A halál árnyékában - Draco Malfoy ff.

40. fejezet

- Azon gondolkodtam, hogy ha nem mennél el a válogatóra, mert mondjuk valamiért a gyengélkedőre kerülnél, akkor Jayden sem tudna kihívni a helyért. - ült le elém  Pansy másnap vacsoránál.

- Akkor azt hinnék megfutamodtam. - ráztam meg a fejemet, ekkor érkezett meg Draco is. - Merre voltál? - néztem rá, de ő csak morgott egyet.

- A könyvtárban. - felelte komótosan és leült mellém. Tekintetéből ridegséget, sötétséget véltem felfedezni. Megérintettem kézfejét, mire ő mintha észre sem venné, úgy nézett maga elé. Majd mintha megrepedt volna a jég és rám szegezte tekintetét. De nem sokáig tartott, mert a kezemet lerázva magáról az asztalon sorakozó ételért nyúlt. 

Nem tetszett a viselkedése. Bár máskor is voltak effajta hangulatingadozásai. Nem is hibáztattam a mögöttünk álló hetek miatt is. Nem feszegettem a dolgot, inkább én is folytattam vacsorámat. Aztán egy fekete alak suhant el Pansy mögött. Mindketten felkaptuk tekintetünket Jayden után, aki sietősen ment a kijárat fele.  Pansy alig láthatóan megrázta a fejét, mintha tudta volna mi jár a fejemben. 

- Azt hiszem én jól laktam. - másztam ki helyemről, mire Linda és Susan már készültek felállni. - Úgy emlékszem a bájitaltankönyvemet magammal vittem a tanulószobára. Megnézem, hogy ott van e. - jeleztem a két lánynak, hogy egyedül szeretnék menni, mire felvont szemöldökkel ültek vissza a helyükre. Nem merték megkérdezni miért akarok egyedül menni, de Pansy tekintete elárulta, hogy pontosan tudja mire készülök. Amíg a sötét alak után iramodtam még volt annyi időm átgondolni, hogy milyen vicces ez a helyzet köztem és Pansy között. Szinte mindig is egymás ellenségei voltunk. Talán még most is azok vagyunk, nem tudom pontosan. Mint ahogyan az okát sem, hogy miért utáltuk annyira egymást, de az elmúlt időszak eseményei megváltoztattak valamit. Nem bízott benne, amit meg is értettem.  Akkor jónak találtam, amit vele tettem. Talán tényleg nem volt más választásom, talán volt. De most saját akaratából van mellettem. Nem azért mert még tart a hatása a méregnek, nem azért mert megzsaroltam. Valamiért az köztünk lévő feszültség ellenére ő minden nap mellettem van. Csipkelődik a bizalmatlansága miatt, de mellette támogat a sajátos módján. 

Bár az alakot elveszítettem a szemem elől, de mégis mintha a lábaim magától is tudták volna merre kell mennem. A diákokat kerülgetve siettem a sötét folyosókon, melyeket csupán a fáklyák  fénye világított meg annyira, hogy az ember  ne bukjon orra. Már fogalmam sem volt merre járhatok, de nem is számított igazán, mert a tarkómon végig futó bizsergésből tudtam, hogy jó helyen vagyok. Az épület ezen részén már nem égtek fáklyák. Teljesen a sötétben kellett haladnom. Kis idő múlva megtorpantam. Zsákutca volt az egész. A folyosó végén álltam egy fallal szemben és fogalmam sem volt róla hol vagyok, vagy hogy miért jöttem ide. Már majdnem vissza indultam, amikor erős kezek nyomtak a falnak. 

- Nem gondoltam volna, hogy Draco ilyen hosszúra tartja a pórázt. - felelte kuncogva támadóm. Ekkor a folyosó fáklyái belobbantak és megvilágították Jayden arcát. Vicsorogva néztem a képébe. 

- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem erőltetett nyugalommal az arcomon.

- Ezt én is kérdezhetném. Elvégre te követtél engem. - mondta rakoncátlan vigyorral. - Szóval mit szeretnél tőlem Meredisz Murder? - hajolt közelebb, majd eltartva a fejemet mély levegőt vettem. 

- Én felelek az elkószált diákokért. Veszélyes erre mászkálnod. - feleltem. 

- Te örülnél a leginkább annak, ha bajom esne még a szombati válogató előtt, szóval utoljára kérdezem meg. - ekkor erősebben szorította a csuklómat a falnak. Fejben már egy védelmi varázslatot kerestem, de a varázspálcám nélkül semmit sem értem, és ezt Jayden is felismerte. - A pálcádat szeretnéd? - vigyorodott el. - Akár már itt is elintézhetném a szombati versenyünk állását, de túl egyszerű lenne letörni csak úgy a méregfogadat. - felelte. Minden eshetőséget mérlegeltem. Nem fog elengedni csak úgy. Nem kockáztatná meg, hogy elérjem a pálcámat, de mi van az övével, ami csak úgy kikandikált zsebéből. És akkor rögtönöztem.