoztak. A halott golyóvisokra az eddig sosem látott szemhéjai legördültek, mint egy függöny, a joker mosolya lefele kezdett görbülni.

-Th... Thomas...? - kezdte szólítgatni félve, remélve, hogy a szíve szerelme újra gecinek szólítja, és folytathatja a szónoklatát, hátha végre elér József evangéliumáig a magyarázatában. De ez nem történt meg.

A vascsődör szótlanul feküdt, sínek nélkül a tisztás közepén, körülötte a szennytelep folyamatos kiégni akaró izzó szerű hangjai csak fokozták a szituáció drámaiságát. A történetünk kissé koros, de még nem nagypapa főszereplőjének szíve mintha egy pillanatra megállt volna, de nem a szerelem mindent elnyomó érzése miatt, hanem ezúttal a félelem kerítette hatalmába. Egyszerűen képtelen volt egy pillanatig megmozdulni.

Meghalt? - ez volt az első gondolat, ami végig ment azon a busa kis fejében, de gyorsan lecsekkolta a nem létező pulzusát a vasból kovácsolta, minden biológiai rendszernek ellentmondó masinának, és szerencsére még dobogott a szíve.

Felkapta az alig 30 tonnás vascsődört, akiből kezdett kiesni az a rengeteg marihuána , amivel működésre lehet bírni, de a férfi nem habozott: gyorsan tekert a kiesett anyagból három spanglit, hogy az idegeit rendben tartsa, majd kitépte a hónaljszőrét, és egy bot végére ragasztotta, egy mágikus seprűt alkotva, majd arra feltehénkedett az ájult tehervonattal és uccu neki, süvítettek az égen, az már más kérdés, hogy a 20 méteres vonat lelógó szelvényei nagyjából 30 családi házat tettek tönkre, köztük Gőgös Gúnár Gedeonét is, de őt már gyerekkorunkban is rühelltük, so megérdemelte a tollas fattyú.

A kórházba érve az NDK-s úszónők felpakolták az elernyedt, betépett vasmasinát a hordágyra aminek mágikus erejű tulajdonsága révén nem esett semmi bántódása, majd felvitték a 13. emeletre, hátha meghal, ugyanis oda a hullákat viszik, pechükre viszont nem lett kevesebb a munka, mert a toxikológián dolgozó erősen alkoholista , vastag szemöldökű Doktor Bubó meg tudta menteni rozsdamentes svédacélból készült életét. Thomas Moorland már- már be akart röppeni a szoba ajtaján habtestivel rendkívül drámaian, azonban Doktor Bubó Szupercsillagharco KAMEHAMEHA-ja megállásra kényszerítette, miközben a fél kórház elvaporizálódott.

-Engedjen be, még nem jutottunk el József és Karamel evangéliumáig! - ordította könnyezve a rühes vaddisznóra emlékeztető idősödő férfi, akinek még így is száraz sülthalszeme volt, mint amit beköptek a legyek.

-Nem lehet. - húzott le egy kis abszintot az alkoholista bagoly.

-Miért nem?! Szüksége van rám, és rám is neki, minket a sors...

-A sors elmehet a kurva anyjába, a vonat vagy mi a tököm, a Kövér Eugene Ellenőr jobbkeze és hű besúgója amnesztiát kapott. - jelentette ki mogorván. - Egyébként a kezelés díja 35 ezer lesz per éjszaka.

To folytatjuk be cont SZTRÓK....