" Egy pálca suhintás"/𝒪𝓃𝑔𝑜𝒾𝓃𝑔 /

Magány s keserűség (1.rész)

 Harry a pince padlóján kuporgott gondolataiba merülve játszott a kezébe akadt kis kő darabbal.Ma volt a 18. szülinapja amit ismételten a kastély falai között töltött de kedvét még ez sem szegte annyi éven keresztül,hisz ott voltak a barátai Ron és  Hermione. De ma ők sem voltak itt így Harry kénytelen volt egyedül ünnepelni ezzel még nem is lett volna gond ha a magány nem hozta volna a felszínre azt a sok sok rossz emléket amit ez idáig magában tartott. A szíve legmélyén lévő kis zugban gondosan lelakatolva.

Érezte a pincébe kell menjen,hogy teljesen egyedül legyen szüksége volt a sötétre és a csontig hatoló csendre. A hideg szépen lassan a talárja alá kúszott ezzel libabőrt okozva sovány testén.

Így az emlékek szépen lassan kezdték beteríteni az elméjét és érezte,hogy az szomorúság úrrá lesz rajta ezért kereste folyton valaki társaságát ,hogy elvonja a figyelmét a sötét gondolatokról.

Harry évek óta nem sírt így most  szinte azt sem tudta hogyan kell egészen addig mikor egy olyan gondolat kúszott a lelki szemi elé amit soha az életben nem akart újra át élni sőt még ellenségének sem kívánta volna még annak a pöffeszkedő Draconak sem aki szinte élete minden percét ha tehette megkeserítette.

************************** Vissza emlékezés******************************

Az emlék szorosan kapcsolódott a bácsikájához és annak barátaihoz azon az esős napon Nénikéje és unoka öccse a közeli kis cukrászdában töltötték idejüket míg ő szokásosan a gardróbban kuporgott ő csak édességet unokaöccse maszatos ruháján látott ő maga  akkor még csak 10 éves volt fiatal és naiv titkos kis perceiben egy darab fánkról álmodozott vagy csak,hogy egyszer igazán jól lakhasson de akkor még egy kád meleg víz is a világot jelentette volna számára.

Nem telt el pár perc valaki kopogtatott a kis gardrób ajtón szinte fölöslegesen mert az már a sok rángatástól és becsapástól szinte  magától ki is nyílt.

 Harry hunyorogva  pislogott párat mire szeme hozzá szokott a hirtelen fénynek mikor már látott rendesen megcsapta az orrát egy finom barack lekváros fánk illata a gyomra akaratlan is  megkordult hozzá elég hangosan mire bácsikája arca torz de élvezettel teli mosolyba rándult melyet egy elégedett hümmögés  követett.

 Harry akkor már egy hete egy falatot sem kapott enni az állat kerti incidens után mikor Dudley az üveg fal mögé került... de utólag ez volt a legkevesebb amit kapott élete folyamán.

- Szeretnéd meg enni Hm?- kérdezte Vernon bácsi a szeme előtt húzogatva az édességet Harry hatalmasat nyelt de már az éhség elvette minden józan eszét és agya a túlélő funkcióra váltott át.

- Igen szeretném!?- szólalt meg suttogva Harry hisz már hangja sem volt mert a torka olyan száraz volt mint a sivatag ő maga pedig azon csodálkozott hogy lehet még életben egyáltalán vagy csak az élet csúf játékot űz vele?

- Nos akkor meg kell tegyél egy két  dolgot de nem beszélhetsz róla senkinek....

***********************Vissza emlékezés vége****************************************

Harry hangosan ahogy csak bírt felüvöltött és a szívéhez kapta kezét mintha égették volna belülről ami nem volt csoda hisz nyolc év minden fájdalma felszabadult  a könnyei záporoztak akár a nyári eső csak ez után nem lett szivárvány...

Órák telhettek el vagy csak percek idő érzék híján  Harry csak meredt maga elé de ereje nem volt még ,hogy kicsit össze szedje magát és tovább álljon most csak élvezte azt a végtelen ürességet ami az imént rá szállt még egy kosza gondolat sem született meg a fejében.

A végtelennek tűnő csendet lépés és koppanás zaja törte meg ritmusosságot csempészve a sötét csendbe akár a zongora szó mely a nyitánykor felharsan csendre kényszerítve minden mást.

Lép lép koppan....

A zaj nem sokkal később abba maradt és egy hideg fuvallat söpört végig és olyan érzése lett mintha valaki fentről nézne rá.

- Soha nem hittem volna,hogy valaha így foglak látni téged aki eddigi életében annyi mindennel megküzdött...- a férfi hangja mély volt és tisztelet parancsoló.

Harry felkapta a fejét és szembe találta magát azzal az emberel akit annyiszor látott maga mellet abban a bizonyos tükörben és mindig azt hitte biztos megbolondult....

- Ugye tudja,hogy nem illik a földön fekvőbe bele rúgni még egyet... - suttogta Harry halkan.

Harry kissé felemelte a fejét és a tekintetük egybe olvadt és remegés futott át a testén és kissé izgalomba jött.

- Segíteni akarok Harry őszintén... - kezdet a mondatába Lucius.

- Mit keres egyáltalán itt maga vagy megint  hallucinálok?- kérdezte Harry kissé félre billentett fejjel így láthatóvá váltak karikás vörös szemei így Lucius szíve  össze szorult.

- Na gyere...- próbálta felsegíteni őt.

- Nem mert megint csak hallucinálok ,ha nem hallucinálnék most egyedül ülnék itt! -jelentette ki Harry ellent nem tűrő hangnemben.

- Mit tegyek,hogy elhidd nem hallucinálsz?-  kérdezte vicceskedve Lucius sajnos neki is volt egy szörnyű titka amit nem tárt a világ elé és ez Harry volt tavaly óta megtetszett neki a fiú de nem tehetett ez ellen semmit így csak távolról figyelte és Dracoval próbált puhatolózni de egyezem fia nem éppen jó oldalról közelítette meg a dolgot.

- Csókoljon meg! -nevet fel Harry - Folyton magát láttam magammal abban a nyamvadt tükörben legalább ennyi örömön legyen ebben az elátkozott életben.

Lucius leguggolt  elé és szemei be nézett és a séta pálcája a földön koppant ahogyan letette azt.

- Igazán Harry? - Lucius próbaképp megsimogatta a fiú arcát és rá mosolygott szeretett teljesen.

 -Igen. - mondta Harry az öt érintő kézbe simulva ami a vártnál puhább volt.

Lucius lassan a fiú ajkai felé hajolt direkt lassan,hagyva neki menekülési lehetőséget de ő nem tágított mellől és birtoklóan hajolt a másik ajkaira és forrtak össze.

 Harry szinte telhetetlennek bizonyult de az oxigén fogyott...

- Most már jobb?- kérdezte Lucius elválva tőle.

- Kaphatok még többet?- suttogta Harry és már hajolt volna Lucius szája felé de az meg akadályozta ebben .

- Igen szívesen de ne itt folytassuk hanem inkább a lakosztályomban...

- Lakosztályodban?- lepődött meg Harry kitágult pupillákkal de annyira,hogy még a szemüvege is feljebb csúszott az orrnyergén.

- Igen Harry mától én is itt tanítok!- mondta ám Harry már tette volna fel a következő kérdést de Lucius egy csókkal bele fojtotta a szót.