Lost in Leipzig | Szoboszlai Dominik

2. Veszélyesen szexi srác. Emilia

Drágaságok. Köszönöm szépen az eddigi megtekintéseket és csillagokat, hozzászólást. :) El is hoztam a második részt, itt elég sok mindenre fény derül.

Annyi note-om van, hogy Dominik és Emilia 'Lia' párbeszédei alapjáraton németül történnek majd, a dőlt betűvel írt részek jelzik azt, ha magyarul szólnak egymáshoz. ;)

Oxana jókedvű kacagása nyomta el az autóm felbőgő motorjának zúgását.

- Ezt tanítani kellene! - jelentette ki szélesen mosolyogva, s közben telefonját nyomkodta.

Miután sikeresen csatlakoztatta az autó lejátszójához, felcsendültek az ismerős dallamok, pont amire pár perccel ezelőtt táncoltam azzal a veszélyesen szexi sráccal.

- Szóval... ő anyukád újabb kis mentoráltja? - Oxana kérdezte érdeklődve, és jóleső sóhajjal dőlt hátra a piros bőrülésben.

Érdektelenül rántottam vállat.

- Még az is lehet. Anyámmal nem beszélek pár napja, Willi-ről pedig nem gondolnám, hogy csak úgy az utcáról szedegeti össze a haverjait, szóval ja... gondolom. Vagy lehet, hogy valamelyik utánpótlás csapatban játszik. Nem is érdekel. - ráztam meg a fejem. - Pontosan ugyanolyan seggfej, mint bármelyik másik.

- Lia, ember. - Oxana finoman ütötte meg a középső karfán pihenő jobb kezemet. - Azért nem mondhatod, hogy nem volt köztetek semmi. Még én is totál beindultam, ahogy táncolni láttalak titeket. El tudom képzelni, hogy mi történhetett a te bugyiddal. -kacsintott rám cinkosan.

Lemondóan megcsóváltam fejem a kommentjein. Oxana sosem fog leállni ezekkel, tudtam nagyon jól. Legalábbis addig biztosan nem, amíg össze nem kavarodom valami csávóval és el nem vesztem a szüzességem. És talán igaza is volt. A 19. szülinapom rohamosan közeledett, én pedig bármennyire is szerettem volna már körülbelül 15 éves korom óta megtalálni a tökéletes partnert - nem csak a szexhez persze - valamiért mindig rohadtul pofára estem. Nyilván az előbbi kis akcióm nem segített a terven, de nem egy diszkóban felszedett, öntelt Don Juannak terveztem odaadni a szüzességem.

- Mit is jelent a szöveg orosz része? - fordultam felé egy cinkos mosollyal.

Irigyeltem őt, amiért annak ellenére, hogy Németországban született, tökéletesen beszélte családjának anyanyelvét. Oxana szórakozott vigyorral nézett rám.

- Te vagy a kedvencem; olyan hihetetlenül nőies és szép vagy, olyan becsületes és legyőzhetetlen, az enyém vagy, baby, az enyém vagy. - nyújtotta rám a nyelvét, én pedig csak nevettem a reakcióján.

- Nem kocsikázhatnánk csak úgy? - kérdeztem végül.

Barátnőm csak vállat rántott.

- De ha kiértünk a városból álljunk meg egy jóképű cigarettára. - javasolta, én pedig kénytelen voltam egyet érteni vele.

Kicsit muszáj volt megnyugodnom, mert akármennyire is érdektelennek mutattam magam a veszélyesen szexi srác előtt, a szívem még mindig eszeveszetten vert.

*

A hétvége első napját sikerült egész végig Oxana-val és a családjával tölteni, ami sokkal jobb volt, mint otthon egyedül. Anyámat általában csak pár órára láttam a hétvégéken. Gyanítottam, hogy valami új csávója lehet, és emiatt nincs otthon sosem, mert fél, hogy rögtön tönkrevágnám a kapcsolatát. Amúgy meg állandóan csak dolgozott; ez a futball edzősködés teljesen elvette az eszét.

Szerettem a Chernenko családdal lenni. Oxana-nak 2 bátyja és egy kishúga volt, én pedig tökéletesen észrevétlenül illeszkedtem ebbe a hangos, orosz családba. Oxana apukája nem egyszer biztosított róla - igen erős orosz akcentussal -, hogy bármit kész megtenni értem, csak egy szavamba kerül. Így hát nem is volt kedvem hazamenni, főleg, hogy Oxana anyukája - Ekaterina - teletömött minket kajával, mondván, hogy nem eszünk eleget, és különben is hogy nézünk ki, lapos mellkassal egy fiúnak sem fogunk kelleni. Lehet, hogy igaza volt és a nem teljes értékű B kosaraim álltak a boldogságom útjában. Bár tudtam nagyon jól, hogy nekem maximum a fenekem fog nőni a sok kajálástól, mégis betoltam egy extra túrós lepényt vasárnap kora délután, mielőtt hazaindultam volna.