Lucius már két napja rótta az utakat tűrve a nép folyamatos lenézést és az átkozódást mely a nem létező családját érintette. Nem tudta hova mehetne de azt igen,hogy hova nem mégpedig haza...
Kimerültségében egy fa tövébe kuporodott és fejét hátra hajtotta és engedte,hogy a fáradság átjárja minden porcikáját.
A nap melegen sütött így annyi öröme volt,hogy nem fázott. Ám nem sokáig élvezhette a nap melegét ugyan is elállta valaki vagy valami a nap éltető sugarait. Mivel az a valami vagy valaki nem mozdult így a szemét kinyitva ennyit mondott.
- Ha le akar köpni,köpjön le vagy rúgjon belém de legalább ennyi örömöm legyen,hogy a nap még nem fordult el tőlem!- szólalt meg Lucius bár hangja igen furán csengett,hisz két napja nem szólalt meg hiszen fölösleges lett volna. Válasz egy kis ideig nem érkezett de kezdett elege lenni belőle így lassan ki is nyitotta a szemét.
Egy férfi állt előtte magas volt és vékony... arcát homály fedte,mivel mögötte sütött a nap.
- Soha nem hittem volna,hogy valaha így látom önt!- mondta férfi egyet előre lépve. Hangja mély volt és tisztelet parancsoló és talán kissé a régi önmagára emlékeztette az ismeretlen férfi.
Az agya egyik hátsó szeglete azt súgta,ez a hang ismerős számára talán nagyon is.
A felhők éppen ezt a pillanatot választották arra,hogy a nap elé kússzanak így Lucius fejét kissé feljebb tudta emelni nem vakította őt a fény.
Az ismeretlen férfi nem más volt mint Harry Potter... Lucius-t ámulattal töltötte el a tény,hogy valaki iskolás éveihez képest ennyire meg tud férfiasodni, a gyermekies vonásainak már semmi nyoma nem volt sőt még a testtartása is önbizalmat sugárzott.
-Akármit is akarsz Harry tedd meg és hagyj,hogy emésszem magam tovább!- jelentette ki Lucius a szemét vissza csukva és azzal a lendülettel vissza is hajtotta a fejét fa fatörzsnek.
Lucius már csak egy kezet érzett meg a sajtján.
- Hidje el talán én vagyok az egyetlen aki még valamibe veszi magát,én hittem el egyedül mit miért tett! Gondoltam segítek magának!- mondta Harry vállat rántva majd egy lendülettel felhúzta az ülő helyzetéből a férfit aki csak egy meglepett sóhajt eresztett ki.
- Miért?- csak ennyit tett fel Lucius.
Harry maga mellé húzta és lépésre kényszerítette Luciust aki fájdalmasan de lépett egyet.
- A család mindenek felett,én nekem soha nem volt!-mondta Harry majd egy haza varázsolta magukat.
VOUS LISEZ
" Egy pálca suhintás"/𝒪𝓃𝑔𝑜𝒾𝓃𝑔 /
FanfictionRövid néhány vagy csak egyrészes kis történetek. Párosítás: - Harry x Draco - Lucius x Harry -Harry x Piton -Lucius x Perselus Magyarán itt mindenki kavar mindenkivel...
