Lost in Leipzig | Szoboszlai Dominik

4. Bűnös élvezetek. Emilia

Sziasztok, megérkezett a következő rész, nem túlságosan hosszú, de legalább Lia megpróbál egy icipicit kedves lenni, a végén azonban elég kellemetlen szituba keveredik. ;)

- Dortmundba kell igazolnod és költöznöd, akkor neked is lehetne vagány rendszámod. - javasoltam Dominiknak, amint kifelé sétáltunk az okmányiroda épületéből, és csak reménykedtem benne, hogy tudja, hogy a DO városjelzésre gondoltam.

Kicsit sajnáltam, amiért semmi jópofát nem sikerült kisakkoznunk az L betűs konstrukcióból, de hát ez van.

- A BVB szar. - közölte velem, mire hirtelen csak nevetni tudtam.

- Hazaviszel? - néztem rá, mielőtt kinyitottam volna az utasoldali ajtót. - Rohadt éhes vagyok.

Ez a tény pedig szöges ellentétben állt azzal, hogy milyen nyugodtsággal viseltem Dominik jelenlétét és az egész ügyintézős procedúrát. Általában mogorván és agresszívan viselkedtem, ha túlságosan éhes voltam.

- Menjünk el együtt kajálni. - javasolta inkább, én pedig hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak.

Ez az egész délután meglehetősen békésen telt közöttünk, és persze Dominik nem csinált semmi rosszat - értem ezalatt, hogy szexuálisan próbált közeledni felém vagy felhozta volna a pénteki bulit megint - szóval egy pillanatra komolyan eljátszottam a gondolattal. Végül is, otthon valószínűleg egyedül kellene ennem. Nem is voltam biztos benne, hogy van-e értékelhető kaja a hűtőben. Egy rendelés idejét pedig szintén egyedül kivárni hosszú lett volna. Lakótársakra lett volna szükségem - világosodtam meg.

- Add a kulcsokat. Elviszlek valahová. - végül rávillantottam egy mosolyt, és átsétáltam a vezető oldalhoz.

Amikor péntek este vele táncoltam, nem gondoltam volna, hogy hétfőn elviszem ezt a srácot az egyik kedvenc helyemre. Persze arra sem gondoltam, hogy majd vezethetem a kocsiját. Akkor este csak arra gondoltam, hogy ha körülbelül 2 további csókot lehelt volna a nyakamra, akkor engedtem volna neki, hogy elvegye a szüzességem.

Nem voltam tisztában vele, hogy kellett-e valami szigorú diétát tartania, épp ezért gondoltam, hogy a belvárosi vega étterem jó választás lesz, ott mindig van valami egészséges. És mindenki kedves és tényleg finoman főznek. Ez mind be is bizonyosodott, ugyanis sikerült nagyon jól teleennem magam. Elégedetten dőltem hátra ülő helyzetben és fordítottam tekintetem a plafon dekorációja felé.

- Nagyon boldoggá tettél, hogy eljöttél velem. - jelentettem ki álmodozva, majd egy gonosz mosolyt villantottam Dominikra, aki kissé megilletődött a szavaimon először, de amint meglátta a mosolyom, világossá vált számára, hogy csak szivatom.

- Egyszer tényleg boldoggá foglak tenni. - mondta sejtelmesen, s felkönyökölt az asztalra, hogy közelebb hajolhasson hozzám.

- Alig várom. - forgattam meg a szemeim. - Mondd csak, mi van azzal a teniszezős barátnőddel, miért nem őt teszed boldoggá?

- Ha ennyire felvilágosult vagy velem kapcsolatban, akkor mégis miért döbbentél le annyira, mikor megláttál a konyhátokban tegnap? - kérdezte, egyik szemöldökét felhúzva.

Oké, úgy látszik, hogy ő nem lesz jobb fej a kajától, sőt... éhesen sokkal aranyosabb volt. Vagy legalábbis amíg szüksége volt a segítségemre. Kár, hogy a veszélyes szexisségből nem sikerült veszítenie ezidő alatt sem.

- Nos, ez még azelőtt volt, hogy alaposan lestakoltalak volna. - néztem rá mindenttudóan.

- Annyira alaposan azért csak nem, ha azt hiszed hogy még mindig megvan a teniszezős barátnőm.