Istenem, segíts meg!

Tizenegyedik fejezet: Loki'd

Helló! Amúgy ezek szerint még mindig itt vagyok. Aztán, csak lesz valami! Terjesszétek a hírt. Shady's back!

Szeretettel,
Jay

***

Gennie szemszöge:

"Sziasztok!" köszönt ránk Jared, amint beléptünk a kulisszák mögé, a koncert után.

Udvariasan üdvözöltem én is, de a laza stílusa miatt nem nagyon bírtam ki öt percnél tovább röhögés nélkül.

Tom valahogy furán viselkedett. Egyszerre fordult magába és volt felszabadultabb a szokásosnál. És Jareddel is úgy beszélt, mintha legalább ezer éve ismerte volna... fura. Nem "rossz fura," de mindenféleképpen fura.

Tom szemszöge:

Gyorsan telt az este, s mire észbe kaptam már haza is vittem Genniet. Aztán én is hazamentem. Azaz... nem is tudom. Nem emlékszem pontosan. Csak fáradt vagyok... Holnap kezdődik a forgatás.

"Azt hiszem jobb lesz, ha elkezdek naplót írni, mert ez így nem jó. El kell mondanom neki."

"Mert biztosan elhinné!"

"Ne idegesíts fel, tudom, hogy mire megy ki a játék, Loki."

"Én csak mondom."

"Akkor inkább ne mondd, jó?"

"Bizonyára az sem érdekelne, hogy mit csináltunk az este. Genniere. Kezdem megérteni, hogy miért fogadtad elit kegyeidbe..."

"Ó, hogy az a..."

"Na mindegy."

"Loki, halljam!"

"Mégis mit képzelsz magadról, hogy csak úgy parancsolgatsz egy istennek?"

"Már megbocsáss, de..." 

Mély levegő, Tom, mély levegő, nyugtatgattam magam gondolatban. Ekkor vettem csak észre, hogy Lokihoz eddig hangosan beszéltem.

"Úgy értem ne haragudj. Érdekelne, hogy mit csinált Gennie. Hogy, hogy érezte magát. Hogy Jareddel megvolt-e."

"Na és mi?"

"Na tisztázzunk valamit! Én van, meg te van, de nincsen semmiféle mi! És ha én nem lennék akkor te nem is vagy! Legalábbis ebben a formában. Nem érdekel, hogy miféle szart kevertél már megint. Így is sok van a rovásomon. Nem. Nem is az enyémen. A tiéden!" csattantam fel.

"Rendben. Ezt tiszteletben tartom. És valahol meg is értem." Elmosolyodott. Azaz, hogy éreztem a vigyort a saját arcomon, de nem önszántamból került oda.

Loki fennhangon, rajtam keresztül beszélt az előbb...

"Már egy ideje ezt csinálom, ha eddig nem vetted volna észre..."

"Ne olvass a gondolatiamban. Elég zavaró. Arra figyelj, amit célzottan neked mondok, ha kérhetem. És, ha már muszáj máskor is beleavatkoznod az életembe, akkor legalább ne altass el, amikor fecsegni támad kedved. Rohadtul elegem van az emlékezetkiesésekből!"

"Rendben. De, amit ÉN csinálok az nem fog tetszeni NEKED. Előre szólok."

"Gennieről mesélj inkább. Vagy tudod mit? Inkább írd le. Addig én szunyálok egyet tudatban, és majd holnap elolvasom."

"Ezt most hülye érzés volt hangosan kimondani... Egyáltalán így működik ez?"

"Nem pont, de hasonlóan... Leegyszerűsítve 0-s szintre..."

"Na, innen is látszik, hogy turkáltál a fejemben. Ne idézgess be nekem random a Kung Fu Pandából, mint Shifu, vagy Oogway mester. Mellesleg tudod jól, hogy nem vagyok egy matek zseni. Nem ér genyónak lenni! Nem vicces."

"Azért egy picit az."

Elmosolyodtunk. Hülye érzés volt. Ismét. Egyszerre két emberként vigyorogni.

"Majd hozzászoksz."

"Ne olvass már a gondolataimban!"

"Nem én tehetek róla, hogy hangosak a gondolataid. Neked is elég nehéz lenne nem meghallani valakit ha tíz centiről a füledbe üvöltene, nem?"

"Jó. Bocs. Hogy kell halkabban gondolkodni?"

"Attól tartok nem tudsz," mondta gúnyosan.

"Kösz."

"Nem. Komolyan, ez amolyan az emberrel veleszületett dolog. Vannak, akiknek a gondolatai halkak és vannak, akiknek hangosak. Az a tapasztalatom, hogy te az utóbbi csoporthoz tartozol. Nem lényeg. Menj aludni, hogy tudjak írni."

"Vagy úgy... remek. Figyu, még le kéne tusolnom."

"Majd én. Te menj aludni."

"Még mit nem. Ez az én testem," hitetlenkedtem.

Éreztem, ahogy a szemöldököm felcsúszik, hogy afajta kérdőívet húzzon a homlokomra.

"Jó, ezt nem gondoltam át."

"Amúgy is. Már vagy egy évtizede itt vagyok bent. Nem látok majd semmi újat."

"Hát ettől most aztán megnyugodtam! Hagyjuk. Hogy kell elaludni?"

"Rásegítek," mondta Loki, és nem tudom, hogy hogyan, de egyszer csak elsötétedett körülöttem a világ és az elmém nyugovóra tért. Tudtam, hogy nem bízhatok meg Lokiban, de elfáradtam. Nagyon elfáradtam...