Egy Léda Története [ ouat Pán ff]

Üdvözlünk Sohaországban!

A 16. szülinapom volt aznap mikor a város teljes lakossága be volt zsongva.
-Gyere Kate.- rontott be a boltba Zörgő. -Végre lesz alkalmad használni az erőd. Megyünk Sohaországba. megmenteni Henryt.-
-Ez az a Sohaország?-
-Miért van másik is?- kérdezett vissza.
-Nem. Nincs.- mentem átöltözni.

Néhány óra múlva már a Jolly Rogeren voltunk. Zörgő, Emma, Regina, David, Hófehérke, Hook és én. A többiek mit sem sejtve rólam bontottak vitorlát, mire a hajó a magasba emelkedett.

Nem utaztunk sokáig.
Nagyon vártam hogy végre lássam a híres Sohaországot, az elveszett fiúkat, a sellőket és Pán Pétert. Belletől mindig kaptam könyveket amik a szigetről szóltak.

Zörgő mindent elmondott Pánról.

Nehéz téma volt neki és gyűlöletet éreztem rajta bármikor beszélt róla. A legszívtelenebb léleknek tartotta őt. Egy fiatal fiú testében egy hatalmas erő lakozik de minél többet beszélt a szívtelen fiúról annál jobban érdekelt a dolog.
Pontosan tudtam, hogy milyen veszélyes de nem törődtem vele. Mindig úgy voltam vele hogy nekem is van erőm szóval nem lehet olyan nagy erőfölényben.

A fedélzeten tartózkodtam (láthatatlanul) mikor Zörgő oda jött mellém.
-Maradj mindig a többiekkel és ígérd meg hogy vigyázol magadra. Ha Pánnal összetalálkozol csak tűnj el és fuss. Nem ismer téged így nem leszel könnyű célpont. De sajnos ezt élvezni fogja. Reménykedj, hogy nem követ majd téged. De ha ne adj isten megteszi akkor csak fuss vissza többiekhez. Nem fog bántani szemtanúk előtt. És a legfontosabb szabályt használd.-

Hozott néhány szabályt amíg tanított. Például ha nem muszáj ne harcolj, ismerd meg az ellenfeled, meglepetésként használd az erőd. Az első és legfontosabb az volt hogy ha veszélyt érzel akkor ne lássanak.

-Megleszek Zörgő köszönöm az aggódást de már semmi sem akadályozza az erőmet. Nem kell féltened.-
-Rendben. Bízom benned.-

Már este volt mikor oda értünk.
Partra szálltunk és kikötöttük a Jolly Rogert. Zörgő előbb elhagyta a hajót mint mi.
Aztán Emma monológot tartott hogy fogjunk össze. Tipikus hősnek nézett ki. Szétuntam magam rajta, szóval elindultam körül nézni a szigeten. Eltávolodtam a többiektől egy kitaposott ösvényt követve.

Már egy ideje járkáltam amikor megláttam Henryt egy fiúval aki magasabb lehetett nálam néhány centivel. Elbújtam az egyik fa mögé. A fiú arról beszélt hogy egy a különleges szív tulajdonosa Henry. A szívnek amelyik a legjobban hisz.
-Gyerünk fiúk!- kiállított fel. Minden felől hasonló korú fiúk jelentek meg. Körbe vették szegény Henryt majd megint megszólalt, gúnnyal a hangjában. -Játszunk!-
Ezek után Henryt elvitte a sok fiú valahova. Csak az maradt aki felkiáltott. Valószínűleg a főnökük lehetett.
Felakartam állni de megreccsent a lábam alatt egy faág. Az ott maradt fiú odakapta a fejét. El akartam tűnni de késő volt. Egy hang szólalt mögöttem.
-Te nem tűnsz elveszett fiúnak.-
Megfordultam. Ott állt a fának dőlve az aki még az előző pillanatban előttem állt. A fiúnak kócos haja volt és gyönyörű zöld szeme. Picit elálló füle ki látszott a haja alól. A csizmájába volt tűrte a nadrágja alja, az övén kés lógott, a csuklóján bőrszerű anyag volt, az arcán egy kárörvendő vigyor.

Biztos élvezte hogy megtalált.
-Ki vagy?- húzta fel a szemöldökét, de az arcán maradt a vigyor.
-Miért akarod tudni?- sóhajtottam fel és elindultam felé.
-Én kérdeztem előbb.- egyenesedett ki.
-És miért kéne válaszolnom? Nem is ismersz. Ha akarnám akkor már a földön feküdnél.-
-Oh ebben biztos vagyok.- mondta szarkasztikusan, és összevonta a szemöldökét.
-Ki vagy te hogy ilyen biztos vagy magadban? Talán Pán Péter? Csak mert tudod, szerintem nem olyan ijesztő figura ahogy leírták nekem. Sokkal inkább érdekesnek találom.- gúnyolódtam.
-Tényleg. Igazad van. Érdekes figura.-
-De most komolyan ki vagy?- röhögtem el magam a lehető legpofátlanabbul.
-Hogy én ki vagyok. Inkább te ki vagy?-
-Én kérdeztem előbb.-
Ügyes, a saját fegyveremet használja, hallottam a suttogó hangot.
-Szóval továbbra is az a kérdésem hogy ki vagy.- jött közelebb.
-Sajnálom de nem vagy az anyám. Plusz még ha a rettegett Pán is lennél akkor is csak talán mondanám meg.-
-Akkor azt a talánt megnövelhetnéd egy igenre ugyan is Pán Péter szerény személye itt áll előtted.- mutatott magára, egy kárörvendő vigyor kíséretében.
-Aha persze. Akkor én meg a húsvéti nyuszi vagyok.- szóltam egy halk nevetéssel.
-Miért nem hiszel nekem?- nézett kérdően.
-Mert ha az lennél ezt nem tudnám megcsinálni.- mondtam és eltűntem a szeme elől.
Hát ez meg hova tűnt, hallottam a fiút a fejemben. A háta mögé lopóztam. Megjelentem, felkaptam egy követ és pontos célzással hozzá vágtam. Még röptében kapta el, pont úgy ahogy Zörgő mondta nekem anno Pánról
-Most már elhiszed?- nézett kárörvendő arccal. -Tudod meglepett hogy te nem félsz tőlem. Pedig sokan szoktak. Killiant idézve démon vagyok egy gyerek testében. Ezen mindig jókat nevettem.-
-Mi? Nem ez lehetetlen. A nagy Pán Péter egy gyerek? Hűha. Zörgő egy gyerektől fél.-
-Már pedig én vagyok az.-
Közeledni kezdett felém. Minden lépésénél amikor ő előre lépett én hátra tettem meg ugyan ezt.
-Hát mégis félsz tőlem.-
Nem válaszoltam. Mélyen a szemébe néztem. A zöld szeme csak úgy szikrázott.

Nem derült ki mit akar velem csinálni mert mielőtt bármit csinálhatott volna eltűntem és futásnak eredtem. Többször is visszanéztem, de Pán nem követett. A Jolly Rogerhez még visszataláltam úgy hogy ott töltöttem az éjszakát. Állandóan azon kattogott az agyam hogy mi lett volna ha nem jövök el onnan. Mit tett volna Pán? Bántott volna vagy csak játszani akart? Nem sokáig gondolkodtam mert hamar elaludtam. Az este közepén arra keltem hogy valaki a fejemet simogatja.
-Még mindig nem mondtad meg a nevedet, léda.- szólt Pán és felém kezdett közeledni. Már majd nem összeért az arcunk mikor felriadtam.
Huh, csak egy álom volt. Hál istennek. Viszonylag hamar visszaaludtam de nem értem miért álmodtam azt hogy Pán majd nem megcsókol.