Egy Léda Története [ ouat Pán ff]

Az el nem fogadott alku

Elmentem a patakhoz lefürdeni. Ugyan az a patak volt mint amibe előző nap fürödtem. Levettem a nadrágot és a kétnapos pólómat és bemásztam.
-Ugyan az lesz a menet mint tegnap?- kérdezte gúnyosan a fa mellett álló fiú.
-Bejöhetsz, ha esetleg visszatart  valami.-
Még mielőtt elkezdtem volna beszélni már levette a felsőjét.
-Nem tart vissza semmi.- merült el az alacsony vízben.
-Miért pont oda ültél le este?- kérdezett de nem úgy ahogy eddig.

Nem volt kárörvendés vagy gúny a hangjában. Furcsáltam, de nem foglalkoztatott túlságosan.

-Mert te álltál ott.- merültem le és miután feljöttem hátra simítottam a hajam.
-De miért?- faggatott.
-Látni akartam amit te láttál.-
-És te mit láttál?-
-Olyan hősöket akik halálra rémültek egy tinédzsertől. Valakitől aki képes bármire, és jól tudja tagadni az érzelmeit.-
-Te ilyennek látsz engem?- húzta fel a szemöldökét csodálkozva.
-Talán.-

-Szeretném tudni hogy mennyire ismersz engem és az elveszett fiúkat. Még emlékszel az elveszett fiúk táborára?- mért végig.
-Persze. Nehéz lenne elfelejteni. Hiszen ott bámultalak meg aminek az okát még mindig nem sikerült kiszedned belőlem.-
-Majd egy nap úgy is elmondod. Minek siettessem?-
Egyre szokatlanná vált.
-Emlékszel hogy mit mondtál tegnap?-
Túl gyanús volt a hangszíne már egy ideje. Meglátjuk hogy miért.
-Igen.-
-Még egyszer szeretném hallani.-
-Persze, de mit is mondtam?-
-Mikor a folyóról kérdeztem, mit válaszoltál?-
-Azt hogy csak arra jártam.-
-Hát persze.-

Felkaptam egy követ a partról és felé céloztam, de már késő volt. Pán teste átalakult egy nőévé.
-Most!- kiállított. Valaki a hátam mögül egy rongyot nyomott az arcomba. Nem láttam semmit.

Egy fa tövében keltem, neki kötözve a növényhez. Nem nagyon láttam. Biztos valami erős cuccal lettem kiütve.
-David! Felkelt.- kiáltott egy ismerős női hang
-Na végre. Most kiszedem ebből a szajhából hol a fiam.-
-Regina. Henry az én fiam is, de nem hagyom hogy bántsd ezt a lányt.-
Végre kitisztult a szemem. Mellettem Hófehérke volt. Emma megpróbálta visszatartani az indulatos Reginát. David a szembe lévő fához támaszkodva méregetett. Hook a kampójával volt elfoglalva.
-Itt meg mi folyik?- csörtetett hozzánk Zörgő.
-Ez a kislány fontos Pánnak. Megfelelő eszköz hogy visszakapjuk Henryt.-
Zörgő elszörnyedve nézett rám. Reménykedem hogy segít de csak állt.
-Krokodil. Ismered őt?- vonta kérdőre Zörgőt Hook.
-Nem.- választotta határozottan.
Kikerekedett a szemem.
Az az ember aki két éven át pátyolgatott most letagadja hogy ismer.
-Hogy akarjátok meg találni Pánt?- ment oda Reginához.
-Ha fontos neki a lány úgy is megtalálja, addig is ez a varázslat nem engedi elmenni.- mutatott le a földre. Csak most vettem észre hogy a földön egy tűzpiros kör vette körül a fát amihez hozzá voltam kötözve.

Utálat fogott el. Zörgő és mindenki iránt aki Pánnak ártani akart. Felordítottam. Nem volt hangja de az összes körülöttem lévő ember erőtlenül összeroskadta fülükre tapasztva a kezüket.
-Ti is hallottátok?- állt fel nehézkesen David.
-Igen.-
Zörgőfürge rám nézett. Csak egy tetetett szánakozó mosollyal viszonoztam a nézését.
-Zörgőfürge. Van valami amit elakarsz mondani a lányról?- kérdezte Emma.
-Ő egy léda.-
-Egy mi?- kérdezett vissza Emma. És jött a magyarázkodás.
Közbe azon töprengtem hogy Pán észre vette hogy eltűntem. Nagyon reméltem hogy nem.

Eltelt egy nap. Pánnak semmi nyoma. A többit aggasztotta a dolog de én csak néztem ahogy rágódnak magukban. Szánalmas látvány volt.

-Kate! Kate! Ébredj fel. Gyerünk.-
-Hagyjatok nem vagyok éhes.- riadtam fel. Nem a Storybrookeiak voltak. Pán Péter volt az.
-Hát itt vagy te féreg.- hallottam Regina hangját.
Pán meglepetten esett a hátára.
Regina megragadta a nyakam és kést szegezett rám.
-Visszakapod ha vissza adod a fiamat.- fenyegette.
-Sajnálom de nem tehetem. De amúgy miért gondolod hogy számít nekem bármit ez a lány? Talán Zörgőtől. Nem gondolod hogy hazudik mint mindig?- mosolyodott el lenézően.
Széles vigyor volt az én arcomon is. Örültem hogy nem áldozza fel a legértékesebb kincset az én életemért cserébe.
-Pán nem tudom meg védeni magam. Segíts.- hazudtam direkt hogy észre vegye. Megtörtént.
Vigyorra húzódott a szája. Meg vakarta a fejét. Értettem.
Vigyázz magadra.
Bólintottam mire ő elrepült szó nélkül.

-Pánnak semmi sem fontosabb Henrynél. Még ez a szajha sem.- dobott a földre Regina.
-Még ne kezdjük el feladni. Ez a kislány tudja hol van az elveszett fiúk táborra. Még hasznát veszük.- méregetett Hook.
-Regina ez egy léda. Feltételezem hogy tudod milyen veszélyes lehet egy ilyen ember. Főleg itt, ahol a legtöbb a mágia.-
-A nagy Zordon beijedt egy gyerektől? Gyengébb vagy mint gondoltam.- gúnyolódtam.
-Ki vagy te egyáltalán? Valami nagy hatalmú mágus?- kérdezte Emma.
-Na végre valaki aki képes kérdezni és nem csak szó nélkül bemászni a magán szférámba. Szóval- kezdtem - a nevem Kate és a nagy Zordon tanítványa vagyok.-
-A krokodil gyereke?- kérdezett vissza Hook.
-Te süket vagy. Mondom a tanítványa. Igaz Zörgőfürge?-
A férfi hallgatott.
-Nem kell elmondanod majd én elmondom hogy könnyítsek a bűntudatodon. Szóval a ti kis Mr. Goldotok két évig rejtegetett engem, megtanítva az erőm használatát.-
-És óva intettelek Pán Pétertől. Erre te mit csinálsz? Este beszélgetsz vele, és ismerd el hogy bele szerettél.-
-Azta. Huh. Te most komolyan beszélsz? Azt sem tudom milyen szerelmesnek lenni mert valaki bezárt egy kis boltba, hogy olvassak.-
-Megvédtelek. Még akkor is amikor ellenszegültél a nekem. Idáig. Te magad mondtad hogy 16 éves léda vagy. Boldogulsz egyedül is.-
-Azt ne felejtsd el hogy mindent tudok rólad. Mondta nektek hogy ki igazából Pán Péter?-
-Fogd be szád.-
-Miért mi lesz?- kaptam egy pofont amitől elájultam.

-Mit tett veled Pán hogy ilyen lettél?- hallottam magam mögött Zörgő hangját. Sajgott az arcom. Biztos megvertek.
-Én semmit sem tettem vele. Te voltál aki elrontotta ezt a lányt.- hallottam a gúnyos hangot. Pán, miért jöttél vissza?
-Aha persze. Én voltam az aki magával rántotta a szívét.-
-Részben igen. De meg kell mondjam hogy azért lett ilyen mert meséltél rólam. Kíváncsi természetű gyerek az biztos.- nevetett fel kárörvendve.

Magamban én is kárörvendő voltam. Elképzeltem hogy milyen lehet Zörgő arca a csalódottságtól. Csak nem felnevettem, de sikerült elfojtani.

Egy kis idő után Regina rángatni kezdte a karom
-Ide figyelj! Most elviszel az elveszett fiúkhoz, vagy élve megkínozlak.- fenyegetett Regina.
Egy kicsit megijedtem de nekik nem tűnt fel.
-Legyen. De nem garantálom hogy odajutunk.-
-Azt majd én garantálom.- szurkált meg egy késsel.