Rövid néhány vagy csak egyrészes kis történetek.
Párosítás: - Harry x Draco - Lucius x Harry -Harry x Piton -Lucius x Perselus
Magyarán itt mindenki kavar mindenkivel...
Lucius Malfoynak ez az egy név kattogott a fejében a nap 24 órájában. És azon gondolkodott hibázott e vagy csak a sors űz vele szégyentelen tréfát? Ismételten...
Egyetlen fiának szüksége volt rá igy engedélyt kapott a meglátogatására mikor a felesége elhunyt, a gyász szinte mindenkit felemésztett szinte a férfi haldoklott belülről hiába a kényszer és Draco volt az ami össze kötötte őket ezen a világon.
Lucius hibásnak érezte magát minden ért is lelke kissé meg nyugodott, hogy felesége eltávozott az élők sorából és szabad volt újra és nem kötötte öt se eskü se a becsülete...
Újra szabad volt de egyben bánatos is hiszen ki szeretne egy meg özvegyült 38 éves férfit aki még Halálfaló is volt hajdanán?
A fia hívására ugyan bár engedélyt kapott az iskola igazgatójától el akarta a Kastélyt nagy ívben kerülni.
Egy éve történt talán kevesebb is... vissza a múltba...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Lucius akkor is éppen fiát látogatta meg valami kapcsán már nem is emlékszik a pontos okra, hiszen emlékeit azok a bizonyos pillatok töltötték amit csak egyetlen egy bizonyos embernek köszönhet.
Az iskola folyosóit rótta és hirtelen ahogy az lenni szokott megrohamozták az emlékek. Az elméje minduntalan vissza pörgette azokat a napokat emlékeit e falak között töltött még itt tanulás alatt.
Léptei fokozatosan egy bizonyos hely felé vitték ami nem a Szükség szobája volt hanem egy folyosóval lejjebb egy átlagosnak tűnő szobor felé. Melynek, ha az ember bele rúg a bal lábába megnyílik egy titkos ajtó ami egy kis szobába vezet.
Ez a titkos kis helyet még első éves korukban találták egy két barátjával de azok a barátságok is az iskola elvégzésével szerte foszlottak pedig annyi közös titkuk volt ,hogy mindenki azt remélte ez is segít az összetartásában.
Amikor utoljára itt jártak mindenki hagyott egy pár tekercs pergament az utókornak vagyis inkább a fiaiknak akiket be akartak avatni az ő kis titkukba... Csak Lucius nem mondta el fiának az iskolás éveinek e szakaszát. Azt nem tudta megmondani, hogy miért de ez olyan dolog volt amit hátra hagyott mikor kötelező volt megnősülnie.
Végül ez olyan feledésbe merült, hogy ő is csak tudat alatt emlékezett erre a kis helyre és a pergamenre.
Amint belépett rögtön elkapták az emlékek és ott mintha megállt volna az idő... a levegő kissé állót volt és viasz illatú.
A kis kanapé(amit a raktárból loptak el) ugyan úgy állt előtte az asztallal mintha éppen csak most keltek volna fel belőle egy nagyon mély baráti beszélgetés után.
A fal mellet lévő polc felé lépdelt és szinte remegő kézzel vette le róla azt a pergament, amit ő írt az utolsó itt töltött napján. Az iskolás nyak kendőjével volt össze fogva a legalább 4 cm átmérőjű poros papír.
Tudta le kell ülnie mert egy meghatározhatatlan érzés kerítette hatalmába hirtelen ugyan annak a 18 éves fiatal férfinek érezte magát aki remeg az első csókja előtt és bizonytalan a holnappal kapcsolatban és kételkedik a saját érzéseiben is .
De egy kis tétovázás után fel nyitotta a pergament.
Lustán elmosolyodott a saját kézírásán mely már akkor is gyönyörű volt akár egy nőé.
Kedves jövőbeli én... hát ha e sorokat olvasod már javában családfő lehetsz és fiad viszi el neked ezt a pergament ha csak őrződ meg a titkodat ahogyan én is. Remélem olyan férfi lettem, aki nem fél semmitől de még ott van a szíved mélyén az első szerelmed emléke. Bár ha fiad lett akkor valószínűleg meg kellet nősülj ha csak kényszerből is . De milyen a házas élet? De soha ne feledd soha nem késő újra kezdeni az egészet még lehetsz boldog más oldalán... Emlékezz vissza mit mondott a sorsodról az a vén jóslás tantanárnő...
„ A szíved az óceán két part közt vihar a te lelked s a nap első sugarai sem űzik el a gonosz vihar felhőket, de az éjszaka csöndje megnyugtatja háborgó lelkedet, míg egy élet le nem pereg, addig egy másik elkezdődik és a nap újra fel nem kel."
Lucius újra és úja elolvasta a sorokat, de nem értette akkor, és most sem hiszen annyira bonyolult és értelmetlen az egész, de inkább olvasta tovább.
Híd el az élet mindig akkor fordul, egy nagyot mikor senki sem számít rá legfőképpen te nem.
„ Csak várd ki az éjszaka csendjét"
Lucius vissza tekerte a pergament és hosszan a tűzbe bámult és merengett mennyit is változott 20 év alatt.
Fia lassan kirepül a fészekből hisz ő is bele kóstolt a szerelem fagylalt kelyhébe ő meg egyedül marad vagy van számára második lehetőség egy új szerelemre?
Mosolygott egyet a saját viccén, mert mókásnak tartotta ,hogy mi lenne ha az a bizonyos éjszaka csöndje éppen most esne be ezen az ajtón ...
Ezt a gondolatot elvetve fordult vissza a tűz felé ezzel felhagyva a bejárat nézését és merengett saját botorságán.
Nem sokkal később egy halk hanga lett figyelmes majd az ajtó jellegzetes nyitódásának hangja megdobogtatta a szívét hisz erről a helyről már csak ő tud senki más.
Erre fél másodpercre rá egy hatalmas puffanás hallatszott és elé tárult hívatlan vendégének kiléte.
És akkor ott tudta vagy csak sejtette ős lesz az a bizonyos „Éjszaka csendje" de mikor az illető felemelte a fejét még a vér is elhűlt benne....
