Megfogadtam a pszichológus tanácsát. Jól kialudtam magam. Reggel frissen és szinte megújultan ébredtem. Lokinak pedig, se híre, se hamva nem volt, de - a biztonság kedvéért - csináltam egy jó hosszú listát arról, hogy mi tesz engem azzá, aki vagyok. Mitől is vagyok én Tom Hiddleston.
A napok csak teltek, de nem ismétlődött meg az incidens. Lassan, a napok hetekbe váltottak, a hetek pedig hónapokba, amik a maguk idejében évekbe. Nem volt semmi komolyabb probléma.
Előfordult - nagyjából úgy évente kétszer -, hogy felbukkant egy-egy oda nem illő gondolat a fejemben. Viszont tudván, hogy mi történik megőriztem a hideg vérem. Olyankor elővettem az annak idején írt listámat, - amit előszeretettel bővítgettem, mikor időm engedte - és felolvastam magamnak. Loki, pedig mindig visszavonulót fújt. Hála...
Mivel sajnos továbbra is előfordultak ezen incidensek, még két évvel a Comic-Con eseményei után, nem-igen mertem bárkit is túl közel engedni magamhoz. Taylorral -2016-ban- az volt a duma, hogy még nem jutott túl az ex-én, és Zawe-val, pedig -2021 őszében- azt állítottuk a televízióban, hogy a munkánk miatt ez nem fog működni... Őket nyilván beavattam a dologba, hogy ne gondolják azt, hogy velük lenne valami baj. Nem volt, de semmi az égadta egy világon azt leszámítva, hogy nagyon szerettem mindkettejüket. Épp ezért nehezemre is esett őket elengedni.
Az Ő érdekükben teszem - hajtogattam magamnak. Ők ezt meg is értették. Sőt mi több, azóta is jól megvagyunk... Arra viszont már nem tettem volna a nyakamat, hogy akármelyikükbe is szerelmes lettem volna. Valami hiányzott. Talán... talán a szenvedély... Nem tudom, de végül minden út visszavezetett ugyanazon kiindulóponhoz. Egyedül voltam, magányosan és féltem bárkinek is odaadni a szívem. Ez nagyon fájt. Próbáltam ugyan mindig póker arcot vágni hozzá, de egy idő után már az is alig ment. Ha az ember egyetlen megmaradt öröme az, hogy segíthet, akár minden ismeretlen járókelőn, hát legyen. Ezért inkább adtam a szívemből mindenkinek egy kis darabkát. Osztogattam, mint koldusnak a kenyeret. Ez volt az egyetlen esélyem arra, hogy ne bolonduljak bele a hiányba... Hogy minek a hiányába? Hogy kiébe? Fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy valami hiányzott, de az piszkosul... Na, meg persze azt, hogy senki, de még én sem, fiatalodom...
***
2026-05-27- 13 évvel a Comic-Con után:
KAMU SEDANG MEMBACA
Istenem, segíts meg!
Fiksi PenggemarMi lenne, ha színész lennél, de az akaratodon kívül elkezdenél azzá a szereplővé válni, akit oly gyakran ábrázoltál? Mikor jönne el az a pont, mikor már te magad sem tudod, hogy mikor voltál utoljára önmagad, és mikor veszítetted el végleg az uralma...
