A halál árnyékában - Draco Malfoy ff.

8. fejezet

Két napunk volt a következő Kviddics mérkőzésig, így a diákok nagyrésze már zsongva várta. A két Weasley testvér már bőven járta a folyosókat, hogy az embereket rávegyék, hogy fogadjanak a nyertes csapatra, azaz a Griffendélre vagy a Hollóhátra. A csapatunk közel nem volt olyan erős mint a többi házé, így mi inkább csak csöndben szurkoltunk minden ilyen alkalommal, hogy épp bőrrel megússzák a versenyzőink.

Odakint kissé kitisztult az ég szerencsére, így havazásra nem igen számíthattunk. A lelátókról gyönyörű kilátást nyújtott végig a havas hegyekre körülöttünk. A bájital könyvemmel a kezemben ültem le az egyik üres padra, majd csak Dracoék érkezésére néztem fel. Leült mellém fejével bólintva a vele érkezőknek, hogy üljenek le mögénk.

- Azt hittem te kizárólag oda szemben ülsz le. - néztem a szemközti Mardekáros toronyra.

- Azt hittem te utálod a Mardekárosokat. - válaszolta.

- Még most sem szívlelem annyira. - néztem rá.

- Igen, tudom. - bólintott és a pályára nézett. - De ma egy csapatnak szurkolunk.

Hát persze...a Mardekárosok és a Griffendélesek ki nem állják egymást. Így ha egy mód van rá, inkább a másik csapatnak szurkolnak.

- Pedig Harry meg fogja nyerni. - feleltem Draco nemtetszése ellenére is. - Viszont valami rosszat sejtek ezzel a versennyel kapcsolatosan. - néztem fel az égre. Nem tudtam volna megmondani az okát, de olyan furcsa érzésem volt az egésszel kapcsolatban.

Draco élvezte az egészet...néha-néha össze nevetett egy-egy mögöttünk ülő barátjával, máskor meg le sem vette a szemét a pályáról, vagy éppen megjegyzéseket tett néhány Griffendélesre. Én csak a könyvemet fellapozva próbáltam a Pitonnal való órámra készülni, hogy később már csak gyógynövénytanra kelljen készülnöm.

- Hova tűnt Potter? - hunyorított Draco. - Lehet pár hétre megszabadultunk tőle. - vonta meg a vállát.

Rosszalló pillantást vetettem rá megjegyzésére. Aztán hirtelen szédülés kapott el. Hasonló érzés volt, mint akkor ott a tanulószobában. Harryt láttam a szemeim előtt, ahogyan egy dementor közelít felé,majd leesik a seprűről. A fejemhez kaptam kezeimet és próbáltam a fejemben keletkezett nyomást leküzdeni. Draco érintését éreztem meg arcomon, majd a vállamat kezdte talán rázogatni, nem tudom pontosan. De az ég világon nem láttam mást, csak hogy zuhanok a semmibe. Aztán amikor végre visszatért a látásom az emberek egyenként kezdtek el felsikoltani. Dumbledore a pálcája után kapott és a levegőben zuhanó fiúra szegezve a pálcáját, de szerencsére sikerült földetérése előtt tompítani az esést. Hermionéék futottak le kiabálva a tanárokkal együtt Harryt megnézni, hogy mekkora sérüléseket szerezhetett.

- Meredisz! - szólított meg Draco.

- Nekem most el kell mennem. - álltam fel és futottam a lépcsőhöz.

- Héj! - kapta el a karomat Draco félúton. - Ez...

- Ez csak egy kis kimerülés volt. - ráztam meg a fejemet.

- Pont akkor lettél rosszul, amikor Potter lezuhant a seprűjéről. - ált előttem csodálkozva.

- Biztosan véletlen egybeesés. - vágtam rá levegőért kapkodva. - Most mennem kell! - húztam el a számat és ott hagytam.

Az egyetlen ember, aki segíthetne Piton az, de ha erről szólok vagy kikerüli a választ vagy elkönyvelnek bolondnak. Az ember képes néha megérezni,ha rossz dolog történik. Biztosan csak ennyiről van most is szó...

A történtektől mindenesetre megijedtem és nem is volt kedvem a nap hátralévő idejében nagyon megszólalni. Piton már várta, hogy megérkezzek órájára így gyorsan helyet foglaltam az egyik főzőasztalnál.