Magány s keserűség (3.rész)Vége

221 12 6
                                    

A békés csendet Harry halk szuszogása törte meg és Lucius felfigyelt Harry békés arckifejezése.

Világ életében nem gondolt volna ,hogy a fiú nap mint nap min megy keresztül,hiába látszott boldognak a barátai társaságában így most neki mutatta meg az igazi Harry Pottert. Akinek nem számít a vér és a hírnév csak az had legyen önmaga és ne az amilyen szerepet a világ ráhúzott.

Lucius boldog volt,hogy ő lehetett a fiú életében az első aki látta valódi énjét és tudta ezt senki se fogja látni és ez megnyugtató volt számára.

- Harry kelj fel kérlek sajnálom de nem aludhatsz el itt mert be alszok veled és nem kéne rajta kapjanak minket itt és nem is lenne kényelmes. -simogatta még mindig a hátát Lucius mire Harry mozgolódni kezdett karjai között.

- Feküdjünk át az ágyadra és reggel vissza lopózom a szobámba...- suttogta Harry és ha lehet a férfi karjai  közé fészkelte magát a kellemes menta illat felhőbe.

- Harry kérlek lebukhatunk...- mondta remegő hangon Lucius.

- Ha most elküldesz érzem még jobban össze fogok omlani...- mondta halkan Harry és már kezdtek lefolyni a könnyek az arcán mire Lucius szíve össze szorult.

Így össze szedte minden bátorságát és finoman felemelte a félálomban lévő fiút és az ágyba feküdt vele majd a paplant magukra lebegtette Harry csak halványan elmosolyodott de aludt is tovább semmin sem idegeskedve talán most volt nyugodt nagyon hosszú ideje. Luciusnak nem volt más választása Harry eldöntötte helyette is. A falon lévő mugli órára pillantott már bőven éjfél után járt... Harry nagykorú lett és ez kicsit megnyugtatta viharos gondolatait így gyengéden homlokon csókolta a másikat majd ő is lehunyta a szemeit.

 Harry nagykorú lett és ez kicsit megnyugtatta viharos gondolatait így gyengéden homlokon csókolta a másikat majd ő is lehunyta a szemeit

Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.

Reggel Lucius hangos dörömbölésre ébredt.

- Lucius nem kéne elkésned az első munkanapodon!- kiabálta Perselus és egy laza mozdulattal tépte fel a szoba ajtaját és lépett be rajta, Lucius tudta lebukott.

- Halkabban még felébreszteted!- morgolódott Lucius majd megigazította a karjaiban még mindig alvó fiút. Perselus kikerekedett szemekkel nézett rájuk olyan döbbenettel az arcán amit még soha senki nem láthatott tőle.

Perselus közelebb sétált és szemügyre vette a fiút.

- Hogy került ide és ami sokkal fontosabb kérdés miért fekszik a te ágyadba?- kérdezte Perselus már  meglepően nyugodtan.

Lucius felült és húzta magával a fiút aki motyogott valamit és ha lehet megszórósabban kapaszkodott a másik karjaiba de már aludt is tovább.

- Éjszaka a folyosón találtam rá össze vissza hadovált,hogy álmodik biztos és azért lát engem.Edewis tükréről is beszélt majd  itt kötöttünk ki sikerült megnyugtassam és elaludt a karomban. Tudtam,ha elküldöm csak még jobban eltörik nála a mécses.
Nem volt szívem elküldeni....-suttogta a csendbe Lucius.
Perselus tekintete meglágyult.
- Szereted ezt a fiút? - kérdezte Piton egy karos székben helyet foglalva.
Lucius tétovázott egy pár másodpercig majd egy erőteljeset bólintott.
-Ezen a Verita szérum sem változtatna, igen csak azt nem tudom ő miként érez...
Harry ezt a pillanatot választotta arra, hogy felébredjen de körül sem pillantott csak kezeivel a szőke fürtöket simogatta majd egy reggeli csókért hajolt a másik ajkaira.
Lucius mente viszonozta azt nem foglalkozva, hogy nem csak maguk vannak...
- Lucius szerintem kérdésedre a válasz igen! -mosolyodott el Piton majd tovább nézte őket majd sietősen akart távozni ha Harry nem ijed meg és nem esik le az ágyról.

Lucius megpróbált a zuhanó fiú után kapni de ezzel azt érte el,hogy ő is mellé zuhant a padlóra.

Harry elnevette magát kínjában...

- Lebuktunk ugye?- kérdezte bűnbánóan Harry de nem mert Lucius szemébe nézni.

-Igen de csak Perselus előtt ő meg remélem...- nem tudta befejezni Lucius mert Piton közbe szólt.

- Harry a tegnapi nap folyamán nagykorú lett és noha a tanára vagy csak ezt az évet kell kibírjátok, én meg tartom a számat!- mondta Piton és teljesen komolyan gondolta a szavait.

Lucius elsegítette Harryt aki menten menekült is a háló körletébe, ő maga is indult volna ha Perselus nem állítja meg.

- Igen?- fordult vissza Lucius kérdő tekintettel.- Mondjad!

- Én soha nem láttam ilyet...

- Miről beszél ő csak az érzései szerint cselekszik!- csattant fel Lucius.

- Én még soha nem láttam,hogy így néz valakire,tudod igazán szerencsés vagy Szeret téged és ajánlom bánj vele rendesen!- jelentette ki Piton.

- Szeretni fogom az utolsó szívdobbanásomig...


Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
" Egy pálca suhintás"/𝒪𝓃𝑔𝑜𝒾𝓃𝑔 /Où les histoires vivent. Découvrez maintenant