A halál árnyékában - Draco Malfoy ff.

27. fejezet

Azt hittem a beköltözésem lesz a legnehezebb dolog, de valójában az első tanítási nap volt az. Sötétvarázslatok kivédésével kezdtük a napot az új tanárnővel. A reggeli után kissé késve siettem a tanterem felé. Még nem volt bent a tanárnő, de a diákság nagyrésze már odabent volt. A jól megszokott középső padsor felé lépve azonban nem üresen várt a helyem. Luna mellett Cho karbatett kézzel ült.

- Sziasztok! - szólítottam meg őket hallkan, mire rám sem nézve úgy tettek, mintha meg sem hallottak volna. Ott álltam megsemmisülve és legszívesebben vissza tekertem volna az időt arra az időszakra, amikor még rendben mentek a dolgok.

- Meredisz! Gyere, ülj le! - emelkedett fel helyéről kissé Draco és a mellette ülő Monstrora nézett, aki kapkodva állt fel és ült le eggyel hátrébb. Nagyot sóhajtva ültem le mellé és egy apró mosollyal díjaztam segítségét.

Az óra hátralévő része meg csak jobban tetőzte a dolgokat. Az új tanárunk, Dolores Umbridge, mint kiderült egyáltalán nem akar minket tanítani olyasféle dolgokra, amikkel megvédhetnénk magunkat. Harry az óra elején ki is kelt magából, hogy így mégis hogyan védjük meg magunkat Tudjukki ellen...Umbridge meg persze tagadta Tudjukki visszatértét, mint a legtöbb minisztériumi ember. Nem tetszett ez nekem...nagyon úgy tűnt, hogy a Minisztérium beleszólt az iskolai dolgokba, ami azért ennyire meglepő, mert Dumbledore soha nem engedett a Minisztérium hatalmának. De ha erről van szó... jóval az iskola kezdete előtt kellett jelentkeznie a dolognak. Ezért lett volna annyit Dumbledore a Minisztériumban? És Harry kihallgatása is közrejátszhatott. Ezek szerint újra csak nem avattak be a dolgokba, mintha már így sem lennék benne fenékig.

- Nem is mesélted milyen volt a sok utazásod a nyáron. - szólaltam meg az udvaron ülve Draco mellett. A többi mardekáros csak mindenféléről fecsegett körülöttünk, ami kezdett már kényelmetlen lenni a számomra.

- Nem volt rossz. - felelte.

- Kitalálom...biztosan valami szigetek, amiknek a nevét sem tudom kimondani, de örök nyár van és kókuszlét iszogatnak az emberek a parton.

- Nem egészen. - kuncogott fel. - Szimplán apám üzleti útjára mentünk el. Nagyrészt én egy szobában kuksoltam. - facsarodott el a képe.

- Oh. - húztam össze a szemöldökömet. Mivel tudtam a valóságot arról, hogy valójában otthon ült egész nap a szobájában, csak mégjobban elszomorító volt. - Sajnálom. - néztem szemébe, mire elmosolyodott és ujjait az enyémre kulcsolta. Ijedten néztem körbe cselekedetére.

- Azt mondtad nem kell félnünk többet. - rázta meg fejét.

- Csak megszokás. - vontam meg a vállamat. - Olyan idegen még nekem ez a helyzet. Mindenki olyan tekintettel leselkedik rám, mintha valami közellenség lennék. - néztem az egyik fiúra, aki nem messze Draco mögött állt és folyamatosan olyan tekintettel nézett rám, mintha arra várna, hogy csináljak valami fenyegető dolgot.

- Majd befogadnak...csak idő kell nekik.

- Legalább ne hazudnál nekem, Draco. - ráztam meg a fejemet. - Tisztában vagyok vele, hogy addig, amíg nem hiszik azt, hogy nem viselkedem úgy, mint egy hollóháti diák, addig szóba sem állnak velem.

- Hova lett a pozitivitásod, Medi?

- Nem tűnt az sehova, csak tisztában vagyok az igazsággal. - feleltem és elhúzva kezemet felkeltem a márványpadról. - Megyek, előkészülök Piton órájára. - igazítottam meg taláromat és meg sem várva reakcióját besétáltam az épületbe. Egy évvel ezelőtt még azt vártam, hogy normális életem lehessen és Dracoval lehessek. Most itt van az alkalmam rá, de mégsem vagyok boldog. Nem tudom pontosan mit is érzek...de nem érzem teljesen önmagamnak magamat. De meg kell csinálnom...a szüleimért, a nénikémért...Pitonért és Dumbledoreért....de legfőképp Harryért. Lefogadom nem valami pozitív gondolatai lehetnek velem kapcsolatban.