A halál árnyékában - Draco Malfoy ff.

26. fejezet

Ez a leghelyesebb döntés, amit hozhattam...a leghelyesebb...erre tanítottak. A nyár hátralévő része eseménytelenül telt...vagyis számomra. Minden időmet a birtokon töltöttem. Dracoval azóta sem találkoztam, így számára is meglepetés lesz a házváltásom. A nyár utolsó heteiben sokszor megfordultam a szabónál, hogy az eddigi kék ruhatáramat átváltsuk a Mardekár színeibe. Aztán egyik reggel az újságot olvasva nénikém szemöldöke felsiklott.

- Mi történt? - kérdeztem arra számítva, hogy megint csak valami betörés vagy akármi.

- Harry Pottert varázsláson kapták...a mai nap sor kerül a tárgyalására.

- Nem írják, hogy mi történt?

- Azt nem. De Perselus bizonyára hamarosan minden részletet megtud. - állt fel idegesen és a konyhába ment egy újabb csésze teáért.

Ha Harrynek tárgyalása lesz...az azt jelenti, hogy akár ki is csaphatják az iskolából. Persze ez nem következhet be...hiszen, hol lenne nagyobb biztonságban, ha nem ott ahol Dumbledore is ott van? Piton pont ekkor tévedt be a reggeli teájáért.

- Hallotta? - siettem elé. - Tudja mi történt?

- Nyugodj le Meredisz! - morogta.

- Mi történt azzal a szegény fiúval? - adta kezébe csészéjét nénikém.

- Azt mondja dementor támadás volt a Privet Driveon. Patrónus bűbájjal mentette meg magát és az unokatestvérét. Persze a Minisztérium tagadja, hogy dementorok lettek volna arra.

- Dementorok a mugliknál? - hüledezett nénikém. - És Dumbledore?

- Már úton van oda. - kortyolt bele teájába.

- De ha ez igaz...akkor azok a szörnyűségek kerestek ott valamit. - nézett rá nénikém rosszat sejtően.

Idén az iskolakezdés előtt már két nappal útra indultam Pitonnal az iskolába. Azt mondta még utoljára átbeszéljük a dolgokat, na meg persze én sem szívesen akartam megjelenni a vonatnál. Gondolni sem akartam arra, hogy mit fog szólni Luna, ha megtudja, hogy mostantól nem alhatunk egy szobában...nem mesélhetünk egymásnak történeteket esténként. Biztosan csalódott lesz...és utáltam csalódást okozni. De mégis nagyobb csalódás lenne, ha nem vállalnám a rám háruló feladataimat...ez az egy dolog nyugtatott.

- Szóval ez lenne az új otthonom? - néztem a Mardekár klubhelyiségére.

- Valami olyasmi. - bólintott Piton. - A szobád a jobboldali folyosó végén lesz. - bökött az egyik levezető lépcsőre. - Ha készen vagy az igazgatónál várlak! - azzal ott is hagyott egyedül.

A Mardekár klubhelyisége merőben különbözött a Hollóhátétól. Odafent minden világos volt és gyönyörű kilátást nyújtott a hegyekre. Itt minden sötét volt és leginkább méregzöld színekben pompázott a berendezés. A falakról zöld lámpák lógtak és vele megegyező színű bársonyfotelek voltak szerteszét az amúgy tágasabb teremben. Az egyik fal mellett itt is faragott fapadok voltak, mint odafent. Viszont az itteni festmények is nagyban különböztek. Míg nálunk tájakat és madarakat ábrázoltak, itt sárkányok, gonosz bárók és furcsa lényeket festettek le. A falak durva kőből épültek idelent, így belegondolva fogalmam sem volt mennyire lehetünk lent az iskola alatt. Az egyik falat egy nagy sötétítő takarta el. Utat engedve kíváncsiságomnak oda léptem és felengedtem. Még út közben arra gondoltam lehetséges, hogy valami nagy festmény lehet, ami annyira ijesztő, hogy a diákok inkább letakarták...de aztán sokkal nagyobb volt meglepettségem. Egy hatalmas üvegfalat rejtett a lepel, ami egyenesen a Fekete tó alját mutatta. A víz zavaros vize teljesen ellepte a falat. Csupán csak néhány hínár lebegett ott, semmi több. Vissza engedve a függönyt még lejjebb lépcsőztem, hogy berendezkedhessek a kijelölt szobába. Amikor beléptem azonban a megszokott három ágyas felosztás helyett itt csak két ágy volt. Át nyitottam a szomszédos szobába, hogy ott is ennyi van-e, de ott már négy ágy volt. Akkor úgy látszik enyém a maradék. Lepakoltam a sarokban lévő ágyra és úgy nézelődtem körbe. Hiányzott az olvasósarkam, ahonnan a csillagokat szoktam nézni. Itt csak tanulóasztalok és szekrények voltak. Vajon egyedül leszek itt? Vagy kapok egy lakótársat? Nem tudtam volna eldönteni melyik lenne a legjobb...ha már valaki megszokta itt egyedül biztosan nem fog tetszeni neki, hogy betolakodom. Ha pedig egyedül lennék biztosan sok szóbeszéd járna. Moonlightot is kiengedtem, aki szaglászni kezdte az idegen környezetet. Előhalásztam egy kis üvegcsét még táskám mélyéről, majd pálcámat halántékomhoz szegezve erősen koncentráltam erre az emlékre. Arra, hogy mi a feladatom és hogy miért vagyok itt...majd beleemelve az üvegcsébe lezártam azt. Mostanra már gyűjteni kezdtem a fontos emlékeimet, melyeket egy kis lezárt ládikóban tartottam. Belefektettem és visszazárva gondosan elrejtettem ruhásládám mélyére.