Egy Léda Története [ ouat Pán ff]

Két évvel ezelőtt

Reggel volt de nem az a szokásos reggel amit eddig éltem. Olyan helyen ébredtem amit még életemben nem láttam. 
-Belle, Belle hol vagy?- jött be a szobába egy alak. Őszes haja volt kiszámíthatatlan tekintete és bottal járkált. -Jézusom! Te hogy jutottál be?-
-Én?- néztem kérdően.
-Igen.-
-Nem tudom. Itt keltem fel.-
-Itt vagyok Zörgő, nem kell úgy kiabálnod. Oh. Hát ő meg ki?- közeledett egy kedves hölgy.
-Te engedted be?- nézett kérdően a Zörgőnek nevezett (ki az a hülye aki így hívja a gyerekét) férfi.
-Soha sem láttam ezt a lányt.-
-Bocsánat hogy bele szólok de valaki megmondaná hol vagyok?- kérdeztem, félbe szakítva a  perpatvart.

-Ez itt Storybrooke. Ahova eredetileg nem jöhetnek be átlag emberek.- akadt ki a férfi. -Elküldjük. Nem maradhat itt. Tömeg hisztéria törne ki a városban.- jelentette ki.
-Nem küldhetjük el. Nem is tudjuk. Emlékszel? A város határ.- védett  meg a hölgy. Leült mellém.
-Szóval kezdjük újra az ismerkedést. Én Belle vagyok, ő pedig Zörgőfürge.- mutatkozott be. -Te ki vagy?-
-Nevem Kate. És szeretnék mindent tudni. Első sorban azt hogy hogy juthatok ki ebből a városból.-
-Sajnálom de az nem lehetséges. Van valakid a túloldalt?-
-Igazából nincs.-
-Akkor miért nem maradsz itt?-
-Nem tudom. De kicsit furán érzem magam. Sajog mindenem.-

-Kérsz egy kis teát?- hallottam suttogni Bellet.
-Igen köszönöm.-
-Mi?- kérdezett vissza.
-Megkérdezted hogy kérek e teát.-
-Én egy szót sem szóltam. Csak gondoltam rá.- nézett rám. Ránézett Zörgőfürgére, aki rögtön leült mellém és végig mért.
-Oké, ezt hallod?- kérdezte. Becsukta a szemét és úgy suttogni kezdett úgy hogy nem nyitotta ki a száját. Belle menj el teáért, hallottam.
-Igen. Ezt hallottam, de hogy tudsz csukott szájjal suttogni?-
-Nem tudok. De úgy sejtem te képes vagy a gondolatolvasásra.-
-A mire?-
-A gondolatolvasásra.-
-Az lehetetlen. Csak egyszerű lány vagyok aki valahogy ide került.-

-Várjunk csak talán olvastam erről- pattant fel szó nélkül Belle.
-Tényleg? Hol?-
-Egy nagyon régi iratban. Lehet hogy nincs is már meg. De te ezt is hallottad?-
-Igen de tudni szeretném hogy meg van még az az irat.-
-Kérek néhány percet, talán tudom hol van.- ment át a másik szobába.
-Addig gyere velem.- szólt rám Zörgőfürge. Egy boltszerű helyre vezetett, odatolt az ablakhoz.
-Ide figyelj. Ott látod azt az embert?-
-Igen.-
-Akkor mond meg nekem hogy mire gondol.-
-Oké.-
-Basszus otthon hagytam a sálam. De nincs kedvem vissza menni. Na jó mégis- hallottam egy férfi suttogását. A férfi megfordult és elkezdett futni.
-Na mire gondolt?-
-Arra hogy otthon hagyta sálját.-
-Aha. És hogy hallod?-
-Suttogott de nagyon érthető. Mintha mellettem állna.-

-Meg van, megtaláltam.- szaladt oda hozzánk Belle. -Szóval itt az van hogy léteznek olyan emberek akiknek vannak különleges képességeik annak ellenére, hogy  nem születtek olyan helyen ahol mágia van. Ezeket az embereket lédáknak hívják. Nagy erővel rendelkeznek. Még amikor gyerekek csak akkor tudják használni hogy ha olyan helyen tartózkodnak ahol van varázslat vagy olyan ember közelében van akinek van ereje. 16 éves korukban tudják uralni azt a nagy erőt ami bennük lakozik ha gyerekként megtanítják. Az agyukkal kontrollálják az erejüket.
Általában 2, de ritkább esetben 3 képességgel rendelkeznek.-
-Egy igazi léda áll itt előttem?- nézett végig rajtam Zörgőfürge.
-Te tudtál róluk?- kérdezte meglepetten Belle.
-Igen, de nem gondoltam volna hogy léteznek. Még Zordon létemre sem hittem bennük.-
-Akkor ezek szerint van még egy képességem?-
-Igen nagyon úgy tűnik. Összerakom azokat a könyveket amikben szó van a lédákról.- mondta izgatottan Belle és hátra rohant.
-Kíváncsi vagyok a másik képességedre. Hol vagy? Kate?-
-Itt vagyok melletted. Nem látsz?-
-Nem láttalak.- kalimpált a kezével felém ami eltűnt a mellkasomban.
-Jézus. Hova tűntél?- ijedt meg a semmitől.
-Sehova itt voltam végig.-
-Gyere velem, megmutatom hogy eltűntél.-
Oda ment egy üveggömbhöz, végig húzta a rajta a kezét mire a gömb a boltot mutatta egy kis idővel ezelőtt. Látszott benne ahogy Belle hátra megy és Zörgővel beszélgettünk aztán csodák csodájára tényleg eltűntem a semmibe.
-Megmondtam.-
Csak álltam földbe gyökerezett lábbal. Nem hittem annak amit láttam.

Szóval az derült ki a történtekből, hogy tudok a gondolatokban olvasni ha valakire ránézek. A másik képességem a láthatatlanná válás. Zörgő mindig csak úgy hívta, hogy eltűnés. Elsajátítottam az eltűnésnek azt a formáját amiben az emberek nem tudnak megérinteni de én bármit megtudok fogni. Ezt élveztem a legjobban.

Két évig rejtegettek engem a boltban. Ez alatt a két év alatt megtanított Zörgő az erőm használatára. Minden könyvet elolvastam a lédákról, mindent megtanultam és nagyon vártam hogy használhassam. Nem csak a varázserőmet tudom irányítani de harcolni is megtanultam karddal. Megismertem Zörgő és Belle barátait látásból. Mindent megtudtam róluk.