Egy Léda Története [ ouat Pán ff]

Az elveszett fiúknál

Arra ébredtem hogy megcsapja az orromat a sült hús illata.
-Szia.- köszönt egy ismerős hang. Henryé.
-Henry te vagy az?-
-Igen de te honnan tudod a nevem?-
-Az mindegy. Meddig voltam kiütve?-
-Néhány óráig.-
-Ki ütött le?-
-Felix.-
Tuti megölöm.

Feltápászkodtam a földről mikor valamelyik fiú a sok közül felordított.
-Felkelt!-
Mindegyik körém sereglett.
-Isten hozott az elveszett fiúk között.- köszöntött Pán. Arcba köptem. Az elveszett fiúk ijedten hátra léptek egyet.
-Kate, Kate, Kate. Így kell köszönteni a vendéglátót?-
-Csak olyat aki leütet, aztán meg nyalizik.- szóltam szemre hányva.
-Örülök hogy tisztáztuk.- mosolygott gúnyosan. -De most egyél. Biztos nem volt tartalmas a reggelid.-
-Inkább eszem földet.-
-Oké, legalább több jut nekem.- vonta meg a vállát.

Az igazat megvallva tényleg nem voltam éhes de szerettem volna enni. Bár Pán modora a maradék étvágyamat is elvette. Felültem az egyik farönkre.
Szemem sarkából láttam hogy Pán néha-néha rám néz.

Nem értem őt. Az egyik pillanatban szint vall a másikban magához ránt aztán leütet. Ezek nem állnak össze. Mintha két külön személy lenne. De az is lehet hogy csak játszik velem mint egy figurával. Nem fogom beadni a derekam. Ennél bennem sokkal több van, csak még Pán nem tud róla, és amíg így marad addig nem lesz baj. Nem találkozott még lédával vagyis nem tud kiigazodni rajtam, ami láthatóan idegesíti.

Ez tényleg egyre jobb lesz.

-Tényleg enned kéne. Nem festesz túl jól.- jött mellém Pán.
-Mióta érdekel téged hogy mi van velem?-
-Nem érdekel csak maradt még egy kicsi.- nyújtotta oda a tányért. Az arcát néztem.
A szemöldökét felhúzta kérdően de ott más is volt. Az a mosoly.

Vajon miért csinálja ezt? Bár az is kérdéses volt mi az az ez.
Talán az arca, ahogy rám néz. A gonosz mosolya, a ködös, gyönyörű szeme. Valami nagyon megfogott ebben a fiúban.
-Mi az amit ennyire nézel?- kérdezett. A szája félig nyitva volt a nyelvével a fogát birizgálta. Lenézett, felhúzta a szemöldökét majd mélyen a szemembe nézett.
Lehet hogy csak én de elvesztem egy kicsit a tekintetében. Körülbelül 1 percig néztem a tiszta, mégis ködös, hűvös szemét. Nem szólt semmit, csak tűrte ahogy őt bámulom.
Nem láttam semmit. Így azt sem ahogy a kezemért nyúl. Megfordította a tenyeremet és simogatni kezdte.
Nagy nehezen kikászálodtam a szeméből. Az volt a legfurcsább az egészben hogy ő csak vigyorgott. Nem gúnyosan nem is kárörvendően de nem is őszintén.
Sokkal inkább olyan volt, mint ha azt mondta volna, hogy úgy is megtörlek, vagy azt, hogy már az enyém vagy. Nem tudatosult bennem(csak utána) hogy egyébként belenézhettem volna a fejébe, de talán jobb volt hogy nem tettem.

-Kate?-
-Igen?-
-Mit láttál?-
-Semmit.- fordultam el tőle.
-Azt nem szokták így nézni.-
-Bocs de most nincs kedvem beszélgetni.- álltam fel.

Elindultam az erdőbe.
Egy tisztáshoz értem. Lefeküdtem a fűbe és próbáltam rendbe rakni a gondolataimat és a kérdések, amikre bizonyára megkapnám a választ ha belenéznék Pán fejébe, de valahogy nem engedtem meg magamnak.
Időközben elaludtam.

Mikor felkeltem már sötét volt. Elindultam vissza a fiúkhoz, de meghallottam valamit. Elindultam a hang irányába. Pán hangját hallottam.
-Átadom üdvözleted Henrynek.-
A volt útitársaim Pánnal szembe álltak. Nem szólhattam nekik hiszen nem tudnak rólam.

Valaki befogta a szám.
-Shh. Kate csak én vagyok.- hallottam Zörgő hangját.
-Ahj de jó azt hittem hogy megint Pán egyik patkánya.-
-Megint? Mit csináltak veled?-
-Semmit, jól vagyok.-
-Ma este mellettem alszol.- utasított. Nem azért nem ellenkeztem mert ő a Zordon hanem azért mert ez jó esély volt arra hogy Pán mennyire törődik velem. Utánam jön vagy sem.

Már éjszaka volt mikor ugyan abból az álomból riadtam fel mint előző este annyi különbséggel hogy a helyszín megváltozott.
Láttam hogy Zörgő mélyen alszik. Nem aludtunk messze onnan ahol Pán és a Storybrooke-i ,, vendégek" összefutottak.

Leültem oda ahol Pán állt akkor.
-Nem voltál a táborban, mikor vissza mentünk.- szólt az egyik fa mellől Pán.
-Hiányoztam neked?-
-Talán.- nézett jóindulatú gúnnyal.
Halkan elnevettem magam, a gúnnyal teli fiú felé. Mellém teleportált.
-Miért vagy itt?- kérdezte.
-Én is ezt kérdezhetném.-
-Mindegy. Arra viszont még mindig kíváncsi vagyok miért bámultál meg akkor.-
-Az csak én tudom.-
-De láttál valamit, igaz?-
-Nem.-
-Ez már hányadik hazugságod?-
-Számít? De akkor a pataknál miért mondtad arra hogy zavar amikor olyan közel jössz, hogy hazudok?-
-Ezt láttam a szemedben. És tudom hogy láttál valamit a szemembe. Tudni akarom mi volt az.-
-Semmi. Ködös volt.-
Megint hazudik. Tudom hogy valami miatt rajta maradt a tekintete. És a pataknál. Honnan tudta hogy nem lennék képes megölni őt. Talán ez a másik képessége? A gondolatolvasás? És ha igen akkor most a gondolataimat hallgatja.
-Mi a másik képességed?-
-Mi?-
-A lédáknak két képességük van általában. Mi a másik? A gondolatolvasás?
-Talán.-
Mit szólna ahhoz hogy a gondolataiban turkálok.
-Túl sok a talán. Így hogy bízzak meg benned?-
-Miért akarsz megbízni bennem?-
Nem válaszolt. Láttam hogy a fejét töri valami hihető érv után kutatva.
-Bocsi de vissza kell mennem, ha nem akarom hogy Zörgő meglásson.-
-Mikor láthatlak. Kedvem van játszani.- húzta össze a szemét.
-Azt hittem te mindenhol megtalálod azt amit keresel a szigeten.- vágtam hozzá egy önelégült vigyorral.
Lenézett maga elő, enyhén megrázta a fejét és visszanézett rám.
Visszamentem Zörgőhöz.

És megint ugyanaz az álom, de most nem futottam le. Kíváncsi voltam mi lesz a vége.
Pán közel hajolt hozzám és a fülembe suttogott.
-Most már az enyém vagy.-
Felemelte a fejem és pont összeért az ajkunk, mikor megint felriadtam. Ez mi volt? Miért hagytam álmomban hogy megcsókoljon? És mi van ha ez tényleg megtörténik. Akkor is csak tűrni fogom hogy egy nagyképű fiú bele másszon a számba.

-Mit csináltál Pán Péterrel az este?- kérdezte Zörgő másnap reggel. Nem volt túl boldog.
-Semmit.-
-Persze és ezt higgyem is el?-
-De tényleg semmi sem volt.-
-Gyanúsan közel volt hozzád. És milyen patakról beszéltettek?-
-Zörgő köszönöm a tanítást és mindent amit értem tettél de már önálló léda vagyok. Hadd tegyem azt amit szeretnék.- közöltem vele a gondolataimat.