Istenem, segíts meg!

Negyedik fejezet: Visszatérés a R.A.D.A. ismerős falai közé

Megérkeztem. Ott álltam az ismerős ajtók előtt.

A napfény ragyogása, ahogy visszaverődött az utcáról melegséggel öntötte el szívemet. Egy kicsit izgultam, de erőt vettem magamon, kinyitottam az ajtót és beléptem az épületbe. ( A fejemben ez ennyit tett: "Szedd már össze magadat, Tom! 45 éves vagy, az Isten áldjon! )

Elvarázsolva álltam a bejáratnál. Olyan érzés volt ide visszatérni, mintha nem is a Földön, hanem a Mennyben jártam volna. Egy halk puffanás jelezte, hogy az ajtó becsukódott mögöttem. Összerezzentem. A hatalmas előszobát néztem, ahol a fehér falakon híres színészek, illetve korábbi diákok képei lógtak. Jobb kéz felől három, bal kéz felől kettő folyosó ágazott el a méretes, ámbár hangulatos térségből. A padló fehér, simára csiszolt márványból volt és az ablakokból beszűrődő fény miatt aranyban úszott az egész színművészeti iskola.

Mindenfelől izgatott diákok zsivalya hallatszott, lépteik hangja visszhangzott a kőpadlókról. Elszomorított a gondolat, hogy én már nem vagyok egy közülük. Ezt viszont nem szerettem volna hangoztatni. Ami azt illeti, nem szerettem volna felhajtást csinálni az ittlétemből. Ezt, mondjuk elég nehéz úgy kivitelezni, hogy az egyik bekeretezett képről a falon, te vigyorogsz - mint a tejbe tök - a gondtalan járókelőkre. Vettem egy nagy levegőt és kigomboldtam a kabátomat. Szépen, lassan elindultam az első jobb kéz felőli folyosón, ahol még több bekeretezett kép lógott a falakról, s ahonnan fél tucatnyi színjáték terem nyílott.

Be akartam menni a tanáriba, hogy azért mégse "csak úgy" rontsak be számos tanórára.

Eddig, szerencsésen nem botlottam bele senkibe. Mindenkit lefoglalt a maga dolga vagy legalábbis a csevegés, ha már egyszer úgy is szünetük volt...

Két bal kanyar, aztán egy jobb, még több kép, még több terem, egy hatalmas diák sereg a folyosó túlsó végében, a tanáriból érkező tea és friss sütemény kellemes illata...

Na, álljon meg a menet! EGY HATALMAS DIÁK SEREG A FOLYOSÓ TÚLSÓ VÉGÉBEN?! -Baszki, baszki, baszki, baszki! Fuss, Tom, fuss! - gondoltam, de inkább csak diszkréten hátat fordítottam és más irányból próbálkoztam. Bementem egy üres színterembe, átsétáltam rajta és halkan, mint egy prédára vadászó ragadozó, kiosontam a másik felén lévő kijáraton. Pont a tömeg háta mögött kötöttem ki, de mielőtt eliszkoltam volna a tanári biztonsága felé, meghallottam egy beszélgetést. Egyszerűen muszáj volt kivárnom, hogy ebből mi sül majd ki. Így hát leültem a falba mélyesztett ülések egyikére, arcomat rejtve a kíváncsi tekintetek elől, és "jó" szokásom szerint; hallgatózni kezdtem. A következő történt:

Egy szőke hajú lány, akit "L1"-nek fogok nevezni: "Ha megkérnéd rá Ian Somerhaldert, hogy hozza le nekem az égbolt összes csillagát, akkor sem lennél olyan nagy menő, mint amilyennek képzeled magad!"

Egy magas, beképzelt srác, akit szimplán "Nagyarc"-nak fogok nevezni: "Te pedig, akkor sem lennél Tik-Tok famous, ha a tízenkét kiló sminkednél is több bőr lenne az arcodon. Lehet, hogy menő vagy, de a hírnévhez aztán végképp semmi közöd nincs.

L1: "Még, Te Kis Rohadék..."

Nagyarc: "Hogy mit mondtál? Esküszöm az égre, hogy, ha még egyszer ki mered ejteni azon az agyon botoxolt szádon, akkor..."

Egy arany barna hajú lány, éjsötét szemekkel és egy könyvvel a kezében - amit épp becsapott az idegességtől - mosolyogva felállt, a csoport túloldalán található, az enyémhez hasonló ülőhelyről. Fogta magát és lassan odasétált a csoporthoz, ami úgy nyílt szét előtte, mint Mózes előtt a Vörös Tenger. Láthatóan tisztelték, tekintélye volt, de nem álltak túl közel hozzá, nem voltak közeli barátai. Nem féltek tőle, viszont minden szavát itták, mintha szentírás lenne. A megjelenésére még L1 és Nagyarc is abbahagyta a civakodást és felé fordultak. Összeszedte lélekjelenlétét és megszólalt. Pártatlanul, diplomatikusan, titszelettudón és mindenek felett alázatosan. A hangja bársonyos volt, kissé fáradt, időnként rekedtes. Gyönyörűen artikulált és makulátlanul ejtette ki minden szavát. Megállt a két üvöltöző diák előtt, s így együtt egy tökéletes háromszöget alkottak.